Múlt héten volt szerencsém egy hétórás kiruccanáshoz Nha Trang-ból Biên Hòa városába, mintegy 400 km-t megtéve ezen idő alatt.
A matematikai alapműveletek terén jártas olvasók ebből már ügyesen kikalkulálhatták, hogy a vietnámi vasút nem a száguldásról híres. Bár ha figyelembe veszem az otthoni helyzetet, a szintén egyvágányos Budapest-Nagykanizsa szakaszt, ahol a 220 km-hez picivel több mint 3 óra kell, nem érződik észveszejtő lemaradás.*

A viet vasúton is több fajta osztály van, akad fapados és puha üléses, illetve kétféle alvós típus is. Ez utóbbi nem feltétlenül haszontalan, hiszen Saigon és Hanoi között a leggyorsabb vonatoknak is másfél napig tart az út.
Szerencsére valami klíma még a fapados kocsikban is akad, s a kihelyezett lapostévéknek hála még szórakozhat is a nép a szappanoperákat bámulva.

Adná magát persze a gondolat, hogy ha valaki hosszú időn át, esetleg éjjel utazik, hálókocsis jegyet vegyen. Mivel ez drágább, ezt nem mindenki teszi meg, de az alvást így is megoldják. Ülésen, gyékényeken, a földön, ahol épp helyet találnak.

Mutatós képeink galériába szedve alant.

---------------------------------------------------------------
* még jó, hogy megnéztem az Elvirát. A vasút egyre szarabb állapota miatt emberemlékezet óta nem vonatoztam Kanizsa és Bp. közt, miután a busznak megállóhelyektől függően elég 2:10-2:40 perc (ebből fél óra nagyjából Bp. illetve az agglomerráció), míg a vonatok közül az IC-nek sikerült 4 óra alatt teljesítenie a távot (ami azért is szomorú, mert 20 éve három óra körül is ment). Viszont volt most valami felújítás, ami a jelek szerint a menetrenden is meglátszik, s a különdíjas vonatok immár újra ugyanolyan gyorsan szelik a pályát, mint két évtizeddel ezelőtt - vagy épp a vonal átadása idején, csak akkor még gőzmozdonnyal, közel 160 éve. 

Miután immár egy hete itt vagyok, ideje szólni pár szót a két helyszínről. Az előző posztok valamelyikében talán félreérthető voltam, ami Nha Trang-ot illeti.

Nha Trang egyáltalán nem rossz hely. Viet viszonylatban jó karban van tartva, elfogadható tengerpartja van, Vietnám-szerte híres időjárása és minden könnyen elérhető, kényelmes. Vannak szupermarketek, hozzászoktak a külföldiekhez is, illetve ha valakinek arra van igénye, bőségesen találhat külhoni társaságot is.
Maga a város nem különösebben szép, de eddigi szerény tapasztalataim alapján (ez Saigon, Nha Trang és vasút által érintett városok látványából táplálkozik) ez elmondható a vietnámi városokról általában, s viet mércével még a szebbek közé is tartozhat. Ha a munkalehetőségek hiányát leszámítjuk, szerettem ott lakni.

Trảng Bom ezzel szemben kifejezetten csúnya. Kettészeli egy főút, majd mindkét irányban ebből ágazik még el néhány utca. A Vietnámban megszokott szemét mindenfelé megtalálható, még jobban, mint Nha Trangban. Hatalmas pozitívum viszont, hogy a forgalom elhanyagolható, még csúcsidőben is, s én, aki Nha Trangban kifejezetten nem szerettem vezetni, itt sokkal jobban tolom, mint a helyiek. Nha Trang betanulásra tökéletes.
Trảng Bom-ban semmi nincs. Kisboltok akadnak, nagyon gyér választékkal, a hűtőben tárolandó termékeket is szabadon tartva, s persze van piac is. Szerencsére Biên Hòa-ban van Big C, innen 19 km-re, úgyhogy fél óra alatt oda lehet érni. (Állítólag van a Big C-ből házhozszállítás is, ha igénybe lehet venni, valszeg fogunk vele élni, ha maradunk.)
A helyiek egyáltalán nincsenek hozzászokva a külföldiekhez, még a Big C-ben is úgy néznek, mint annak idején Fengjieben. Ettől már elszoktam, s erősen idegesít.

Az itteni munka könnyű, s az emberek is kedvesek, segítőkészek. Ráadásul van kilátás arra is, hogy férjemet is felvennék, neki előzetesen valami betanulást is biztosítva. Ha sikerül elég meggyőzően előadnia magát, akkor dupla keresetünk lenne, s úgy már kifejezetten remekül alakulna az anyagi helyzetünk is.
Szóval most úgy vagyok vele, hogy azt hiszem, ideköltözünk, munkaügyi okokból, s ennek egyedüli feltétele még a megfelelő ház. Ez egy sarkalatos pont, mivel ha már az egész környék szar, s amúgy sem lenne nagyon kedvem elhagyni a lakóhelyem a munkába járástól eltekintve, akkor legalább az a lakóhely legyen pofás.

Szóval jövő héttől mozgósítom a munkatársakat a házkeresési projektre, s ha időben lesz is megfelelő, akkor én már vissza sem megyek Nha Trangba, hanem férjem jön ide (meg még fordul legalább 2-t pluszban, hogy mindent átcuccoljon).

Ez a szuper trópusi klíma már csak ilyen, egy kicsit megint megfáztam. Szerencsére nem olyan vészes a helyzet, de azért nem vagyok teljesen a topon.

A történéseknek hála most már azt is tudom, hogy Vietnámban sem spórolnak a gyógyszerekkel. Ez a három napi adag, szépen kiporciózva. De legalább olcsó...