Piciny vonatozással, kevés késéssel, mindenféle ízletes áruval felpakolva, de hazaértem.
Reggel órám lesz, így korán kelek, emiatt ma már nem részletezem a dolgokat. Egyelőre legyen elég annyi, hogy voltam állatkertben is, készült sok fotó ott is meg úgy általában Wuhanban is. Holnap, frissen majd posztolok belőlük sokat.

Jó volt hazaérni, lejártam a lábam, fáradt vagyok. Jó éjt!

Eredetileg úgy terveztem, hogy még reggel elindulok, itt leszek, aztán este szépen haza is megyek.

A valóság aztán másképp alakult, mivel reggel semmi kedvem nem volt megmozdulni és készülődni.
Miután kellő komótossággal felkeltem, magamhoz tértem, tettem-vettem, már lassan dél lett, így arra jutottam, hogy ha valóban elindulok, akkor Wuhanban töltöm majd az éjszakát.

Tegnap már nézegettem vonatokat, de mivel ilyen rövid távról van szó, így nem éreztem szükségét, hogy jegyet is vegyek. Ötven percet kibírok akkor is, ha nincs hova ülnöm.
A másik figyelmetlenséget akkor követtem el, amikor csak a reggeli vonatokat nézegettem meg. Délelőtt ugyanis akad legalább 5-6 szerelvény Xianning vasútállomása és Wuhan közt.

Délután azonban, mint erre ma jöttem rá, fél háromkor majd leghamarabb csak este 7-kor akad vonat. Az összes többi ugyanis Xianningbei állomásról indul, ami tőlünk erőteljesen kiesik, ráadásul a jegyár is a duplájába kerül, mivel nagysebességű szerelvényeket járatnak rajta.

Nem volt mit tenni, gyorsan összekaptam magam, s egy óra körül el is viharzottam a vasútra, s bár egy óra az út, odaértem időben. Csakhogy jegy nem volt. Ülőhely nélküli se. Xianninget ugyanis hosszútávú vonatok érintik, így bőven van utas. A mai fél hármas valahonnan Peking felé ment épp.

Miután itt Xianningben (mint azt a májusi látogatásomból tudom) meglehetősen komolytalan az állomáson az ellenőrzés (a jeggyel nem rendelkező kísérőim is gond nélkül kijutottak velem a peronra), így első nekifutásra gyorsan berobogtam a váróba. A jegyellenőrző részen céltudatosan tartottam előre, így, bár a vasutas próbált valamit mondani, menet közben le is tett róla.

A peronra való kiengedésnél még egyszer ellenőriznek, de nem tartottam tőle, hogy külföldiként gond lenne átjutnom. Azt viszont nem tudtam, hogy mire számíthatok a vonaton az ellenőrzéskor és Wuhanban a kijáratnál. Félreértés ne essék, nem bliccelni akartam, hanem valami alternatív jegyvételt kieszközölni a kalauznál, de kezdtem elbizonytalanodni, hogy esetleg nagyobb büntetés is lehet a dologból. Mialatt vacilláltam, a kijelző is átíródott, s belebegtetett egy fél órás késést, így aztán úgy döntöttem, inkább lelépek én is.

Az állomás épülete előtt állt egy busz, Wuchang felirattal. (Wuchang Wuhan egyik része, annak idején három város, Wuchang, Hankou és Hanyang egyesítéséből jött létre. A városrészeket egymástól víz - a Jangce és egy mellékfolyója - választja el egymástól.) Sok választásom nem lévén, felszálltam, s azzal jöttem idáig. A busz ugyan duplájába került, de ez van.

Ideérve aztán megkerestem a metrót, majd onnan már sínen voltam, s jöttem egyenesen a hotelbe. A szomszédos nagyboltban vettem bagettet és egy kb. negyedkilós kenyeret, mindegyik nyugati, normális ízű pékárú. Ami még maradt belőle, azt reggelire befalom, s majd hazatérés előtt cuccolok be belőlük egy szép adaggal holnap.

Az állatkert után.

Nagy nehezen megérkeztem a nagyvárosba, s itt is éjszakázom a múltkor bevált hotelemben. Most szerelte meg egy szaki a netet a szobában, mert alapból nem akart működni.

Elugrom a szomszédba némi üdítőért meg bagettért, aztán írok részletesebben is.
Holnap meg jön az állatkert.:)

Hubei tartomány Kína selyemtermelésének legfontosabb körzete. Megragadva a lehetőséget, meg a betegszabi okozta rengeteg szabadidőt, tegnap webet böngésztem, s kapcsolatba léptem az egyik selyemhernyófarmmal. Mindig is szerettem volna látni élőben, hogy miként zajlik a folyamat, s mivel a waiguoren-létnek megvannak az előnyei is, egyáltalán nem zárkóztak el a dologtól, hogy a közeljövőben valamikor meglátogassam őket.

Addig is, felvezetésként nézzük meg, miről is van szó pontosan.

A selyemlepke háziasítása többezer éves folyamat eredménye. Az eperfalevél-diétán élő állatok átalakítása egy igen komoly, célratörő munka volt, a mai ízeltlábúak alig hasonlítanak egykori őseikre. Utóbbiak már nem is fordulnak elő, kizárólag a domesztikált verzió.

