Már két hete, hogy Wuhanban vagyok, így itt az ideje egy kis kezdeti számvetésnek.

Előjáróban hadd jegyezzem meg, az összkép eddig határozottan pozitív. De lássuk a részleteket.

1. Elhelyezés

A lakás kimondottan jó, panaszra abszolút semmi okunk. Ráadásul minden működik is, új, kényelmes. Kár ragozni, a lakás tényleg szuper. A környék is az, itt felénk még friss a levegő, sok a beépítetlen zöld, ugyanakkor van helyben minden, s fél óra alatt elérhető a nagyváros központjának széle.

2. Étkezés

A kampuszon vagy hat menza egész biztosan van, mindegyik két szinten, de lehet, hogy több is. Nagy az egyetem, amerre nincs dolgom, még nem jártam. A kaja nem rossz és megfizethető: 10 yuanért szoktak adni kész menüt, mennyiségre sincs panasz. Itt is van súlyra mért, egyénileg összeválogatandó étek is, ez esetben értelemszerűen az adag mennyisége a mérvadó, de fejenként 10 yuan körüli összeg reálisnak tekinthető.
A kampuszon kívül rengeteg kis étterem, utcai kifőzde is üzemel, a krumpli adagtól függően 3-5 yuan, egy adag tojásos-zöldséges rizst is 5 yuanért gyártottak.

Kaja az egyik kantinban. 10 yuan

Itthon is könnyű főzni, immár üzemel a gáztűzhely is, a szagelszívó pedig arra is gyógyír, hogy az egész lakást belengjék az illatok.

3. Vásárlás

Csak a kampuszon van legalább három bolt, de szerintem több. A huszonötemeletesünk földszintjén, csak az utcafronton, már a kampusz kapuján kívül van egy kisebb szupermarket, egy 500 méterre pláza szupermarkettel, s kb. 3-4 buszmegállónyira egy még nagyobb pláza, kétemeletes élelmiszerbolttal. A földszinti boltban kapható 600 ml-es zérós kóla, úgyhogy szomjaznom sem kell.

A földszinti bolttól kb. 10 méterre van egy mezőgazdasági bankfiók, itt most náluk van a számlám, miután ők vannak szerződésben az iskolával. Benn a kampuszon is vannak ATM-jeik, s fiókjuk is.
A frissen megkapott egyetemi csipogós kártyám is össze van kötve a bankszámlával, a kantinokban fellelhető automatákkal lehet egyikről a másikra pénzt pakolni. Az egyetemi kártya is jelszavas, így elvesztés esetén sem tudja más eldorbézolni a rajta lévő summát.
Az egyik kantinban kis gyorsétterem is üzemel, valamelyik helyi kínai mekikoppintás.

4. Szolgáltatás

A kampuszon van minden, fényképésztől telefonos és számítástechnikai boltokon át cukrászdáig és pékségig. Van egy két szintes, kvázi bevásárlóközpontunk, ahol mindenféle bolt megfér egymás mellett.
A fényképésznél voltunk is, miután az itteni ügyintézésekhez marha sok útlevélkép szükséges. Valamiért ezek csak másnapra akarták megcsinálni a képeket, s ráadásul 30 yuant kérnek 4 darabért, így eltekintettem a lehetőségtől.
Noha otthon legutóbb cirka 40 yuan körüli forintot fizettem hasonlóért, Kínában nem ehhez vagyok szokva. A szomszédos pláza harmadik emeletén is van egy fotós, ahol fejenként 20 yuanért kaptunk 6 útlevélképet meg 7 kisebb bélyegképet is. (Meg még 6 darab köztes méretet is, mert elsőként rossz méretben gyártotta le, plusz az útleveles méretből is még 6 darabot, mert nem nyomtatott nekik keretet - de ezek alapból nem képezték a csomag részét. Egy darabig nem kell képet gyártatni...)

Tegnap fodrásznál jártunk, szintén a plázában, a fotós mellett. Férjem haja már megnőtt, így némi igazítást igényelt. Noha ez már nem Fengjie, ahol 10 pénzért az én nagy hajammal szórakoztak és még ki is sminkeltek, de még a kínai mércével nézve is a legnagyobb települések közé tartozó Wuhanban sem kértek többet 21 yuannél. Tény, hogy ezúttal férfihajat kellett igazgatni, de itt még mindenütt mosnak (2x is, egyszer az elején, egyszer a vágás után, beszárítás előtt), s igyekeznek valami frizurát is kreálni. Valami hasonló beavatkozás elvileg nőknél felmehet 30 yuanig is. Merthogy egy fodrászatláncban voltunk, nem magánzóknál.
Kínában vásárlónak, fogyasztónak lenni még mindig jó.

5. Táj

Az erkélyről látni pár dimbet-dombot, de ettől eltekintve síkvidéken vagyunk, amin viszont sokat dob a sok víz. Tavak mindenfelé, amerre a szem ellát, ráadásul beépítetlen zöld nagy területen. Így egész jó. Nem vetekszik Fengjievel, de Xianningnél sokkal jobb. A vidék ráadásul egész rendezett, aránylag jól karban van tartva. A kampusz nem csak aránylag.

Összességében tehát teljesen jó itt, eddig tetszik. A munka is egész kellemes, egy osztálytól eltekintve mindenhonnan elégedetten jöttem ki. Ez az első hely eddig, ahol - ha a továbbiakban is maradnak a benyomások - akár hosszabbítanék is. No, ennek eldöntésével azért még várjuk ki a telet, ha fagyoskodni kell, akkor az mindent meg fog gyökeresen változtatni. De reméljük nem.

Apróbb-cseprőbb dolgok történtek csak velem a napokban, amik nem érdemeltek külön posztot, így aztán nem is publikáltam őket.

Megkaptam az első fizut, miután itt valamiért már az adott hónap közepén kifizetik az embert. Nagyon jól teszik. Adtak mellé még extra 800 yuant, ezt sajnos csak most kapom, nem rendszeresen, elviekben a vízumköltséggel kapcsolatos kiadásokra jár átalányként minden külföldi dolgozónak.

Hamarosan itt a nemzeti ünnep, ami egyúttal egy teljes heti munkaszünettel is jár, előreláthatóan október 1. és október 7. között. Noha nem kizárható, hogy az elképzelések módosulnak még addig, jelenleg az a terv, hogy valamerre elutazgatunk arra az időre. Hogy merre, még az sem igazán kiforrott, de gondolkozom Yunnan tartományon. Aztán, engem ismerve az is simán lehetséges, hogy nem megyünk sehova. Még kitalálom.

Most viszont a hétre jutó utolsó két órámat megyek megtartani, úgyhjogy be is fejezem ezt a bejegyzést, s majd a pihenés idejére igyekszem aktivizálni magam.

Kínában járva-kelve óhatatlanul is belebotlik az ember utcai élelmiszerárusokba, akik a kis tűzhelyükkel felszerelkezve a helyszínen frissen gyártják a burkolnivalót.

Kampuszunk északi nagy bejáratával szemben (merthogy van több kisebb bejárat is az északi oldalon) is van egy utcányi árus, akik kajaidőben szorgalmasan tüsténkednek. Egy chongqingi eredetű hölgy krumplit is árul bőszen, a többiek nem lépnek ki a helyi ételek világából.

Képek a galériában.