Tegnap reggel útra keltem, s egy csekély, csupán hétórás vonatút árán elzakatoltam a Saigon melletti Biên Hòa-ba. A vonatozás élményéről majd egy külön posztban emlékezem meg.

Biên Hòa-ban már várt egy Kenny nevű fickó, aki elhozott Trảng Bom-ba, ami egy kisebb, javarészt falusias terület, némi urbánus központtal.

Ahogy sejteni lehetett, munka miatt vagyok itt, egy nyelvsuliban próbálom ki magam, egyelőre az újév idejéig. Nha Trang-ban a helyettesítés vége óta nem nagyon kaptam elég órát, éppen csak kerestem annyit, amivel fennmaradtunk, s a beindítani tervezett saját biznisszel kapcsolatos kalkulációim nem voltak elég meggyőzőek. Nem vagyok igazán kockázatvállaló típus, s túl nagynak tűnt a bizonytalansági tényező, így egyelőre ezzel kivárnék.


Nha Trang nem rossz hely, de annyira azért nem ragadott magával, hogy mindenáron ott képzeljem el a jövőmet, így aztán elkezdtem kicsit másutt is körülnézni. De ezúttal igyekszem biztosra menni, így egyelőre próbaidőszakokat tartok, most épp itt.
A helyszín mellett leginkább a bérezés és a vállalható terhelés szól, de egyelőre még nem tudom, mennyire fog bejönni. Ha nem teljesen elviselhetetlen, egy hónapot kihúzok itt (erre az időre biztosítanak szállást is), ha meg esetleg még valamennyire be is jön, akkor költözünk ide, de ez majd elválik.

Maga Trảng Bom nem kifejezetten lélekemelő, nincs itt nagyjából semmi, s még a nagyobb bevásárlóközpontig is fél órát kell motorozni (ami végülis kibírható). Ellenben az ingatlanbérlés lényegesen olcsóbb még Nha Trang-hoz viszonyítva is, erre már elvileg lehet találni házat havi 3,5 millió viet pénzért is (ami cirka 40 ezer forint). Ha az ingatlanfelhozatal jó, s a munka sem zavaró, akkor jó eséllyel itt kötünk ki.

De egyelőre ne szaladjunk ennyire előre. Az elkövetkezendő hetek alatt lesz lehetőségem mérlegelni, aztán meglátjuk. Ha nem jön be, megyek vissza Nha Trangba, az ottani munka is megvan még, hála férjemnek, aki addig helyettesít. 

Meséltem, hogy októberben bővültünk három házikedvenccel, tengerimalacok formájában.

Egy itteni, meglehetősen szomorú színvonalú kereskedésből lettek kimentve. Egyikük, a kedvencem, Pamut vemhes is volt (a másikról szerencsére csak vaklármának bizonyult a dolog), s decemberben világra is hozott egy kislányt. A szülés nem volt komplikációmentes - Pamut kicsi, a bébi nagy volt, ráadásul még farfekvéses is. Szerencsére némi segítséggel sikerült kipréselni, de az újszülöttet sajnos érhette némi oxigénhiány a folyamat során, így ő csak egy napig élt. Szerencsére Pamutnak nem lett baja, s azóta nagyon szépen összeszedte magát és kedvére főnökösködik a kis kondán.

Merthogy közben többen lettek. Cirka két hete forgácsért mentem, amikor ott találtam három apró tengerimalacot, két hímet és egy kislányt, aki még hasmenéses is volt. Ez náluk komoly gond, s a nála tapasztalt tünetek nem is az enyhe kategóriába sorolhatóak. Őt sem hagyhattam ott, mert kezelés nélkül legfeljebb napjai lettek volna hátra. Ez csak esztétikai probléma ugyan, de szerencsétlen leginkább egy hajléktalanra emlékeztetett, annyira vacak állapotban volt a bundája és nem meglepő módon alultáplált is volt.

A szülők érkezésével párhuzamosan szerencsére megjött a házipatika is némi otthoni malactartó ismerősi asszisztenciával, így aztán jóra fordult a helyzet, s villámgyorsan helyrejött az apróság. Mostanra már a külleme is kezd egy kicsit javulni.

A történetnek azonban még itt sincs vége, mivel egy hete újra arra volt dolgom, s kiderült, hogy az egész állományt megveszi egy másik szaporító, így még két kedvenc jött haza. Nagyjából 5-6 nőstény maradt még, de a helyem korlátozott és mérlegelnem kellett. Az egyikük még elég fiatal és kicsi, így volt rá esély, hogy nem vemhesült, így ő jött. A másik pedig egy fajtatiszta, hét hónapos anya, aki most is vemhes, s mivel az ő kölykei drágák, egész biztosan a végletekig ki lett volna zsigerelve. 

Szóval itt tartunk most, hat tengerimalacunk van (plusz akik még világrajövetelre várnak), s egyúttal létszámstop is. Az első három mostanra nagyon szépen kikupálódott s az újak is kezdenek szépen alakulni. Ők most már rendben lesznek, ez a fő. Na meg, hogy engem is nagyon boldoggá tesznek.

_____________________________________________________________________

Egy negyedévre újra letudtam a gügyögős penzumot. 

Ez az öt hét is eltelt, holnap a család előbb Saigonba, majd onnan Dohán keresztül hazarepül. Mivel nekem órám lesz, s egyébként is feleslegesen fordulnék, csak férjem megy velük a nagyvárosig, de holnap este már haza is ér.

Az ittlét amúgy kellemesen zajlott, magukhoz képest aktívak voltak, jártunk strandolni, Nha Trang templomait nézegetni és még az Óceánográfiai Múzeumban is (utóbbi egyben akvárium is). Ezekről majd írok külön posztot, amint ketten maradunk és újra jobban ráérek.

20-án, vagyis szombaton pedig majd én is utazom, vonattal, ahogy arról írtam korábban. Az utazás céljáról és kettőnk itteni életének alakulásáról is beszámolok hamarosan, akad néhány fejlemény. Távollétem idején az itteni óráimat férjem viszi majd, a múlt héten sikerült erről is megegyezni. 

Részletek, mint ígértem, hamarosan, s máris tisztább lesz a kép.