Szerencsére megvolt az összes demóóra a hétvégi nyelvsuliban. A kedves szülők ingyen hordhatták a porontyaikat négy alkalommal, s most dönthetnek majd, hogy pénzt is fizetnének-e érte.

Az két csoportból a fiatalabbakat kifejezetten nem szívleltem, 7-10 évesek, számomra pont a legrosszabb korban vannak, s emellett még teljesen el is tér a tudásszintjük. A jó hír, hogy elvileg közülük senki sem szeretne a jövőben is élni a lehetőséggel. Ha őszinte akarok lenni, én se tenném a helyükben, mert tényleg semmi értelme az óráknak. A nyelviskolai oktatás kevés kivétellel* nem a valódi tudás átadásáról szól, hanem sokkalta inkább a szórakoztatásról.

Ennek több oka is van. Egyrészt a diákok nagyobbik fele elkényeztetett, gazdag lurkó, s ha nem tetszik nekik az óra, akkor valószínűleg meg is tudják győzni a szüleiket, hogy nem szeretnének részt venni bennük. Mivel gyerekek, nyilván nem nagyon szeretnének tanulni, így a nekik ideális óra nem lehet megerőltető.
Másrészt, mivel a pénz a minél több diákban van, a legtöbb helyen nincsenek jól összeállított csoportok. Néhány év eltérés ebben a korban egész más képességeket jelent, egyik-másik egészen okos, míg van aki egy mukkot nem ért angolul. Nem lehet olyan tervet csinálni, amit a teljesen kezdők is követni tudnak, de a haladóbbak számára sem dögunalom.
Ugyancsak a profitmaximalizálás miatt bármikor kerülnek be új diákok az év során, teljesen eltérő szinttel, akiket nincs lehetőség felzárkóztatni.

A fentiek miatt a sikeresnek nevezhető óra valami érdekes dolgot takar, aminek az anyaga nem kapcsolódik semmihez, s így előképzettséget sem igényel, s egyik óra sem épül a korábbiakra. Ennek megfelelően nem is igazán ad át semmi hasznosat, de jó esetben a gyerek élvezi. Igyekeztem ennek megfelelni, de megmondom őszintén, hogy a lelkesedésem nem volt határtalan, s mivel a csatlakozásuk csak több munkával járt volna anyagi előnyök nélkül, nem is érdekelt a dolog.

A nagyobbik csoport lényegesen jobb volt. Velük lehetett valamit kezdeni is, de azért ezt is behatárolta az a tény, hogy egymással nem összefüggő órákat kellett csinálni. Ők eleve nem voltak sokan, még nem tudom, maradnak-e. Velük nincs különösebb bajom.

Ami a fő az az, hogy holnap csak a megszokott állandó csoportomat viszem, így könnyű nap lesz. Aztán meg két nap pihi.


_____________________________
* Két típus létezik a nyelviskolai angoltanítás terén. Az első, a jellemzőbb a fentiekben vázolt szitu. A második, ritkább, de értelmesebb verziót szeretem. Ezekben a csoportokban a szülők érdemi eredményeket várnak el, s ennek megfelelően kondicionálják az utódaikat is. Ezekkel a csoportokkal jól lehet haladni és értelme is van.

A megrendeléstől eltelt kevesebb mint másfél napon belül ma délelőtt már ki is szállították a készüléket. Még alaposan nem volt lehetőségem megtekinteni, de gusztusos példány és a beltartalma is egészen kiváló, ár-érték arányban különösen. És végre kék! 

Már említettem volt, hogy a jelenlegi vízumom nem jogosít fel túl hosszú idejű tartózkodásra, s mostanság igényelnénk újat, amivel rendeződne a helyzet. A most már szokásosnak nevezhető forgatókönyv szerint azonban megint variáltak egyet, s az augusztusban még működő módszer már megszűnt, s bár kilátásban van egy új, feltehetően még előnyösebb is, ez egyelőre még bizonytalan, hogy időben beköszönt.

