A vietek étkei egyáltalán nem rosszak. Nem spórolnak a fűszerekkel, bőségesen akad chilli, nem félnek használni a lime-ot sem és fekvése folytán a tenger gyümölcsei is sűrűn felbukkannak. Halakból egészen meghökkentő a választék, s egész évben akadnak friss és kivételesen változatos zöldáruk is.

Bár ez a konyha is egzotikus otthoni szemmel, a kaják túlnyomó többsége az otthon is megszokott húsokkal operál, s különösebb kalandvágy nélkül is élvezhető. Csirke, kacsa, disznó és a már emlegetett hal és tengeri cuccok az általános alapanyagok, de természetesen ez a bejegyzés nem ezekről szól, hanem a helyieket is jobban megosztó különlegességekről.

1. Kutya

Vietnámban a kutya olykor még ma is a tányéron végzi, főleg északon, noha a nyugati hatás már itt is erősen tetten érhető, s a helyiek körében sem örvend egyöntetű népszerűségnek a szokás.
A dologhoz hozzá tartozik, hogy itt sem a házikedvencek jutnak erre a sorsra, hanem direkt erre a célra tartott, disznóhoz hasonló módon tenyésztett példányok.

2. Kígyók

Vietnám trópusi égövi erdejei és a vidéki területek bővelkednek a kígyókban, nem kevés halálos mérgű fajtában is. Az országban éves szinten 30000 ember szenved el kígyómarást, így ez igyekeznek megbosszulni. Ha kígyókba futnak, a helyiek szinte teljes bizonyossággal elkapják és megsütik őket.

3. Tiết canh

Ez a fogás magyarként talán kevésbé sokkoló, mint más nyugati nációk fiaiként, hiszen mi magunk is fogyasztunk vért, ha más nem, legalább hurkában, de sokan sütve is.
A tiết canh, mint a fentiekből kitalálható, vérből készülő fogás, de az arányok és a vér nyers formája miatt elég bizarr lehet. Bár optimális esetben maximum gusztustalannak találjuk, de amúgy fogyasztható, azért nem árt vele tisztában lenni, hogy minden évben tucatnyian halnak meg fertőzött vér használata miatt az ünnepek idején.

4. Selyemhernyó

Az ősi Kína legkeresettebb, aranyáron vesztegetett exportcikkéért is felelős lepkék bábjai csemegeként is szolgálnak. Az összes hipermarketben kapni belőlük, s az internet tanúsága alapján aránylag gusztusosnak tűnő is lehet az elkészített végeredmény. Az ízéről nem tudok nyilatkozni.

5. Balut

A végére hagytam ezt a finomságot. Egyébként állítólag tényleg az, mármint finom, de egyelőre még nem kóstoltam meg.
A balut ugyanis valóban nagyon bizarr. Megtermékenyített kacsatojásból készül, a kismadár kikelése előtt cirka két héttel, vagyis még magzati korban. A madárkezdemény ekkor már jól felismerhető jegyekkel rendelkezik és némi tollasodás is kezd kialakulni.
A balut nagyon hétköznapi, olcsó kaja, bárhol kapni, s a helyiek zöme kifejezetten bírja. Én még nem tudom, mit gondoljak róla.

Ti melyiket próbálnátok ki az ötből, ha van ilyen? Segítségként a galéria lentebb.

Jönnek az ünnepek, mindjárt itt a szenteste. Bár Vietnám hagyományosan nem keresztény állam, a francia gyarmatosítókkal annak idején misszionáriusok is jöttek, így sikerült a lakosság cirka egytizedét megtéríteni. A pontos számok nem teljesen ismertek, a hivatalos statisztika 7% katolikusról és 1% protestánsról tud, míg a felekezetek becslése alapján összesen mintegy 15%-ot tesznek ki a hívek. Az igazság valahol a két adat között lehet.

