A megrendeléstől eltelt kevesebb mint másfél napon belül ma délelőtt már ki is szállították a készüléket. Még alaposan nem volt lehetőségem megtekinteni, de gusztusos példány és a beltartalma is egészen kiváló, ár-érték arányban különösen. És végre kék! 

Már említettem volt, hogy a jelenlegi vízumom nem jogosít fel túl hosszú idejű tartózkodásra, s mostanság igényelnénk újat, amivel rendeződne a helyzet. A most már szokásosnak nevezhető forgatókönyv szerint azonban megint variáltak egyet, s az augusztusban még működő módszer már megszűnt, s bár kilátásban van egy új, feltehetően még előnyösebb is, ez egyelőre még bizonytalan, hogy időben beköszönt.

Már megérkezésem előtt tisztában voltunk vele, hogy egy ilyen lehetőség nem kizárható, ezért tervbe is vettük, hogy ez esetben hazaruccanunk egy időre, hogy ott elintézve minden szükséges papírmunkát újra Z-vízum-kompatibilis lehessek (ha ezen addig nem variálnak). Vietnámba semmiképp nem szeretnék visszamenni, így elég jó eséllyel hazanézünk, két év után. Mivel most így adott lenne a lehetőség, hogy elintézzünk néhány, egy ideje már gyülemlő dolgot (pl. a meglévő vízum miatt nem volt módom férjezett nevet felvenni, amin változtatni szeretnék, fel kéne újítani a lakásban egy-két dolgot), így valószínűleg csak a szeptemberi új tanévre térünk vissza, addig lesz idő kényelmesen végezni mindennel. Egy max. két hónapos otthonlét alatt erre vajmi kevés mód lenne, s a teendők már régóta gyülemlenek.


No, de ez egyelőre még nem teljesen biztos, még én is gondolkodom a dolgon, s a helyzet is változhat, mindenesetre most ez is szerepel a lehetőségek között. Azt mindenesetre már elhatároztam, hogy ha haza is térünk, az ismeretterjesztő jellegű posztokkal akkor sem maradok a blog amúgy rendkívül fegyelmezett és kitartó közönségének adósa.

Egy hónap Kína még mindenképp előttem áll.

A Black Friday-ről, vagyis a háladást követő kedvezményes vásárlási őrület napjáról már sokan hallhattatok odahaza is, lévén hogy az online rendelések felfutásával párhuzamosan ilyenkor ma már világszerte profitálhatnak a fogyasztók a nagy leárazásokból.
A kapcsolódó mókás-bizarr videófelvételek is széles körhöz eljutottak, melyekben a feltüzelt fogyasztók tülekednek, hogy megszerezhessék a hőn áhított árucikkeket - sajnos néha tragédiába fordítva egy-egy ilyen eseményt.

Ha már Amerikának van Black Friday-je, akkor Kína sem maradhat saját dedikált akciós nap nélkül, amely a november 11. Eredeti funkciója nem a vásárlásról, hanem a társ nélküliség ünnepléséről szól, ezt jelképezné a dátumban szereplő csupa 1-es.

Kezdetben az agglegények napja nevet viselte, de idővel mindkét nem rákapott a dologra, s ma már a szinglik napjának számít. Bár neve alapján arra gondolhatnánk, hogy az egyedüllét esetleges örömeit hirdeti, a gyakorlatban tömegesen rendeznek ilyenkor vakrandikat, bulikat, hogy ez a dolog változzon.


Nem hivatalos ünnep, s a szélesebb köztudatba a dolog kereskedelmi hasznosítása által került be, ugyanis erre a napra hatalmas, Black Friday-hez hasonló leárazásokat kezdtek el meghirdetni, s mivel az errefelé különösen fejlett online piac globális hozzáférést is nyújt, mára ez a nap vált világviszonylatban a legnagyobb ilyen eseménnyé, tavaly csaknem másfélmilliárd internetes megrendelést generálva, több mint 25 milliárd USD értékben, amivel több mint négyszer felülmúlják az amerikai eredetű eseményt. Különösen figyelemre méltóak a számok, ha azt is belevesszük, hogy a Black Friday, ha nem is megegyező méretekben, de elkezdett terjedni az amerikai határokon túl is, míg a november 11-e kizárólag a kínai piac eladásait tükrözi.

