Jönnek az ünnepek, mindjárt itt a szenteste. Bár Vietnám hagyományosan nem keresztény állam, a francia gyarmatosítókkal annak idején misszionáriusok is jöttek, így sikerült a lakosság cirka egytizedét megtéríteni. A pontos számok nem teljesen ismertek, a hivatalos statisztika 7% katolikusról és 1% protestánsról tud, míg a felekezetek becslése alapján összesen mintegy 15%-ot tesznek ki a hívek. Az igazság valahol a két adat között lehet.

A franciák nem tétlenkedtek, Nha Trangban is felhúzták ezt az óriási katedrálist, ma hívek híján jobbára turisták keresik fel

Vietnám szocialista államalakulat, s bár ez ma már Kínához hasonlóan csak a jelképek terén érhető tetten, voltak errefelé is restriktívebb időszakok, amikor a vallásosságot is igyekeztek elnyomni. 

__________________________

Vietnám leginkább a múlt században itt zajlott véres háborúskodásokról ismert, elsősorban az Észak- és Dél-Vietnám közötti polgárháborúról. Utóbbiak oldalán az amerikaiak is beavatkoztak, erről számos hollywoodi produkció is született.
A háború minden borzalma ellenére mintegy járulékos nyereségként hozott pozitívumokat is az itt élő nép életében. A két évtizedes (ebből 8 év közvetlen amerikai szerepvállalással) harc miatt az északi, kommunista rendszer kénytelen-kelletlen el kellett halasszon számos jól bevált szocialista intézkedést, mindkét országrész lakosságának szimpátiáját megőrzendő. Emiatt esett meg, hogy Vietnámban elmaradt a kollektivizálás és a teljes győzelemig a vallásosság visszaszorítását sem erőltették.
Miután 1975-ben győzött Észak és az ország egyesült, a mérhetetlen pusztítás következményeit kellett nyögni, majd a teljes csőd elkerülése érdekében hamarosan követték a kínai reform és nyitás politikájának példáját. Így végeredményben elmondható, a vietnámi kommunista rendszernek túlságosan nem volt ideje kibontakozni teljes valójában. Szerencsére.

__________________________

A keresztények tehát kevesen vannak, így karácsony errefelé sem nagyon van. Amit a misszionáriusoknak nem sikerült, azt azonban megoldotta a beömlő nyugati fogyasztói kultúra, így az összes bevásárlóközpont ünnepi lázban ég már hetek óta. Az unalomig ismert karácsonyi slágerek mellett az eladók örömükben mikulássapkát is húztak, s műfenyők és díszek tömkelege várja a nagyérdeműt.

Mindezt az alábbi galériában, a képre kattintva csodálhatjátok meg. 

Először is elnézést a ritka bejelentkezésért, igyekszem megjavulni. Mostanában eléggé elfeledkeztem a blogról, de itt a család és lusta is vagyok. De ígérem, hogy törekedni fogok a gyakoribb frissítésre.

A vezeklés után térjünk rá a bejegyzés témájára is. Pár napig ugyanis beköszöntött hozzánk a tél. Azért persze nem az otthoni hidegekre kell gondolni, de a szokásos 26-27-28 fokok helyett maximum 23 volt, s mivel rendesen fújt a szél, a hőérzet olykor alulról súrolta a 20 fokot. Sűrű felhők is voltak, így aztán a nap nem nagyon tudott segíteni a helyzeten.

Szerencsére a helyzet rendeződni látszik, s ez a néhány nap volt az anomália, ma már újra 27°C-t mutat a hőmérő. Bár motorozás közben néha tényleg hűvös volt, azért még bőven komfortosan éreztem magam. Nem úgy a helyi viet arcok. A minimumnak tekinthető pulcsik mellett sokuk kabátot is húzott, s 1-2 alakon még kesztyűt és sálat is lehetett látni. Elképzelni nem tudom, hogy a baráti szocialista rendszerek fennállása idején tömegesen a Szovjetunióba és a kelet-európai testvérországokba küldött ösztöndíjasok miképp élték túl az év kétharmadát.

A nagy szél a máskor nyugodt Dél-kínai-tengert is felkorbácsolta. Erről az alábbi videón emlékeztem meg. Sajnos nem teljesen adja vissza az élményt, de valamit talán ér.