Jilin Heilongjiangtól délre, Belső-Mongóliától keletre, Liaoningtól északra fekszik. Keletről hosszan határos Észak-Koreával, kis szakaszon Oroszországgal, s egyben a koreai kisebbség kínai központja is.

Jilin elhelyezkedése Kínán belül

Heilongjianghoz hasonlóan alakult Jilin története is, de mai területének egy része komoly történelemmel rendelkezik: a különböző koreai királyságok uralma alatt állt.
Tartósan a mandzsu dinasztia alatt vált a birodalom részévé, s az udvar ugyanúgy tiltotta a hanok számára a betelepülést. Az orosz előretöréssel az akkori Jilin még rosszabbul járt: az óriási tartomány területének zömét elbukta, beleértve az Usszuri teljes túlpartját, a mai Vlagyivosztok környékét és még Szahalint is.

A veszteségek ellenére Jilin mérete ma is átlagosnak tekinthető, mintegy 190000 km2.
Mivel délebbre fekszik, mint HLJ, mezőgazdasági szempontból sokkal jobban hasznosítható, s mint ilyen, jobban be is népesült, cirka 28 millió ember otthona.
A japán bábállam, Mandzsukuo központi részét foglalta el, s a nem túl kedvelt ellenséges hatalom Jilinben is megalapozta a nehézipar alapjait.
A székhely, egyben Mandzsukuo egykori fővárosa, Changchun azóta is a gépgyártás, különösen a gépjármű- és vasúti szerelvénygyártás kiemelt központja. Közvetlenül mellette található a kettes számú nagyváros, a tartománnyal megegyező nevű Jilin. Utóbbi a Népköztársaság kikiáltása idején egy ideig tartományszékhely is volt, miután ekkoriban Changchun tartományi jogú városként működött.
Ezt a helyzetet aztán Északkelet-Kína közigazgatási átalakításával párhuzamosan gyorsan felszámolták, s létrejött a maival megegyező Jilin tartomány. A kulturális forradalom alatt területe csaknem duplájára bővült és határossá vált Mongóliával is Belső-Mongólia szétverése és a szomszédos tartományok közötti felosztása miatt, de ezt a döntést a hetvenes évek végén visszavonták.

Vasúti szerelvények készülnek Changchunban (fenn),
az észak-koreai legendárium szerint a Pektu szent hegyén született Kim Dzsongil, néhai diktátor (lenn)

A koreai határvidék mentén fut végig a sok helyütt festői szépségű Changbai-hegység, erre található a tartomány legmagasabb pontja, a koreaiak szent hegye, Pektu, 2744 méterrel a tengerszint felett. A hegy közvetlenül a határon található, s az észak-koreai mitológia szerint a pár éve elhunyt Kim Dzsongil szülőhelye is egyben.

A tartomány északnyugat felé folyamatosan alacsonyodik, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb a népsűrűség és egyre több a termőföld is.

A leginkább érintetlen, ritkábban lakott részek az országhatár mentén találhatóak, az itt fekvő kiterjedt erdőségek egyben Jilin fejlett faiparának is alapjai. Ugyancsak ennek a vidéknek köszönhető, hogy Jilin hagyományosan a kínai természetes gyógyászat fellegvára is. A méltán híres ginzeng termesztése mellett megannyi gyógynövényt szednek össze errefelé évről-évre, nem kis bevételt termelve.

Ginzeng Ji'an városából

A lakosság 90%-a ma kínai, de több mint egymilliós koreai kisebbség is él itt a közel egymillió mandzsu, s némi mongol és hui etnikum mellett.

A koreaiak elsősorban a yanbiani koreai autonóm prefektúra területén élnek. Bár számarányuk az autonóm régió megalakításakor még 60% körüli volt, mostanra alig több mint 30%-át teszik ki a lakosságnak. Ennek több oka is van, amihez érdemes kicsit belenézni a kínai koreaiak történetébe.

Noha a mai Jilin egy része tartozott a Kogurjó királyság fennhatóság alá is, ennek etnikai nyomai alig tapasztalhatóak. A Mandzsúriában élő koreai kisebbség csaknem egésze a 19. századtól kezdve érkezett. Elsősorban a félszigeten tapasztalható gazdasági nehézségek okozták a nagymértékű migrációt, majd még egy utolsó nagyobb hullámot Korea 1910-es japán annexiója keltett.

A mandzsúriai koreaiak a kínaiakkal közösen harcoltak a japán megszállók ellen, számuk a második világháború végén mintegy kétmillióra rúgott. Korea felszabadulásával párhuzamosan majdnem a felük hazatért, mintegy egy és negyedmillióan maradtak Kínában.

Jilin nyelvi térképe. A sárga a han, a kék a koreait jelenti. A kéken jelzett részeket csaknem teljesen lefedi a koreai autonóm prefektúra.

Az 1952-ben megalakult autonóm régióban biztosított az anyanyelvi oktatás a felsőoktatást is beleértve, hivatalos nyelv a koreai, ennek ellenére némi asszimiláció bekövetkezett, de ez természetes folyamatként játszódott le, s feltűnően a 90-es évek óta tapasztalható.