A franciák nem tétlenkedtek, Nha Trangban is felhúzták ezt az óriási katedrálist, ma hívek híján jobbára turisták keresik fel

Vietnám szocialista államalakulat, s bár ez ma már Kínához hasonlóan csak a jelképek terén érhető tetten, voltak errefelé is restriktívebb időszakok, amikor a vallásosságot is igyekeztek elnyomni. 

__________________________

Vietnám leginkább a múlt században itt zajlott véres háborúskodásokról ismert, elsősorban az Észak- és Dél-Vietnám közötti polgárháborúról. Utóbbiak oldalán az amerikaiak is beavatkoztak, erről számos hollywoodi produkció is született.
A háború minden borzalma ellenére mintegy járulékos nyereségként hozott pozitívumokat is az itt élő nép életében. A két évtizedes (ebből 8 év közvetlen amerikai szerepvállalással) harc miatt az északi, kommunista rendszer kénytelen-kelletlen el kellett halasszon számos jól bevált szocialista intézkedést, mindkét országrész lakosságának szimpátiáját megőrzendő. Emiatt esett meg, hogy Vietnámban elmaradt a kollektivizálás és a teljes győzelemig a vallásosság visszaszorítását sem erőltették.
Miután 1975-ben győzött Észak és az ország egyesült, a mérhetetlen pusztítás következményeit kellett nyögni, majd a teljes csőd elkerülése érdekében hamarosan követték a kínai reform és nyitás politikájának példáját. Így végeredményben elmondható, a vietnámi kommunista rendszernek túlságosan nem volt ideje kibontakozni teljes valójában. Szerencsére.

__________________________

A keresztények tehát kevesen vannak, így karácsony errefelé sem nagyon van. Amit a misszionáriusoknak nem sikerült, azt azonban megoldotta a beömlő nyugati fogyasztói kultúra, így az összes bevásárlóközpont ünnepi lázban ég már hetek óta. Az unalomig ismert karácsonyi slágerek mellett az eladók örömükben mikulássapkát is húztak, s műfenyők és díszek tömkelege várja a nagyérdeműt.

Mindezt az alábbi galériában, a képre kattintva csodálhatjátok meg. 

Először is elnézést a ritka bejelentkezésért, igyekszem megjavulni. Mostanában eléggé elfeledkeztem a blogról, de itt a család és lusta is vagyok. De ígérem, hogy törekedni fogok a gyakoribb frissítésre.

A vezeklés után térjünk rá a bejegyzés témájára is. Pár napig ugyanis beköszöntött hozzánk a tél. Azért persze nem az otthoni hidegekre kell gondolni, de a szokásos 26-27-28 fokok helyett maximum 23 volt, s mivel rendesen fújt a szél, a hőérzet olykor alulról súrolta a 20 fokot. Sűrű felhők is voltak, így aztán a nap nem nagyon tudott segíteni a helyzeten.

Szerencsére a helyzet rendeződni látszik, s ez a néhány nap volt az anomália, ma már újra 27°C-t mutat a hőmérő. Bár motorozás közben néha tényleg hűvös volt, azért még bőven komfortosan éreztem magam. Nem úgy a helyi viet arcok. A minimumnak tekinthető pulcsik mellett sokuk kabátot is húzott, s 1-2 alakon még kesztyűt és sálat is lehetett látni. Elképzelni nem tudom, hogy a baráti szocialista rendszerek fennállása idején tömegesen a Szovjetunióba és a kelet-európai testvérországokba küldött ösztöndíjasok miképp élték túl az év kétharmadát.

A nagy szél a máskor nyugodt Dél-kínai-tengert is felkorbácsolta. Erről az alábbi videón emlékeztem meg. Sajnos nem teljesen adja vissza az élményt, de valamit talán ér.

Szerdán fordultunk egyet Saigonban. Nha Trangból a 10:50-es géppel indultunk neki, s ott vártunk a felmenők érkezésére, akik szerencsére lassacskán (olyan negyed 3 felé) elő is keveredtek.

