Ma végül visszajelzett a pasi. Elsőnek azzal, hogy van egy rossz híre is. Ezek után nem sokat vártam, de végül kiderült, arról van csak szó, hogy mégsem tudnak nyolc órát adni, csak hatot, s emiatt az eredeti fizu sem lehetséges.
Bár ő elvileg harcolt a partnerrel, hogy legalább az első hónapra kapjam meg a nyolcezret, ha egyszer ezt ígérte, de végül csak 7000 lett belőle. Mindezt egy bő öt percig taglalta a telefonban, mire a lényegre tért, úgyhogy már sokkalta rosszabb helyzetre számítottam, de aztán szerencsére kiderült az igazság.

Szóval, most rohadt szar nekem. Egy ezressel kevesebbet fogok kapni heti 6 óra munkáért. Ja, és elvileg ezt is csak az első két hónapban, utána emelnek. Ha kapok még órát, akkor még azon felül is.
És az ürge még szabadkozott is, hogy gondoljam meg, hogy jó-e ez nekem, aztán írjak rá, de már a telefonban elfogadtam.

Hétfőn betanít egy kis pizzázás mellett, szerdán meg már kezdődik is a munka. Annyira nem rossz Shenzhenben.

Ma lezajlott a bemutatkozásom az említett intézményben. Kifejezetten barátságos helynek tűnik, a török főnökkel együtt. Tartottam egy kis demó órát is, ami tetszett nekik, s ha a másik tulaj is rábólint, hétfőn már le is szerződünk.

Rugalmasnak tűnnek, s az egész rendszer hasonlít a wuhani megoldáshoz, annyi különbséggel, hogy itt heti 8 órám lenne egyelőre, amiért havi szinten 8000 helyi pénzzel honorálnának. Ennyi gyerekezést - merthogy apróságok oktatásáról van szó - még én is kibírok, plusz maga a suli sincs messze, fél óra alatt odaérek.

Most már csak vegyenek fel, s akkor egészen elégedett leszek.

Néhány kép a helyről a galériában.

Errefelé elég nagy keletje van a tenger gyümölcseinek, s mivel maga a nagy víztömeg is közel van, pláne nagy bőségben állnak rendelkezésre. Az egzotikusabbak mellett olyan kevésbé különlegesek is, mint a kagylók.

Utóbbiak puhatestű, csigaszerű lények, amit annak idején én is megtanultam, de bevallom, soha nem gondoltam rá, hogy ezek az amúgy ízletes húsú állatkák ennyire aktívak tudnak lenni a helyváltoztatásban. Másnak talán magától értetődő, de nekem ez ma esett le a helyi szupermarketben.

Az összevissza kalimpáló kagylók megtekintéséhez tessék a videót meglesni.

Holnap megyek egy nyelvsuliba felvételizni. Nincs túl messze és nem is fizet rosszul, a többit meg majd meglátjuk.

Egy kalappal.

A helyi kormányzat február elején jelentette be négy új metróvonal építésének megkezdését még idén. Ez azt jelenti, hogy a már folyamatban lévő (részben már átadott vonalak bővítését jelentő) projektekkel együtt 2017-ben több mint 10 metróvonalon építkeznek majd, ami még itteni viszonylatban is rekord.

A most bejelentett új vonalak, számozás szerint a 12-es, 13-as, 14-es és 16-os metrók építése a tervezet szerint 160 milliárd yuanbe, vagyis mintegy 6400 milliárd forintba fog kerülni, s teljes hosszában föld alatti fúrással kerülnek kialakításra. Ezért a pénzért több mint 150 km-nyi metró épül, s ha ahhoz viszonyítjuk, hogy otthon a 7,4 km-es négyes vonal került 450 milliárdba, már nem is olyan drága a kivitelezés. Különösen, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy errefelé a belvárosban a már meglévő hét vonal miatt kicsit komplikáltabb furkálni, s bizonyára legalább tucatnyi helyen kell kialakítani átszállási kapcsolatokat is.
Előreláthatóan 2022-re készülnek el velük.

Idén átadásra csak egy hosszabbítás, az ötös vonal déli szakasza készül el, de mint a fentiek is mutatják, a kivitelezésből élő cégek egy jó darabig még nem fognak unatkozni errefelé.

És alig pár éve indult az egész...

Négy és fél éve történt (igencsak megy az idő), hogy először elindultam Kína felé tanítási célból. Fengjiebe, az ország elzárt közepébe, gyönyörű tájakkal dúsított közegbe kerültem akkor. A blogot is akkor kezdtem el, s emlékeim szerint egyszer futólag meg is emlékeztem róla, hogy az ottani lakásban fellelt, akkor légyszerű lényeknek titulált élőlényeket meglehetősen könnyű irtani, mert a reakcióidejük elég béna.

Bár szokatlannak tűnő szárnyasokról volt szó, nagyon nem foglalkoztam velük. Egészen addig, amíg a tanév végén haza nem értem, majd már az akkori párommal, Sz.-szel élve meg nem találtam néhányat belőlük a fürdőszobában.
Ajjajj! - gondoltam én, csak nem fertőztem meg kis országunkat valami invazív betelepülővel? Bár Sz. lakásában bukkantak fel, ő nem tudta megmondani, hogy látott-e már hasonlókat.

Mit tehet ilyenkor egy Veve? Hát, aki már ismer, az valószínűleg nem lepődik meg azon, hogy nem hagytam annyiban a dolgot, hanem bő két órányi kutatómunkát végeztem. Jobb híján, mivel fogalmam sem volt, mi ez, rendszertani alapon. Rovar és van szárnya, kábé ennyit tudtam, így aztán szépen végignyálaztam magam a teljes rovarrendszertanon. Élvezetes volt.

Végül aztán a szúnyogalkatúak alrendjén belül megtaláltam a megoldást, a lepkeszúnyogfélék családját. Legnagyobb megkönnyebbülésemre nem én, hanem a globális felmelegedés hozta el őket hozzánk a mediterrániumból, s ez egyúttal arra is magyarázatot adott, hogy miért nem találkoztam velük korábban se otthon, se még azt megelőzően Kína északi felén élve.

Ja, és amúgy róla van szó.