Ha már adott volt a lehetőség, én is éltem vele, amúgy eddig először. Mivel férjem telefonját Vietnámban ellopták, s azóta az én régi készülékemet használja, így kihasználva a leárazást, vettünk egy új Xiaomi készüléket, mely márkával amúgy maradéktalanul elégedett vagyok. Mivel életem párja kapja meg az én jelenlegi, szintén Xiaomi telefonom, én pedig az újat bitorlom majd, mindketten jól járunk.  Ráadásul az új teló még a jelenlegi péklapát méretét is felülmúlja minimálisan, így a lapátkezeim még könnyebben pötyöghetnek rajta majd. Kiszállítás egy héten belül.

No nem mintha panaszra lenne okom, sőt! Szerintem kifejezetten szuperül keresek, különösen ha figyelembe vesszük, hogy gyakorlatilag alig van tennivalóm. A munkahely miatt csak heti két nap kell a saját ellátásomról gondoskodnom, s a munkába való bejárás ajtótól az oviig nem több öt percnél, s csak azért ennyi, mert át kell vágni egy lámpás kereszteződésen.


Tegnap viszont szabadnap volt, s mivel elfogyott a mosóporom, mindenképp muszáj volt elmennem boltba. Terveim közt szerepelt néhány egyéb dolog beszerzése is, különösen előrelátó módon például a teáé, mivel legutóbbi, szerencsére már tovaszállt betegeskedésem idején szívesen hörpintettem volna belőle néhány litert, csak nem volt otthon.


A helyi, amúgy rossznak nem nevezhető teákról annyit kell tudni, hogy jellemzően zöld teák, de még ha nem is, szinte kivétel nélkül szálasak, filter nélkül. Ezzel sincs különösebb probléma, sőt, de itt sajnos nincs teáskannám, ami megszűrné, azt meg nem nagyon szeretem, amikor ügyeskedni kell, hogy ne a fogaim közül szedegessem ki. Arról nem is beszélve, hogy a fekete tea, ha a fű tovább ázik, már erősebb aromájú lesz, mint amit igazán szívesen fogyasztanék. Marad tehát a filteres tea.

Korábbi ilyen jellegű tapasztalataim nem voltak jók itt. A legnagyobb üzletekben szokott lenni egy-egy import, de noname gyümölcsös tea, nagyon gagyi minőségben, de olcsón, illetve ritkábban, de láttam már egy méregdrága, látszólag prémium kategóriás terméket is. A kettő között meg a Lipton, de kizárólag natúr verzióban. Azt is szeretem, s egy ízben vettem is, de valahogy nem ízlett. Nem tudom, otthon milyen íze van, mert szerintem sosem vettem, de határozottan nem jött be.
Tegnap viszont, szintén Liptonból találtam a Walmartban négy különböző gyümölcsös verziót is. Nem tartom kizártnak, hogy eddig is jelen volt a piacon, engem mindenesetre elkerült. Most viszont vettem kétfélét is, s ma már vígan hörpintem is, mivel kiderült, hogy ízre sincs rá panasz.

Nem nagy dolog, de ennyivel is könnyebb a külhonba szakadt ember élete.

Szerdán mindkettőből jutott. A nyílt nap eredetileg már előző pénteken lett volna, de gondolom a jobb imidzs miatt tolták el szerdára, elvégre így egy fokkal erősebb programot lehetett prezentálni.

Maga a nyílt nap annyit takart, hogy aznap délután megjelentek a szülők, elsősorban a már ide járó gyerekek felmenői, de kisebb részben idegen érdeklődők is. Vizslató pillantásaik mellett zajlott több tanóra is, elsősorban a helyi óvónők által tartott mezei órák illetve egy általam és a másik, helyi, de amúgy kifejezetten jó angollal megáldott nyelvtanár közreműködésével. Összevontuk a legnagyobb és a középső csoportot - s nekik csináltunk egy, a normálnál valamivel látványosabb órát. A szervezés nem rám várt, s különösebben semmi rendkívüli nem történt, csak többet használtuk a falon lévő nagy képernyőt.