Bár Vietnám határozottan nem a horrorisztikus árairól közismert, a reptereken erre is legalább öt-hatszoros szorzóval lehet számolni. Dél központjának légikikötője szerencsére nem a világ végén van, hanem elég szervesen be van épülve a városba, így aztán elég egy száz métert sétálni, s máris kapható minden normál pénzért.
Mi is ezt tettük, s így még ettünk is egy keveset a várakozás ideje alatt.

A szülők útja aránylag problémamentesen alakult, mindent sikeresen abszolváltak, dacára annak, hogy minden nem zajlott zökkenőmentesen. Nem nagy bajokra kell gondolni, rutinos, nyelveket beszélő utazóknak egyik miatt sem kellett volna magasabb fokozatba kapcsolni az agyműködését, de ők azért elég sokat idegeskedtek. A lényeg, hogy végül előkerültek, s onnan már nagy volt az öröm.

Közösen visszaröppentünk Nha Trangba, buszoztunk egy kicsit a reptérről, majd ezután már meg is tapasztalhatták a viet utakon való motorozás élményét, mivel így hurcoltuk őket haza a busz végállomásától, két körben.
Tegnap már kicsit nyugodtabbak voltak, mára pedig már teljes a boldogság, s egyértelműen élvezik az ittlétet.

Mi is, mert főznek és takarítanak, úgyhogy semmi dolgunk. Vasárnap délelőtt, ha az idő is úgy engedi, majd elvisszük őket a tengerpartra is, eddig egyelőre csak piacon jártunk. Lassan, kényelmesen majd körbenézünk mindenhol.

Őseink elvileg már a román légteret hasítják a Qatar gépén, s magyar idő szerint holnap reggel fél 9-re már Saigonba is érnek.

Mi 10:50-kor (itteni idő) szállunk fel, s már ott várjuk őket, hogy aztán együtt térjünk vissza Nha Trangba az este.

Ezt is megértük.

Itt már szerda van, s mához egy hétre elröpülünk Saigonba, hogy összeszedjük az ideérkező felmenőinket, szám szerint három darabot. Édesanyám, párja, s anyósom jönnek, s egészen január 18-ig itt lesznek velünk.

Ők már kedden nekiindulnak, délután szállnak fel Budapestről Doha felé, majd ott egy rövid átszállást követően Vietnám felé veszik az irányt. Mindkét anya először repül majd, s kvázi nevelőapám (nem tekintem annak, már bőven felnőtt voltam, 20 év körül, amikor összekeveredtek, szóval úgymond már nem kellett nevelnie) sem járt még Iraknál messzebb.
Határozottan várjuk már őket, s egész biztosan érdekes élmény lesz ez nekik, s nekünk is.

Időközben megjött Nick is, így az iSchoolba a héten már nem kell mennem, s az egyik hétvégi nyelvsuli is megszűnik. Most stabilan heti hét órám marad így, ellenben van még két hely, amit eddig nem tudtam elvállalni, így most már jöhetnek azok is majd, szóval a végeredmény hasonló lesz, mint volt, de talán sikerül némileg élhetőbb órarendet varázsolni magamnak.
A héten mindenesetre már nem kezdek bele az új sulikba, csak egyeztetek a beosztás tekintetében, így most lazán vagyok, de egy kicsit rám is fér. A saigoni kitérő és a család érkezése ürügyén a jövő hetet is igyekszem minél könnyebbre csinálni, de aztán utána már nem lesz menekvés.

Az iSchool-os főnök, Francis amúgy nagyon elégedett volt velem (bár hozzá kell tegyem, nagyon nem tettem magam oda és semmi rendkívülit nem vittem véghez), úgyhogy nem kizárt, hogy a jövőben még ott is akad majd valami.

Ha anyuék itt lesznek, az kicsit mindenképp kirángat majd a komfortzónámból, elvégre kénytelenek leszünk némiképp eseménydúsabb, programokkal jobban megtűzdelt életet élni, ami talán némi pozitívum lesz a blogra nézve is, hiszen jobban lesz miről írnom. 

