Miután a helyzet nem javult, s a körülmények nem teszik lehetővé, hogy kivárjam, amíg magamtól helyrejövök, így ma elküldtem férjemet a gyógyszertárba némi piruláért

 Mivel nem tud kommunikálni, így belepötyögtem a telefonjába egy kis szöveget, ami vázolta a szitut.

Nem is volt fennakadás, a nénike elolvasta, majd szépen összecsomagolta az adagot.

Ezúttal is egy hatalmas lórugás jutott, a képen fellelhető adagot napi háromszor szedhetem. Ha nem öl meg, akkor majd jelentezem.

Ilyen helyzetben sem voltam még soha életemben. Hétfőn megyünk nyaralni, erre köhögök és lázam van.

Magamba erőltettem pár liter teát és fél liter citromlevet, reméljük, helyrerak. Ennél zseniálisabb időzítést el sem tudtam volna képzelni...

Ma is havazott, majdnem egész nap, de azonnal el is olvadt, ahogy földet ért, még annyi nyoma sem volt, mint tegnap.

Most cukin fekszem nyakig betakarózva a közel 30 fokban (jár mindhárom légkondi), pulcsiban és éppen hogy nem fázom. Szurkoljatok hogy hétfőre elmúljon.

e

Épp jókor indulok neki Délkelet-Ázsiának, ugyanis a jelek szerint itt a tél. 

Tegnap már havazott is (ez kissé túlzás így, de valami hó szállingózott), napközben épphogy pluszos a hőmérséklet, éjjel meg már -6 is volt.

Ma reggelre még tovább durvult a helyzet. Én ugyan nem észleltem, s mire először kinéztem, már nyoma sem volt, de a nyelvsulis kolléga ilyen komoly hóhelyzetet is megörökített.

Én határozottan úgy érzem, hogy jobb lesz nekem a harmincakárhány fokban Borneón.

A tegnapi nap megint hosszú volt. Nem kifejezetten lelkesít, ha át kell másszak Hankouba, mert elég sok utazással jár. Muszáj volt azonban, mert megint pénzküldést kellett eszközölnöm, igaz, ezúttal már abban a tudatban mentem, hogy ha némiképp időigényes is, de kivitelezhető.

Valami fejlődés is a javukra írható, mert az ügyintézőhöz kerülésem után fél órával már szélnek is eresztettek. A végén még bele is jönnek.
Persze ezúttal már a BOC-hoz mentem elsőnek pénzt váltani. Tettem egy próbát a közeli fiókjukban is, de itt nem volt a kívánt valutából. Ez annyira nem sújtott le, mert leginkább a kártyával kapcsolatban kívántam érdeklődni. 
Lecsekkoltattam, hogy aktiválva van-e a külföldi használat (igen), majd a díjakról próbáltam meg információt nyerni, de nem jártam sikerrel.

Jobban bíztam a másik BOC-fiókban, ahol legutóbb egészen professzionális (kínai viszonyok között) kiszolgálásban volt részem. Ezúttal egy másik recepciós volt, de rá sem lehet panasz, mert bár halvány lila gőze sem volt a válaszról, de volt annyira talpraesett, hogy előkotort valami díjszabásos könyvet, s egy pár perc után meg is találta a kérdéses részt.
Ez alapján a felvett összeg 5 ezreléke a díj, de minimum 15, max. 50 yuan. Arra már korábban rájöttem, hogy a kártyás fizetés külföldön is ingyenes.

Mindezek tudatában úgy döntöttem, hogy nem viszek kp-t. Rakok valamennyi pénzt mindkét Unionpay-es kártyámra, aztán azokkal majd boldogulok. Kényelmesebb így, s a költség része sem horribilis, különösen, hogy max. 3-4 alkalommal szándékozom automatából pénzt felvenni.

A kirándulás pénzváltós része is letudódott így. Most már csak menni kell.

Még régebben panaszkodtam amiatt, hogy Kínában sok dolgot nem kapni, amit odahaza alapnak vélünk. Eltekintve az olyan nyugati cikkektől, mint az ehető pékáru, felvágottak, szemes vagy őrölt kávé, kakaópor, citromlé, mustár, stb., akadnak teljesen egyszerű termékek is a hiánylistán, amire nem is gondolnánk.

Ilyen például az otthon teljesen hétköznapi tucatáru paprika. Valamiért a nálunk megszokott sárgahúsú példányok a glóbusz ezen felén teljességgel hiányoznak, s bár talán néhány expat majd megcáfol, de én Kínában ezekből még soha nem láttam mutatóban sem.

A másik még furcsább, bár jelentős regionális különbségeket takar. Odahaza értelemszerűen kapni vöröshagymát, ez a magától értetődő hagymaféle, s mellette még fellelhető a lilahagyma, ritkábban a fehér verzió is.

No, itt, Wuhanban vöröshagymát (kínaiul, némiképp több logikával ez a sárgahagyma) tegnap láttam először valamelyik Carrefourban. Rendkívül ritka, ezzel szemben a lilahagyma (kínaiul vöröshagyma) az, amit mindenhol kapni.

Hogy ez általában mennyire állja meg a helyét Kínában, azt nem tudom. Fengjieben kb. fele-fele arányban lehetett beszerezni mindkét fajtából, Xianningben főleg a lilát nyomták, itt meg - ahogy írtam - gyakorlatilag csak lila fordul elő.
Elsőre némiképp szokatlan mindent ezzel főzni, de megszokható.