Ez a cukinak legnagyobb jóindulattal sem tekinthető moly a selyemlepke

Annyira sikerült őket specializálni, hogy emberi beavatkozás nélkül ma már nem is maradnának életben, mivel a röpképességüket is elvesztették. A kínaiaknak sikerült az amúgy roppant undorító formájú lepkéket teljes egészében a selyemtermelés igényeinek megfelelővé formálniuk. Egykoron normális méretű szárnyaik voltak, ezek az idők során méretben a harmadukra mentek össze. A kifejlett állatok potroha ezzel szemben megnőtt, hogy minél több petét tudjon elraktározni, s ezzel növekedjen a termelékenység.

A háziasított lepkék nem félnek az embertől, mitöbb, már semmiféle reakciót nem mutatnak az egykori természetes ragadozók felbukkanása esetén sem. Hozzászoktak a tenyészetek nyújtotta biztonsághoz.

A hernyó lepkévé fejlődésének utolsó állomásakét bebábozódik, s védelmet szolgáló gubót készít maga köré. Ez a gubó adja a faj gazdasági értékét, mivel egyetlen, kilométeres hosszúságú, különösen finom selyemszálból áll. A lepke kikeléskor nyílást old a gubón, s ezzel tönkreteszi azt, így csak töredéküket, az állomány szinten tartásához szükséges mennyiséget engednek kifejlődni.

Hernyóként sem igazán gusztusosabb

A selyemgyártáshoz használt gubók hernyóit a bebábozódás után néhány nappal forró levegővel leölik, majd a gubókat megfőzik, s így lehetővé válik a selyemszál legombolyítása.

A hernyók lemészárlását a Greenpeace-jellegű szervezetek régóta sérelmezik. Hogy pontosan mi lenne az elképzelt humánus megoldás, az nem teljesen világos persze.
India - amely mára a második számú selyemhatalom - egyes részein, vallási okokból ellenzik a bábozódó állatok elpusztítását. Hogy az erre kényes közönséget is elláthassák a cifra színekben tündöklő szárikkal, számos manufaktúrában kizárólag a már kikelt lepkék gubóit használják fel. Mivel ezáltal sérül a szál, az így nyert selyem minősége is romlik.
A rosszabb színvonalú selymek készítéséhez egyébként is használnak ilyen hulladék-alapanyagokat, de ezek érthető módon nem a csúcskategóriát képviselik. 

Ez a roppant munkaigényes folyamat eredményezi a selymet. A történelmi időkben ez volt Kína legfontosabb exportcikke.  A kereskedelem zavartalan működésének fenntartásához épültek ki a selyemutak, s a birodalom mindenkori erejétől függően igyekeztek is minél hosszabb szakaszokon azokat az ellenőrzésük alatt tartani (lásd a Tang-Kína térképeit a Wu Zetianes cikknél - egészen a Kaszpi-tengerig felügyelték az áruszállítást).

A gubók mindegyike 1-1, akár km-es hosszúságú selyemszál

Hogy pontosan hogy szivárgott ki Kínából a nemes kelme készítésének titka, az nem teljesen tisztázott, de előbb Koreába majd Japánba is eljutott. Jezsuita szerzetesek sikeresen kicsempészték, s eljuttatták Európába is, így a monopólium megtört.

Ma már nem vetekszik árban az arannyal, de még mindig komoly üzletet képvisel. A selyemtermelés piacán Kína dominanciája most is meghatározó, több mint négyötödét biztosítja az ellátmánynak. Ennek is meghatározó részét adja Hubei, az eperfák és a selyem tartománya.

Ha úgy alakul a gyógyulásom, ahogy remélem (kopogom le, a jelek szerint igen), akkor szombaton ezúttal tényleg nekiállok, s elrobogok a vonattal Wuhanig. Rémlik még valami a Carrefour száraz, de kétségtelenül európai ízű bagettjéről, s így ha már arra visz az utam, az elképzelés szerint megtömök vele egy táskányit. Fagyasztóban eláll.

Persze a pékárú miatt önmagában nem vetemednék az utazásra (azért ez mégsem olyan fontos, mint a kóla), de ahogy már írtam, van állatkert is, azt meg szeretem. Valamelyik nap beszélgettem erről skype-on, s gondolkodtam el rajta. Magam sem tudom, miért van így, talán nem nőttem ki még eléggé a gyerekkorból, de akármerre járok, előszeretettel látogatom a hasonló intézményeket. Bécstől Prágán és Belgrádon át Szófiáig bezárólag. Kétségtelenül nem emiatt bukkantam fel egyik helyen sem, de ha már ott voltam.
Szóval a lényeg, hogy a wuhani részleget is kipipálom a tervek szerint.

Pénteken előtte azért még igyekszem tenni a későbbi meghűlések elkerüléséért, s két turizmust tanuló diákommal, Xia Luluval és Zhen Honggal elmegyünk nézni pár jobban rétegzett ruhadarabot. Ők ott voltak a múlt heti összeröffenésünkön is, s azóta egyszer meg is látogattak a C-vitamminal meg vagy egy kiló citrommal.
A jelenlegi stádiumban még korai kijelenteni, de elképzelhető, hogy társasági életem fontos szereplőivé válnak az itt töltendő évem alatt.