A magyarság létszáma duplázódik Nha Trangban hamarosan.

Még mostanság is ritkán eszünk helyi ételeket, mivel elsősorban itthon készül a kaja, de azért időnként előfordul. Valamelyik nap a bánh xèot kóstoltuk meg, ami egy viet palacsintatészta babcsírával és különféle húsokkal töltve. Esetünkben tintahalas illetve garnélás jutott eledelül, egy igencsak nem puccos, egyáltalán nem turistákra szabott "kifőzdében". De inkább nézzétek a képeket és a videót, amelyen látszik, miképpen készül ez a finomság.

Ja, és egy adag (tehát 4 darab) 12000 helyi pénzbe, vagyis cirka 140 forintba kerül. 

Vietnám drámai gyorsaságú gazdasági fejlődéséről már írtam, ma ez az ország büszkélkedhet a legnagyobb éves növekedési rátával. A bővülés természetesen az átlagemberek pénztárcájának tartalmán is látszik, s a különböző fogyasztási javakra is több jut.

Mivel volt honnan elindulni, a járművek piacán még ma is csak szűkösen vannak jelen a személygépkocsik, a motorok viszont annál inkább. Ha hinni lehet a statisztikáknak, a 92 milliós lakosság mellett csaknem ötvenmillió szeli a viet utakat. Ez egyáltalán nem tűnik túlzó számnak, nálunk, Nha Trangban gyakorlatilag mindenki ezzel közlekedik. Itt még sok helyen megvannak a hagyományos, keleti, szűk utcák, ezeken autók el sem férnének.

Ha már boldog-boldogtalan motorra pattan, az sem logikátlan, hogy az áruszállítás jelentős része is motorral történik. Elképesztő méretű és mennyiségű cuccot képesek a járművekre pakolni, s érdekes módon azokat el is juttatni a célállomásra. Az eltelt két hónap során legalább ötször láttunk hűtőszekrényt (fektetve, fél kézzel hátranyúlva tartva) cipelő figurákat, de akad élőállattól sörösrekeszeken és bútorokon át minden.

Sajnos saját képeket nem lőttem, de szerencsére a net is tele van ilyenekkel. A galériában érdemes meglesni őket.

Ma megkaptam az első fizumat az egyik nyelvsuliban, mert náluk ebben a hónapban már nem tanítok többet. Összesen 11 órám volt, amiért 2530000 đồnggal honoráltak. Ne tessék nagyon irigykedni, ez harmincezer forint.

Szerencsére lesz még több is, ha a többi helyen is kifizetnek. 

Úgy néz ki, hogy a kapcsolati rendszer egészen jól működik erre. A már emlegetett harmadik munkám mellett (ami végül heti 7 óra lett, szerencsére csak 45 percesek) tegnapelőtt még egy helyről kerestek. Egyik nyelvsuli passzol tovább a másiknak.

Szóval, egy találka erejéig össze is futottunk a hölggyel, de az órarendem végül nem bővült, mivel már így is heti 22 órám van, s ahova még befért volna ütközés nélkül valami, az a minimális regenerálódásra alkalmas csütörtököm lett volna (aznap csak két órám van délelőtt, majd péntek délután 3-ig semmi), így azt nem adtam.

Viszont Nick valamikor december 6-7 körül visszatér, s akkor a helyettesítés megszűnik, vagyis az óráim elég rendesen lecsökkennek, s lesz időm ezekre is.

Valahogy majd meg kell próbálnom úgy összehozni, hogy minél koncentráltabban legyenek, s akadjon 1-2 szabadnap is, mert már eléggé unom. Őszintén bevallom, készülni már nem is készülök, örülök, hogy odaérek, aztán improvizálok.

Végül néhány sulis kép, innen-onnan.

Mostanában egyre többet fordul elő velem ilyesmi, mint a vemhes hölggyel a képen. Ő kb. 1-3 héten belül babázik, s egy másik leány is nem sokkal később. A harmadik megúszta.