Már megérkezésem előtt tisztában voltunk vele, hogy egy ilyen lehetőség nem kizárható, ezért tervbe is vettük, hogy ez esetben hazaruccanunk egy időre, hogy ott elintézve minden szükséges papírmunkát újra Z-vízum-kompatibilis lehessek (ha ezen addig nem variálnak). Vietnámba semmiképp nem szeretnék visszamenni, így elég jó eséllyel hazanézünk, két év után. Mivel most így adott lenne a lehetőség, hogy elintézzünk néhány, egy ideje már gyülemlő dolgot (pl. a meglévő vízum miatt nem volt módom férjezett nevet felvenni, amin változtatni szeretnék, fel kéne újítani a lakásban egy-két dolgot), így valószínűleg csak a szeptemberi új tanévre térünk vissza, addig lesz idő kényelmesen végezni mindennel. Egy max. két hónapos otthonlét alatt erre vajmi kevés mód lenne, s a teendők már régóta gyülemlenek.


No, de ez egyelőre még nem teljesen biztos, még én is gondolkodom a dolgon, s a helyzet is változhat, mindenesetre most ez is szerepel a lehetőségek között. Azt mindenesetre már elhatároztam, hogy ha haza is térünk, az ismeretterjesztő jellegű posztokkal akkor sem maradok a blog amúgy rendkívül fegyelmezett és kitartó közönségének adósa.

Egy hónap Kína még mindenképp előttem áll.

A Black Friday-ről, vagyis a háladást követő kedvezményes vásárlási őrület napjáról már sokan hallhattatok odahaza is, lévén hogy az online rendelések felfutásával párhuzamosan ilyenkor ma már világszerte profitálhatnak a fogyasztók a nagy leárazásokból.
A kapcsolódó mókás-bizarr videófelvételek is széles körhöz eljutottak, melyekben a feltüzelt fogyasztók tülekednek, hogy megszerezhessék a hőn áhított árucikkeket - sajnos néha tragédiába fordítva egy-egy ilyen eseményt.

Ha már Amerikának van Black Friday-je, akkor Kína sem maradhat saját dedikált akciós nap nélkül, amely a november 11. Eredeti funkciója nem a vásárlásról, hanem a társ nélküliség ünnepléséről szól, ezt jelképezné a dátumban szereplő csupa 1-es.

Kezdetben az agglegények napja nevet viselte, de idővel mindkét nem rákapott a dologra, s ma már a szinglik napjának számít. Bár neve alapján arra gondolhatnánk, hogy az egyedüllét esetleges örömeit hirdeti, a gyakorlatban tömegesen rendeznek ilyenkor vakrandikat, bulikat, hogy ez a dolog változzon.


Nem hivatalos ünnep, s a szélesebb köztudatba a dolog kereskedelmi hasznosítása által került be, ugyanis erre a napra hatalmas, Black Friday-hez hasonló leárazásokat kezdtek el meghirdetni, s mivel az errefelé különösen fejlett online piac globális hozzáférést is nyújt, mára ez a nap vált világviszonylatban a legnagyobb ilyen eseménnyé, tavaly csaknem másfélmilliárd internetes megrendelést generálva, több mint 25 milliárd USD értékben, amivel több mint négyszer felülmúlják az amerikai eredetű eseményt. Különösen figyelemre méltóak a számok, ha azt is belevesszük, hogy a Black Friday, ha nem is megegyező méretekben, de elkezdett terjedni az amerikai határokon túl is, míg a november 11-e kizárólag a kínai piac eladásait tükrözi.

Ha már adott volt a lehetőség, én is éltem vele, amúgy eddig először. Mivel férjem telefonját Vietnámban ellopták, s azóta az én régi készülékemet használja, így kihasználva a leárazást, vettünk egy új Xiaomi készüléket, mely márkával amúgy maradéktalanul elégedett vagyok. Mivel életem párja kapja meg az én jelenlegi, szintén Xiaomi telefonom, én pedig az újat bitorlom majd, mindketten jól járunk.  Ráadásul az új teló még a jelenlegi péklapát méretét is felülmúlja minimálisan, így a lapátkezeim még könnyebben pötyöghetnek rajta majd. Kiszállítás egy héten belül.