Megérkeztem Fengjiebe. Ezúttal az alvással nem volt gond a vonaton, ellenben már nagyon untam az utazást. Pedig még a laptopot is tudtam használni, mert a szerelvény fel volt szerelve konnektorokkal.

A lényeg, hogy már itthon vagyok, bár a múltkori chabuduo szerelés valahogy megadta magát, mivel most már két körön nincs áram. Hosszabbítókkal egyelőre rendeztem a helyzetet, de remélem mihamarabb előkerül (pár napba valszeg beletelik az ünnep miatt) a szerelő, s helyrehozza. Talán kicsit tartósabban, mint legutóbb.

Az út amúgy minden különösebb meglepetés nélkül zajlott, nem volt fennakadás. De nagyon-nagyon untam. Ennek köszönhető, hogy holnap nem megyek Mengsivel falura a családhoz tavaszünnepelni, mert most napokig egyáltalán nincs kedvem csinálni semmit vagy menni sehova.

És hűvös van...

2013-ban a holdújév napja február 10-re esik. A mai éjszaka éjfélkor veszi kezdetét, s több napon át tartó családi ünnep nyitánya is egyben. 

Boldog új évet mindenkinek!

Ma elindultam vissza Fengjie felé. Rövid vonatozás Haikouba, majd onnan egy némiképp hosszabb zakatolás Chongqingig. Ez utóbbin szerencsére ezúttal aludni is fogok tudni majd, mivel fekvőhelyem lesz.

Mint sejthető volt, ez megint egy konzervposzt, s ugyanilyen lesz holnap is. A hainani bejegyzések még nem fogytak el, de idő hiányában még nem tudtam megírni őket, mindenesetre egy darabig még vissza-visszaköszönnek a blog hasábjain a Sanyaban töltött szép napok.

Most ez is csak ilyen rövid lett, de nézzétek el nekem. 10-én már élőben posztolok újra!

Előzmény: A pancsolás nem tipikus kínai habitus

Ahogy az lenni szokott, az életben nem minden tökéletes, mégha erről hajlamos is elfeledkezni az ember a kellemes téli időjárás alatt kókuszlevet szopogatva a sanyai strandon. Ugyanis - mint általában várható - a legjobb képalapanyagok akkor kerülhetnének az objektív fókuszába, amikor nincs kéznél a fényképező.
Így lehet az, hogy bár láttam - kétségtelenül nem nagy számban, de láttam - szopóálarcos fürdőzőket is, róluk nem tudok egy darab képi bizonyítékot sem felmutatni. Hasonló a helyzet a szopóálarcnál lényegesen elterjedtebb cápadressz-szerű strandolási förmedvényekkel - rendszeresen olyankor villogtak bennük a nép lányai, amikor nem volt mivel megörökíteni őket.

Mire Songning (róla később majd külön) adott egy vízhatlan táskát (tényleg egészen remek, s mindamellett végletekig egyszerű kreáció), s immár lehetővé vált egymagamban is csobbanni a tengerben a kirablás veszélye nélkül, s eképpen nyugodt szívvel cipelhettem magammal az értéktárgyaimat is, a feljebb emlegetett szopóálarcos és/vagy cápadresszes alanyok teljesen felszívódtak a környékről.

Ami viszont lencse elé került, az sem nevezhető európai fogalmak szerint tipikusnak. Bikinis kínai hölgyet talán ha 2-3 példányt sikerült megfigyelni, ellenben előszeretettel pancsolnak olyan megoldásokban, ami alig enged belőlük láttatni valamit. Már akik pancsolnak egyáltalán. Rengetegen vannak, akik a vízbe be sem mennek, csak a parton lébecolnak, miközben ernyővel, kalapokkal, mindenféle teljes testet takaró ruházattal védik magukat a hainani nap sugarai ellen.

A Szecsuánblog képes beszámolója alant.

A tegnapi KTV roppant szórakoztató volt, jókat daloltunk, s közben kártyáztunk meg söröztünk.

A hely viszont rendkívül szigorú szabályokat fektet le:

Javarészt ma is házon kívül voltam. A csajszikkal ebédeltünk, elmentünk Xiaodonghaira fürdőzni, majd vacsiztunk, s végül egy KTV-s (karaoke) helyen voltunk mostanáig. Épp az előbb rakott ki a motoros taxi.