Miután ezek a programok elteltek, gyorsan beöltöztették és kisminkelték a gyerekeket, majd a földszinti nagy teremben megkezdődött a Halloween. Kvázi, mint az otthoni farsang. A gyerekek megmutogatták magukat a színpadon, majd ugyanezt tette a tanári kar is, végül a szülőkkel együtt töklámpást farigcsáltak. Ennek végeztével még jött egy kis trick or treat. Jómagam is teleszórtam őket édességgel, majd ekkora le is telt a munkanap és egyúttal be is fejeződött a fantasztikus program.


Maga a beöltözés engem lényegesen kevésbé hozott lázba, mint a helyieket. Rendeltek nekem is egy ruhát, ami természetesen kicsi volt, így végül egy köpenyt és egy boszisapkát kaptam. A lényeg, hogy túlestünk ezen is.

Képek a galériában.

Valamiért elment a net, s mivel a házban valami barkácsolt szolgáltatás van, így csak holnapra lesz megszerelve (elvileg). Már tegnap délelőtt óta tart, de nagyon nem érintett, mert van mobilnet és napközben is akad az oviban.

De azért bosszant, remélhetően holnapra már tényleg kész lesz...

Amúgy ma Halloween volt a program, ennek örömére én is kaptam egy boszisapkát meg köpenyt. De mivel még egész picit döglődöm, igyekeztem a kölyköktől elhatárolódni a lehetőségekhez mérten. Holnap majd jön az esemény dokumentációja is.

Sajnos kisgyerekkel dolgozni egyúttal azt is jelenti, hogy az ember közvetlenül ki van téve az általuk összeszedett minden nyavajának.

Bár elvileg csekkolják őket belépésnél, a betegeket is beengedik, csak a zöld helyett aznap sárga jelzést kapnak. Elvileg van piros is, ami azt jelentené, hogy nem jöhetnek, de olyat egyik taknyos meg köhögő poronty sem kapott eddig...

Szóval hála nekik most én döglődöm itthon, ma nem tudtam bemenni a nyelvsuliba tanitani, mert alig tudok lábra állni. Javarészt alszom vagy fekszem, de reméljük, hogy keddre már vállalható állapotban leszek.

Addig szedem a gyógyszereket. 

Pénteken kénytelen voltam megejteni a szokásos, kéthavonta esedékes utat az egykori brit koronagyarmatra, ma Kína egyik különleges közigazgatási területére. Bár Kína része, a gyakorlatban sok szempontból önálló országként üzemel, így pl. a Hongkongba való belépés egyúttal a Kínai Népköztársaságból való kilépést is eredményezi, s ez a kvázi külföldi státusz lehetővé teszi Kína gyors és egyszerű elhagyását, ha a vízum úgy kívánja.

Miután most Humenben élek, nem a Hongkonggal közvetlenül határos Shenzhenben, így maga az út egy fokkal macerásabb. Annak idején a lakásból fél óra alatt elértem a határra metróval, így egészen kevés kellemetlenséggel járt a procedúra. Mivel Humen meg Shenzhen mellett van, így most sem túl komplikált, de azért azt nem bánom, hogy csak 60 naponta kell nekivágnom.

Az út leghosszabb szakasza Humenen belül várt rám, ugyanis kb. fél óra busszal az itteni vasútállomás, ahonnan a nagysebességű vonatok járnak. Mivel online beszerezhetőek a jegyek, így nem kell túl korán megjelenni, de sajnos egyelőre még mindig papíralapú jegyre van szükség, így az állomásra való belépés előtt még ki kell nyomtatni azt (az erre szolgáló automatáknál sajnos csak kínai személyivel lehetséges, így erre a jelentősen időtakarékos módszerre külföldiként nincs lehetőség) vagy beállni a pénztárak előtt sorba és úgy megkapni. Jövőre már elektronikusan is működni fog a rendszer elvileg, ami nagyban javíthat az utazók komfortérzetén.