Nagy csapást mért a koreaiak létszámára a nagy ugrás és a kulturális forradalom. Különösen az első, amikor a maói őrület hatására vidéken tömeges éhezés és éhhalál tombolt. A helyi koreaiak nagy számban keltek át Észak-Koreába, ahol a szovjetek bőkezű támogatásának hatására akkoriban bőven volt élelem.
Hogy a KNDK-ba visszatérő koreaiak később milyen vegzálásnak voltak kitéve, az már egy másik történet.

A folyamat azóta gyökeresen megfordult. Több százezerre tehető a Jilin határmenti körzeteiben élő észak-koreai migránsok száma, de illegalitásuk és állampolgárságuk miatt ők nem szerepelnek a népszámlálások statisztikáiban.

Jilin idegenforgalmi szempontból is elsősorban a koreai határvidékre összpontosít. A Kogurjó-dinasztiához kapcsolható sírhelyek és feltárások a világörökség részét képezik. A Pektuszan, bár a kínaiak szemében nem örvend akkora tiszteletnek, mint a koreaiakéban, szintén kiemelt turisztikai látványosság természeti szépsége okán.
A Dél-Koreából érkező turisták nagy száma különösen az autonóm prefektúra területén szembeötlő.

A Pektu festői hegye (fenn),
síparadicsom (lenn)

A hegyekben épültek ki Kína legjelentősebb síparadicsomai is. Bár a téli sportok még nem kimondottan számítanak népszerűnek az országban, különösen most, a pekingi téli olimpiára készülve egyre nagyobb szerepet kapnak.

Jilin simán megér egy vizitet. 

Sok apróságról írnék, de ezek külön-külön nem érdemelnek bejegyzést, így most egy ömlesztett, erősen szedett-vedett első poszttal kezdi meg 2016-ot a Szecsuánblog.

Elsőként egy update az évvégi metrónyitogatós poszthoz. Kunming mégsem avatott fel új vonalat, valami csúszás következtében ez még egy ideig várat magára, ellenben Guangzhou és Changsha kimaradt a listából. Guangzhou a Guangfo vonal (vagyis a speckó, Guangzhou és Foshan városok között kiépült metró) egy kantoni szakaszát adta át, Changsha pedig a 2-es vonalon hosszított egyet.

Más. Lezajlott az óévbúcsúztató mulatság. Joanna és Travis egész kellemes alakoknak bizonyultak és a meglátogatott klub sem volt rossz. Az árai pedig...
Kínában az efféle szórakozóhelyek pedig rendszerint nem olcsóak. Simán kifizetheti az ember az otthon megszokott összegeket vagy még többet is. A szilveszteri műintézmény előtt viszont le a kalappal. Miután szerepelt az itallapon, whiskey kólát rendeltünk, 20 pénzért, amiért egy pohár itókára számítottam. A gyakorlatban egy kvázi vödörnyit kaptunk belőle, legalább egy literrel, s még azt sem mondhatom, hogy gyenge lett volna. Utóbb ugyanezért a konstrukcióért adtak egy nagy kannával is, cirka 1.5 literessel, szintén nem kispórolva belőle a spirituszt.
A klub egyetlen gyengéje a zene volt. Elsősorban helyi feketék látogatják, így ilyen muzsika ömlött, amit annyira nem értékeltem, de ez minden rossz, amit elmondhatok.

Joanna és Travis és egy diák

Más. Joanna lakhelyén indult az összejövetel, így most már feltérképezhettem a többi külföldi lakhatási viszonyait. Nem kollégiumban laknak, de nem sokkal jobb a helyzet. 
A sulin belül van egy hotel (hogy miképpen került kapukon belülre, azt nem tudom megmondani), amely olyan, mint egy normál hotel. Egy kis részét fizikálisan is elkülönítették a tömbtől, ezt megvette az iskola, s ebben a háromszintes, szintenként három lakóhelyes akármiben laknak a többiek.
Az épület lényegesen lepukkantabb a miénknél, a lakásokról meg már nem is szólva. Tényleg igencsak jól jártam itt. Náluk se fútés, se igazán gusztusos berendezés. Kínai viszonyok között nem kirívó, de a miénkhez viszonyítva nagyon nagy a különbség. A mi lakásunk javára. Furcsa érzés a kivételezettnek lenni, de valahogy igyekszem megbirkózni a helyzettel.

A többi kolléga ilyen helyen lakik

Más. Már csak egy hét, egész pontosan négy nap vizsgáztatás vár rám, aztán beköszönt a szünet. Az egyik wuhani ügynökségem épp most tárgyal egy hellyel, ahol winter camp indul, ha meg tudnak egyezni, akkor lehetséges, hogy mégis lesz lehetőségem egy kis mellékes téli munkára. Ha az időpontok is egyeznek.

Ha nem, akkor csak pihenek, járok a nyelvsuliba, aztán 25-én meg elreppenek Borneóra.
Még mindig nagyon jó itt. Kifejezetten szeretem a munkahelyem, ami nálam nem gyakori.