Ma már két üveg sört is lenyomtam, s kornyikáltunk egy csomót. Az egy szem Yangyangot leszámítva a többiek hamisabbak voltak nálam, úgyhogy fel nem sültem.:)

Holnap majd megint írok valami tartalmasabbat, mára ennyi jött össze.

Jóccakát!

Hainan második számú városa elég jelentősen elüt az eddig általam látott kínai helyektől. Az első szembeötlő különbség, hogy meglepően kultúrált, jól karbantartott település. Még a szinte kizárólag helyiek által látogatott helyszíneken is egészen korrekt körülmények uralkodnak, a turistazónák színvonala pedig teljesen kifogástalan.

Sokan riogattak azzal, hogy Sanya drága. Ebben lehet igazság is, de csak körültekintés kérdése az egész. Amíg ki lehet fogni elfogadható, önálló szobás szálláshelyet főszezonban (kínai internethasználat nem árt hozzá) 70 yuanért, vagy épp normális adag kaját szerezni 6-8-ért, addig azt hiszem, hogy igazán pénztárcabarát helyszínről beszélhetünk.

Való igaz, ha lustaságból nem hagyjuk el Dadonghait, itt egy-egy fogás 30 yuan alatt nehezen hozható ki, s a helyi boltokban a félliteres kóla ára is 3.5-4 yuan, bár még itt is láttam egy helyen háromért. Ugyanakkor ez mégiscsak egy színvonalas turistaparadicsom, s mellesleg Chongqingban is 3.5-be kerül, ha kisboltban szerzi be az ember.

A Majomszigetre (erről később majd külön) szervezett túra is kerülhet 250 yuanbe, míg a kínai weben beszerezhető 100-ért is.

Persze pillanatok alatt el lehet verni rengeteg pénzt is. A nagy szállodák árai nemzetköziek, s az itt épp a szomszédban emelkedő Nyár Áruház sem épp az én büdzsémhez van szabva. Tipikusan a sznobéria élteti, a hatodik emelet kiemelten exkluzív üzletsora például már csak tagsággal látogatható (amihez napi 3000 yuan felett kell költeni).

Az ötödiken lévő Corner's Deli-ba viszont én is betévedtem, s bár elég húzós árak vannak, az eladásra kínált termékek túl csábítónak bizonyultak fél év Kínával a hátam mögött. Így ettem három napig mindenféle normális főtt kaja helyett egészen kiváló bagettet (22 yuan), holland sajtokat (60-80 yuan) és olasz szalámikat (60 yuantól). Az utóbbiak árai itt nem jinben, hanem 10 dekában értendőek. Valamit valamiért. Tényleg iszonyat jólesett, nyárig kitartok az élménnyel.

A hainani kaja amúgy az eddigi tapasztalatok alapján nem túl jó. Főleg tengeri herkentyűkkel és tésztával operálnak, bár mentségükre szóljon, a mangó és az ananász gyakran belekerül a táplálékba. Mindenesetre maradok a szecsuáninál, az lényegesen jobban bejön, s szerencsére nagy mennyiségben állnak rendelkezésre szecsuánit vagy valami normálisabb északi konyhát kínáló helyek is.

Xiaodonghaiba vezető utunkon taxival mentünk (ott röpiztünk), s egy elég jó távért fizettünk 15 yuant. Feingjiei tarifával lett volna kb. 8-10. A hazamotorozás is csak 15-be került, valamivel rövidebb távon, de éjjel. Ez utóbbiakhoz azért nem hátrány, ha kínai az ember, vagy képes legalább kínaiul beszélni, mert a turistákkal örömmel fizettetnek nagyságrendekkel borsosabb összegeket.

Összefoglalva: Sanya egy nagyon jó hely, a tenger kristálytiszta, gyönyörű kék, az időjárás kellemes, s odafigyeléssel intézve kimondottan olcsó. Feltéve, ha az ember nem európai kajára vágyik...