A papíralapú jegyek valószínűleg azért vannak még forgalomban, mert egyúttal ezek működtetik az állomások be- és kiléptető rendszerét is, s az elektronikus átálláshoz ezeket a masinákat is ki kell cserélni.

Humen állomása nem túl nagy, a vonatok viszont sűrűn követik egymást. Shenzhenbei állomás cirka 13 percnyire van, azért ilyen sok, mert az út fele belterületen zajlik, ahol csak max. 200 km/h-ra engedik gyorsulni a szerelvényt, másrészt legalább 3-4 perc elmegy azzal, hogy elhagyjuk az itteni állomást illetve hogy belassulunk az érkezéskor. Azért így sem rossz, sőt!

Shenzhen északi pályaudvara mellé időközben majdnem felépültek két új toronyházat. Ez látszott az állomás kijáratától is, de mivel metróval indultam tova a határhoz, jobban nem sikerült az újdonságokba belemélyedni a felszínen. A metrón viszont akadt néhány. Most már a jegyautomaták egy jelentékeny része ismeri az elektronikus fizetést, így wechattel vagy alipay-jel nyugodtan lehet vásárolni, s a kártyák feltöltését is meg lehet oldani ugyanígy. 
Bár már ez is elég jó hír, mostanra az utazók zöme nem él a lehetőséggel, hanem telefonnal pittyegtet a kapuknál be- és kilépéskor. Jómagam is ezt választottam, most már csak egy qr-kód a szkenner elé és semmivel nem kell vacakolni. Extra kényelmes.

Bár péntek volt, s emiatt óriási zsúfoltságra számítottam, meglepő módon szinte senki nem járt a határon. Ilyen kevés embert szerintem még sosem láttam, de ezt egyáltalán nem bántam. Nagyon gyorsan ment a folyamat, öt perc alatt már Hongkongban is voltam, majd átérve a másik emeletre, vissza is fordultam Kína felé. Hongkongot továbbra sem csípem, így ez a negyed óra bőven elég is volt belőle.
Hongkong elhagyása a szokásosnál is könnyebben ment, már nem személyzet intézi, csak egy kapun kell átmenni az útlevél beszkennelését követően.

A vasútnál aztán volt extra két órám, mivel nem számítottam, hogy ilyen gyorsan fordulok. Ezt egy kis Burger Kinggel ütöttem el, amit még mindig nagyon bírok. A visszaút hasonlóképp zökkenőmentesen zajlott, majd nyolcra már haza is értem. 

Egyszer jó volt, de minden héten nem mennék. Szerencsére nem is kell...

A nap képei a galériában magyarázatokkal:

Ma ügyesen megjártam Hongkongot, s picit el is fáradtam. Részletekkel majd holnap délután. Shenzhenben lenni még mindig jó!

Ez sajnos kikerülhetetlen, mivel a vízumom első 60 napja lejár, így semmilyen lustaságra fogva nem tudom elnapolni.

Szerencsére a megvalósítás elég egyszerű. A kiépült gyorsvasútnak hála negyed óra Shenzhenben Futian állomás, amitől meg csak néhány perc a határ. Hongkong iránt érzett hatalmas szerelmemnek hála ezúttal sem tervezek annál többet odakinn tartózkodni, mint ami minimálisan lehetséges, fordulok is vissza azonnal.
Péntek lévén biztosan élvezni fogom a hömpölygő tömeget, de majd igyekszem relaxált állapotban maradni.

Az utazásnak lesz azért jó oldala is. Egyrészt tesztelem ezt a vasútvonalat, másrészt ha már ott leszek, visszafelé megcsekkolom a vasútállomásig érő dongguani metrót is. Elvileg már épülik a hosszítást, s három-négy éven belül már a jelenlegi lakóhelyem is el lesz látva.
Ja, és mivel nem szórakozásból megyek, pénteken már délben lelépek a munkából. Egy fél munkanappal hosszabb lesz a hétvége.