Hongkongban nem voltam sokáig, de azért néhány kép készült. Az idő szűkös volt, így csak a főszigetet fotózgattam a szárazföldi oldalról. Tessék nézegetni, ha kedvetek tartja. Ez után már ígérem, hogy Szingapúr jön. Végre.

Ma sikeresen átcuccoltam az előre foglalt szálláshelyemre, úgyhogy nyugodt vagyok. A kálváriának vége, most már csak a pihenés vár rám. Bárcsak ezt mondhattam volna a penangi és az első krabii éjszakámról is.

Melakkából gond nélkül eljutottam Kuala Lumpurba, ahol nem időztem túl sokáig, hanem vettem egy buszjegyet Penang szigetére. George Town kiemelt turisztikai célpont, így aztán belátom, lehettem volna kissé előrelátóbb is. A melakkai helyzetből indultam ki, ahol akadt üres szálláshely épp elég - bár a sajátomat ott elintéztem még Kínából.

Penangba valamikor éjjel 1 felé érkeztem meg, s hogy jobb legyen a kedvem, a buszállomás 15 km-re van George Town-tól. Ennyit felmálházva semmi kedvem nem volt megtenni, meg álmos is voltam, így kénytelen voltam taxizni. Malajziában nem olcsó a taxi. Melakkában a szállás és az állomás közötti táv 20 ringgit, mialatt Kuala Lumpur és Melakka közt a távolsági buszra mindössze 12-t kell fizetni. Az arány KL és Penang illetve a penangi busz és George Town közt is áll: KL-ben 38 ringgitbe fájt a busz, míg az éjszakai tarifás taxi 35 volt. Nem volt mit tenni, fizettem.

George Townba érve aztán sikerült rájönnöm, hogy én itt egyhamar nem jutok szobához, de még megosztott hálótermi ágyhoz sem. Végigcaplattam a központon, legalább 30 helyen megfordulva, de 250 ringgit alatt - amely egy normális hotel családi szobáját jelentette volna - nem találtam semmit.

Már elkönyveltem magamban, hogy csövezek az utcán, aztán hajnalban lelépek valamerre, amikor egyszer csak elémállt egy kocsi, benne egy helyi kínai arc segítőkész fejjel. Miután tisztáztuk, hogy szobát keresek, képes volt elfurikázni legalább 15 helyre, ami az eszébe jutott. Én a harmadiknál már szóltam, hogy csak rakjon ki a főutcán, mert nem akartam pofátlan lenni, de ragaszkodott hozzá, hogy segít. Végül már a telefonján böngészett szálláshelyek után, s az utolsó próba be is jött. A Little India Heritage Village nevű helyen még kaptam szobát, igaz, 90 ringgitért, ami kb. a duplája volt a melakkainak. Így sem panaszkodom, mert nagyon is jól jött az az alvás.

Másnap szombat volt, vagyis hétvége, így esély nem volt találni másik helyet (az indiaiaknál nem volt), ezért is jöttem egy nappal korábban Thaiföldre.

Krabiba a skót sráccal, Martinnal érkeztem, akivel Penangból idáig közösen utaztunk, s így ismerkedtünk össze. Nos, nem cséplem feleslegesen a szót: Krabiban is minden fullon volt. Kivétel nélkül. 
Jobb lehetőség híján kerestünk egy padot, aztán ott cigiztünk meg dumáltunk, míg nekem eszembe nem jutott, hogy megkérdezzem az egyik hotelt, hogy másnapra van-e helyük. Ha van, akkor azért mégis csak nyugodtabb vagyok, tudván, hogy fél nap múlva ágyba kerülhetek.

A recepción így három óra táján nem volt senki, gondolom aludtak valahol. Ha már ott voltam, körülnéztem az emeleteken, valami fotelben bízva. A negyedikről már majdnem visszafordultam, de még egy próbát tettem, s ezt jól is tettem. Az ötödiken ugyanis volt két hívogató kanapé.

Gyorsan visszamentem szólni Martinnak, majd szép csendben felosontunk a fekhelyekhez.

Kb. 7 óra volt, mikor ránktaláltak. Ki is dobtak persze... Szerencsére innentől már heppiend, mivel a hotelt elhagyva találtam egy helyet, ahova azonnal be is lehetett cuccolni. Minden jó, ha vége jó.

Tanulság: holdújév idején foglalás nélkül sehova nem menni. Legalábbis, ha el akarjuk kerülni az illegális szállodafoglalói státuszt. Vagy a csövezést. Kinek mi esik jobban.