Ma lezajlott a két demóóra is a nyelvsuliban, s szerencsére elég volt csak előttük bemennem, délután 1-re, így a mai nap is laza volt.

Az első csoportban 6-9 éves kisiskolások kaptak helyet. Túlságosan nem lopták bele magukat a szívembe, így remélem, a 14 megjelent egyedből minél kevesebben fognak beiratkozni, s a jövőben engem boldogítani.
A második órán nagyobbak, 11-14 évesek voltak, lényegesen fejlettebb képességekkel, s mindössze hatan, őket nem bánom.

Lustaságom újabb bizonyítékaként ma már a bevásárlást is online intéztem. Egy órán belül megjött a cucc és még egy kis apróságot is küldtek mellé, amit nem rendeltem. A kiszállítás 5 yuan lett volna, de mivel volt 15 yuanes hongbao, így még ez sem terhelt. 
Kicsit ódzkodtam tőle, mert főleg zöldségeket és egy kis húst rendeltem, de szerencsére minden teljesen jó állapotú, így holnap-holnapután konyhatündérkedem a pizzarendelés helyett.

Tudom, lusta vagyok, de utálok vásárolni. Férjem meg még odaát, egyelőre nem tudom kiszervezni a melót. A képen az ajándék.

A mai bejegyzésben elsősorban sematikus ábrák és térképek lesznek, szöveg kevésbé, így az erre érzékeny olvasóim nyugodtan kihagyhatják.
Már rengetegszer írtam, de ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy Kínában az infrastruktúra fejlődése egészen elképesztő méreteket öltött az elmúlt évtizedekben, s ez a lendület még tart ma is.

Ugyanez igaz a metróépítésekre is - ha valaki lelkesedik a városi tömegközlekedés ezen formája iránt, Kínánál jobb helyet keresve sem találhatna. A lenti ábra a jelenleg metrót üzemeltető kínai településeket ábrázolja. 2004 elején még mindössze öt város rendelkezett ilyen jellegű vasúttal, de még 2010 kezdetén is csak kilenc (Hongkongot és Taiwant nem számítva).

A legnagyobb hálózatok rohamtempójú fejlesztésének megértéséhez pedig az alábbi összehasonlítások nyújtanak segítséget. Egyik-másik még kínai viszonylatban is meghökkentő.

(A képek egy részére érdemes rákattintani, hogy teljes terjedelmükben láthatóak legyenek.)

Peking 

A hálózat jelenlegi hossza: 599,4 km.

A fóváros hálózata 2005-ben (fenn) és ma (lenn)

Shanghai

A hálózat jelenlegi hossza: 652,3 km, jelenleg a leghosszabb a bolygón.

A metró fejlődése 2017-ig (fenn), a hálózat ma (lenn)

Guangzhou

A hálózat hossza: 357,2 km.

A kantoni metró a kezdetektől 2015-ig (fenn), ma a foshani és a dongguani vonalakat is jelző nagyobb régió hálózata (lenn)

Shenzhen

A hálózat hossza: 286,2 km.

A 2007-es állapot (fenn) vs. ma (lenn)

Chongqing

A hálózat hossza: 263,5 km.

Chongqing 2005-ben (fenn) illetve 2018-ban (lenn)

Nanjing

A hálózat hossza: 377,24 km, amivel átvette a harmadik helyet Kínában.

A nanjingi metró fejlesztésének első 10 éve (fenn) és a mai eredmény (lenn)

Chengdu

A hálózat hossza: 196,5 km.

A metró debütálásának évében, 2010-ben (fenn) és nyolc évvel később (lenn)

Wuhan

A hálózat hossza: 283,6 km.

A wuhani metró 2005-ben (fenn) és 2018-ban (lenn)

UPDATE: nem is tudom, hogy hagytam ki, de július 8-án megnyílt Urumcsi első metrója is, a messze legnyugatibb hálózat. 



Idén még nem írtam ilyet, de szerencsére újra a nagyvárosi tömegközlekedés legélénkebb fejlődését generáló Kínában vagyok, így immár megint van miről. Igaz, hogy itt, Humenben a metró még csak épül, s elsősorban nem is a mi kiszolgálásunkra születik meg, hanem, hogy ilyen összeköttetés is legyen Dongguan és Shenzhen között, azért a helyi vasútállomásig így is elér ide a dongguani egyes számú vonal. Ennek bővítése ugyanakkor nem idén lesz esedékes, így térjünk is át arra, ami az idei év szempontjából releváns.

