A turizmusos osztályom tényleg nem viccelt, egy villát béreltek. Azért nem kell semmi igazán fényűző dologra gondolni, de jól szórakoztunk.

Mivel reggel még volt egy órám a másik csoporttal, így mi csak délben indultunk el, ellenben a többiekkel, akik már fél 11-kor útra keltek. Az egyik srác megvárt minket, ő a férjem padtársa az órákon, s ő vitt el minket taxival a már említett bérleménybe.

A lakópark, ahol a villa állt, merőben üresnek bizonyult, a házikók 90%-ában nem lakott senki, dacára annak, hogy legalább tíz éve felépülhetett a negyed. Valószínűleg egyike annak a nem kevés félresikerült ingatlanberuházásnak, amit Kínában sikerült kivitelezni az évek alatt.

A mi épületünk ennek ellenére nem hevert parlagon, bérbeadással hasznosítják. A három emeleten mindenfelé szórakozási lehetőségeket alakítottak ki. Noha egyik-másik opció erősen arra utalt, hogy gyerekzsúrokkal is foglalkoznak, azért szerencsére nem csak csúszda és hinta közül lehetett választani.

Odaérkezésünkkor már nagy volt a sürgés-forgás, legalább 5-6 ember a konyhában mesterkedett, hogy minden fogás elkészüljön.  Mások elütötték az időt biliárddal, csocsóval, énekléssel vagy épp madzsonggal.
Az élelem aztán lassan elkészült, közösen elfogyasztottuk, majd később, 5 óra körül grilleztünk is a konyha mellett a szabadban.

Tényleg szuper nap volt, jól éreztük magunkat. KTV-ztünk, játszottunk, PlayStation-öztünk, s mindenki aranyos volt. Szeretem ezt az osztályt, éreztem már az elején, hogy jóban leszünk.

Képek a galériában, kattintásra nyílik.

Most már harmadik napja esik, mit esik, szakad! Mintha dézsából öntenék, s mintha egyáltalán nem akarna elállni. Eddig nem is állt el, hacsak az alvóidőm alatt nem tartott rövidebb szüneteket, amiről lemaradtam, de máskülönben egyfolytában, megállás nélkül ömlik a csapadék.

Ala'er feltehetően csak évek alatt lát ennyi esőt, de ez még Wuhan, ahol olykor-olykor előfordul az ilyesmi. A tavak földje vagyunk, no, most ezek a környező állóvizek is szépen felteltek, egyik-másikuk ki is öntött helyenként.

Ha az előrejelzéseknek hinni lehet, ma estére abbamarad az égi áldás. Nem feltétlenül veszem zokon, tegnap a nyelvsuliba tartva és onnan hazafelé is bőrig áztam, csavarni lehetett a vizet minden ruhadarabomból. Jó, nem vagyok cukorból, de ez már kicsit több volt, mint kellemes. Jöjjön a napocska inkább.

Ahogy arra számítottam, mégsem ért még véget a procedúra.

Pénteken ugyanis még egyszer nyomatékosan megkértem az új sulit, hogy nézzenek utána, egész biztosan nem kell-e férjemet is kivizsgáltatni, miután ha az erősen időérzékeny xinjiangi tartózkodásunk alatt derülne erre fény, az nem volna kifejezetten szerencsés.
No, mára sikerült mégiscsak kideríteniük, hogy bizony az ő nevére is szükséges az a nyavalyás papír, így aztán a napokban tehetünk egy újabb kört a már emlegetett egészségügyi intézményben.

Bár nem lep meg a dolog, azért nem vagyok túl boldog. Utálok ügyintézni járni, s ez most elvesz egy délelőttöt plusz rá három napra egy fél délutánt is. Hát, ez van...

Most zajlik Qingming, a kínai halottak napja, amikor a hagyomány szerint a népek felkeresik az őseik sírját, megtisztogatják őket és elégetnek némi, erre a célra gyártott bankjegyutánzatot.

