Bár a céges eseményekkel járó utazások során általában aktívabb vagyok a szokásosnál, a jelenlegi helyszín ezt kevéssé hozza ki belőlem. Mint azt a blogon már sokszor kifejtettem, nem szeretem Hongkongot, így aztán nem is nagyon mozdultunk ki a szobából az eltelt napok során, némi tápanyag és innivaló beszerzésétől eltekintve.

Az esemény ma zajlik, férjem már ott van és feltehetően már a beszédét is elmondta, de mivel most csak kísérő vagyok, erről egyelőre semmi konkrét információm nincs. Meg kell várjam az érkezését, hogy megtudjam, mi történt és miképp teljesített. Most csak két és fél napja volt a beszédre felkészülni, így nem biztos, hogy annyira jól sikerül, mint legutóbb, de remélhetően az elvárható minimumot bőven megugorja. Ma én még aludtam, amikor elment, de a tegnap esti próbája már egész meggyőző volt. S bár ezúttal vagy dupla akkora közönsége lesz (300 helyett 500), mivel ez már nem az első eseménye, szerintem kevésbé is fog izgulni. Ekkora embermennyiségnél meg már teljesen mindegy a konkrét létszám, a színpadról így sem látni belőlük többet az első néhány asztalnál.

Ha a szokásokhoz hűen megy a program, akkor este jó eséllyel szórakozás jön a céges csapattal közösen, amin már én is ott leszek. Szóval bővebben majd holnap írok, ha már tudok mit.

Miután némi késéssel összeszedtek minket Bantianben, megindultunk Hongkong felé. Egy kifejezetten kényelmes járműben.

Meglepő módon a határon sem volt fennakadás. Még nem merek rá mérget venni, hogy megszűnt a probléma, mivel most először használtam közúti határátkelőhelyet, de minden további nélkül lepecsételték az útlevelet és engedtek tovább. Ugyanakkor tény, hogy lejárt a xinjiangi tartózkodási engedély is, így jó esélyt látok rá, hogy a vegzálások is vele együtt megszűntek. Majd meglátjuk legközelebb, de a helyzet reményteli.

A hotel egész pofás, s egyből hozzánk is vágtak 5000 HKD (kb. 4300 yuan vagy 170 ezer HUF) zsebpénzt. Eddig minden szuperül alakul.

Tegnap összefutottunk a cég két emberével Shenzhen belvárosában, a MixC névre hallgató bevásárlóközpontban. Elég rongyrázós környék, Gucci, Georgio Armani és hasonló boltokkal telepakolva. Vásárlás nem volt, csak egy kávézóba ültünk be, ahol nagyjából vázolták a hongkongi munkával kapcsolatos tudnivalókat.

Szerencsére küldenek majd kocsit, így nem kell egyénileg utaznunk Hongkongba, s a hotel és az esemény is egy helyen van, így a városon belül sem lesz bonyolult a logisztika.

Kiderült egy jó hír is, eszerint ez még nem a vége a munkának, ugyanis október körül lesz még egy esemény, addig még folytatódik, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy férjem addig is kapja a pénzét. Újabb jó hír, hogy az a következő jelenés a tervek szerint Balin kerül lebonyolításra. Indonéziában még sosem jártam, így reméljük, valóban ott lesz majd. Kiderül idővel.

Hongkongba 19-én indulunk majd, s 23-án jövünk vissza. Talán még tetszeni is fog.