Január 9-én Hangzhou nyitotta meg a 4-es metró első, 12 km-es szakaszát, mely jelenleg a harmadik a városban működő vonalak sorában. Márciusban Chengduban hosszítottak három irányban az egyes vonalon (egy apró leágazás is született, így jött össze a három) összesen 17 km hosszan, majd a hónap vége felé még Shanghaiban is átadták az új Pujiang vonalat.

Áprilisban három város is érintett volt: Guangzhouban csak egy állomásnyit hosszítottak a repteret érintő vonalon, Shenyangban 5 km-nyi vonalbővítés történt, míg Tianjinben közel 20 km-rel jár messzebb a hatos metró. 

Júniusban Dalian kettes vonala bővült, Augusztusban pedig Changchunban adták át a vadiúj, 20 km-es kettes metrót. Az októberi nemzeti ünnep első napján pedig Wuhan metróhálózata bővült cirka 50 km-rel, miután a 7-es és 11-es számú vonalakat is üzembe helyezték. Az egyelőre még csonka 11-es vonalnak hála az egykori, Wuhanon belül periférikus helyen lévő kampuszomtól 5 percnyire is elért a metró...

Csak emlékeztetőül itt a 2013 novemberi állapot, egyenesen a blog egy akkori bejegyzéséből. Alatta meg a mostani, 5 évvel későbbi helyzet...

Az év vége természetesen még messze, még ebben a hónapban debütál Changchun nyolcas és Chongqing 4-es számú, vadiúj vonala, s idén kerül a metrós térképre néhai doktorkodásom színhelye, Wenzhou is. Tianjin 5-ös vonala is még 2019 előtt beindul, s még kisebb-nagyobb vonalbővítések másutt is megvalósulnak.

___________

Ha hinni lehet a csodákban, akkor idén a déli szomszéd, Vietnám is metróval tündökölhet. Egész pontosan a főváros, Hanoi nyitja meg a tervek szerint az első vonalat még ebben a hónapban, jópár évvel elmaradva a tervektől, s úgy három évtizeddel az igényektől. A helyzet még így is rózsás, ha a még Hanoinál is nagyobb déli nagyváros, Saigon esetéhez viszonyítunk, ahol előreláthatóan csak 2022 körül adják át az amúgy szintén már hosszú évek óta kivitelezés alatt álló első vonalszakaszt. Nem innék előre a medve bőrére, de miután egy ideje már tesztelgetik az amúgy kínai technológián, kínai hitelből és kínai kivitelezőkkel közösen felhúzott fővárosi vasutat, valószínűleg tényleg nem várathat sokáig magára az átadás. A dél-koreai  japán cégek által menedzselt saigoni metróról majd úgy 5 év múlva írok, ha lesz mit és még lesz blog.

Október közepe borongós időt hozott, már két napja nem használtam légkondit, leszámítva hogy tegnap este a szellőztetés után mégis, csak ezúttal fűtő fokozatra kapcsolva.

Tudom, otthon nagyon beérnétek ennyivel, s én sem akarok panaszkodni, az éjszakától eltekintve nagyon kellemes a hőérzet, s akkor is csak nyitott nyílászárók mellett cidrizik kicsit a trópusi meleghez akklimatizálódott testem. Ezzel együtt sem vágyok vissza Vietnámba.

Ha így haladunk, kénytelen leszek lecserélni a rövidnadrágomat egy hosszúra és teli cipőt húzni. De remélhetően túlélem.

Sok újdonsággal nem nagyon tudok szolgálni. A munkaszünet elfogyott, s immár újra zajlik a robot, ami a nyolc nap dologtalanság után nem esett annyira jól, főleg hogy hipergyorsan sikerült visszaállnom az éjszakai ébrenlétre. De azért végül abszolváltam a feladatot.

Kaptunk még egy kölyköt a nagycsoportba, s elvileg a hónap során lesz majd valamikor egy nyitott óra, amikor érdeklődő szülők vizsgálhatják meg az oktatás mikéntjét. Mármint nem csak a jelenlegiek, hanem esetlegesen az ivadékaikat ide beiratni tervező újak is. Nekem aztán mindegy. Lámpalázam már régóta nincs, s mivel tudom, hogy az ovis óráim rendben vannak, az sem aggaszt, hogy vajon tetszik-e majd nekik (ha esetleg nem, az max. ízlésen múlhat, de pont nem érdekel, legfeljebb kevesebb baba rontja az óráimon a levegőt).

Ugyancsak lesz demó óra a nyelvsuliban is, most hétvégén. Tartani ezektől sem tartok, de lényegesen kisebb kedvem van hozzájuk, s egyáltalán nem bánnám, ha nem verbuválnék túl sok nebulót. Nem hiányzik, hogy hétvégén túl sok órám legyen.