Miután a belső migrációnak köszönhetően a lakosság tekintélyes hányada lelépett a szülőföldjéről, a három nap munkaszünet pedig nem túl sok egy hazaút lebonyolításához, a tradíció sokat vesztett a jelentőségéből, s inkább csak a helyben lakók veszik ki a részüket a szokásból.

Qingming miatt most nálunk sincs tanítás hétfőn - sajnos a másik két szabadnap a hétvége, ami esetünkben mindenképp munkamentes -, de páratlan hetes hétfőkön egyébként sem tanítok, így ezzel most nem megyek semmire.

Csütörtökön viszont hivatalosak vagyunk egy bulira a jobbik osztályommal. Kibéreltek egy helyet, ahol grillezni, KTV-zni és biliárdozni lehet, s minket is elhívtak férjemmel.

Semmi durvulásra nem kell gondolni, este 10-re a koleszba kell érniük, s egyébként sem kifejezetten partiállatok.

Ezzel együtt is szívesen megyünk, mert bírjuk őket, kifejezetten értelmes társaság. Majd tudósítok az eseményekről.

Most már úgy néz ki, minden sínen van, s a folyamat is teljesen átláthatóvá vált.

Az eddigi esetekkel ellentétben, amikor otthonról intéztem az új munkahelyekkel kapcsolatos papírmunkát, most minden lényegesen egyszerűbbnek tűnik.
Külföldről sem bonyolult a dolog, de lényegesen hosszadalmasabb, s több lépésből áll. Olyankor a megfelelő dokumentumok - köztük az előző posztban is emlegetett orvosi vizsgálati lap - munkáltató felé történő (online) eljuttatása után ők munkavállalási engedélyt és meghívólevelet igényelnek, majd ezeket kipostázzák a leendő tanerőnek. Ezek birtokában kell a konzulátuson vízumot igényelni, amivel be lehet lépni Kínába. Ez rendszerint 30 napra szól, a lejárat előtt még egy orvosi vizsgálat jön, majd a munkáltató beszerzi a szakértői igazolványt (FEC), s miután ez is kész, irány az utolsó hivatal, ahol bő egy hét alatt beragasztják az éves tartózkodási engedélyt az útlevélbe.

Belföldről, már létező munkavállalási vízum birtokában elég sok fázis kimarad. Mivel van egy aktuális munkavállalási engedélyem, így ezt nem kell újra megigényelniük, a meghívólevél pedig eleve csak a követségi vízumigényléshez kellene, így ez is kimarad. A teendő így csak annyi, hogy a szokásos papírok mellett a FEC érvénytelenítéséről szólót kell vinni, majd ezek birtokában kiállíttatnak egy új FEC-t és ezt követően egy új tartózkodási engedélyes matricát. Legalábbis Xinjiangban így megy, de állítólag azokban a tartományokban, ahol lehetőség van a munkavállalói vízum transzferére, nagyjából eképpen működnek a dolgok.

Nekem így idén most már csak a FEC-es papír kellene. A FEC ugyanis munkahelyhez kötött. Ha a jelenlegi helyen folytatnám, úgy csak az adott könyvecskébe pecsételnének egy hosszabbítást, de mivel új helyre megyek, így az aktuálisat érvényteleníteni kell.
Első körben az itteni kolléga aggódott egy kicsit, mivel szerinte technikailag a FEC bevonása egyúttal a tartózkodási engedély visszavonásával is együtt kellene, hogy járjon, de végül kiderült, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy ez utóbbit csak akkor vonják vissza, ha már az újat bematricázták az útlevélbe. Durván egy hónapig tudnak vele várni, viszont május közepe előtt nem tudják elindítani a FEC érvénytelenítését.

Miután ez durván egy hetet igényel, így előreláthatóan május végén lépünk le Xinjiangba két hétre, így lényegében visszaérve már csak a vizsgáztatás marad majd az itteni munkából.
A tervek szerint Urumcsiba repülünk majd, onnan pedig Akszuig vonatozunk, illetve hasonló lesz a visszaút is.

Már várom...