Ha már a trópusokon vagyunk, nem lehet eltekinteni a Kína más részein sehol nem ekkora bőségben hozzáférhető gyümölcsözöntől. Még a turistákkal gazdagon tűzdelt részeken, mint Dadonghai, ahol a szállásom fellelhető, is egészen olcsón lehet hozzájuk jutni, de a némi buszozással (egy irányban 1 yuan) elérhető belvárosban gyakorlatilag fillérekért vágják őket az emberhez.

Mangó, kókusz, ananász, sárkánygyümölcs, bébibanán meg kismillió egyéb egzotikum, amiknek magyar nevük sincs. 4-5 yuanért 1 egész jin mangót kapni, ráadásul kicsiny, bébiméretűt, amiben a mag sem akkora otromba, mint az otthon kapható óriásokban. S érett, mennyei, finom.

A banán is pár yuanes cikk, s a héj egészen vékony, az ehető rész pedig nagyságrendekkel jobb, mint a hagyományos banáné.

Sokfelé árulnak kókuszt, az éretlen fajtából, a benn rejlő nedű miatt. Turistás helyeken 20 yuan alatt nem lehet megúszni, de beljebb akár ötért is megkapható. Eddig sosem próbáltam, de ha már itt vagyok... Nem rossz, a lé kicsit édeskés, s egy cirka másfél liter lehet egy-egy fejben, de semmi extra. Ellenben a vízhajtó hatás hamar jelentkezik. Egy alkalommal belefér.

A mangót viszont sosem lehet megunni. Imádom.

Még ideérkezésem előtt hallottam róla, mennyire felkapott hely Hainan az orosz turisták közében. Ez annyira nem is nagy csoda, hisz' Szibéria s az orosz Távol-Kelet vidékéről ez az egyik legkönnyebben megközelíthető trópusi desztináció.

Ahhoz azonban a helyszínre kellett jönnöm, hogy észleljem, mégis milyen nagyságrendben épült rájuk a helyi idegenforgalom. A hatékony marketing, s a rájuk szabott könnyített beutazási feltételek hatására - ha a helyiek szintén nem csekély léptékű létszámától eltekintünk - majdhogynem a Krímen vagy a grúz partokon érezheti magát az ember.
Utoljára Jevpatorijában láttam ennyi cirill betűs feliratot, s a lokális kereskedőréteg is felszívta a szláv vendégek kiszolgálásához szükséges tudást: szinte minden sarkon akad valaki, aki elkezd oroszul karattyolni. Nem is mindig olyan rossz akcentussal. Az itt-ott felcsengő orosz muzsika sem szokatlan.

Míg Kína más részein a default elképzelés szerint angol vagy amerikai vagyok, itt fel sem merülhet, hogy ne orosz lennék. S bár most nincs is igazán szezon (számukra), a hely főleg a tavaszünnep miatt vakációzó kínaiakkal van tele, azért egészen sok gyévacskát és ronda orosz hapsit látni.

Miután Hainanra látogatni még a kedvező árak ellenére sem annyira olcsó, elsősorban tehetős oroszokról beszélünk, ennek megfelelően orrba-szájba vásárolnak fel jóformán mindent a rájuk szabott, s igencsak nem olcsó duty-free shopokban és nyugati vagy luxustermékeket kínáló boltokban.

Amennyire észrevettem, nagyon azért nincsenek oda értük. Az üzlet persze fontosabb, s így ezt direktben nem éreztetik, de ha kiderül, hogy én Kínában élek és beszélem a nyelvet, akkor azért van véleményük.

Egy dologban viszont még fejlődhetnének. A fürdőruhákat egészen biztosan nem a nemzetközi vendégseregnek árulják, kitartó kutatómunka ellenére sem találtam igazán vállalhatót. Nem vagyok egy kebelcsoda, de a kosárméretekkel van némi gond, így napozni nem is nagyon merek. Az olykor meglehetősen terjedelmes orosz fehérnépek garantáltan nem helyben szerezték be a saját tengerparti öltözetüket. A már messziről észrevehető, cirillbetűs masszázsfeliratok szolgáltatásait azonban előszeretettel veszik igénybe.

Szóval, tény ami tény: az oroszok Sanya meghatározó elemei.