Ahogy azt már írtam, pénteken volt egy kis kiruccanásom a turizmusos osztályommal. Hogy nem voltunk olyan sokan, annak az elsődleges oka, hogy csak 10-en vannak a csoportban. Még közülük is páran hazamentek, így végül hat diákom meg én hetesben indultunk el.

A péntek reggel már nem indult jól. Felkeléskor fájt a torkom és már tudni lehetett, hogy ezt megszívom. Mivel semmiképp nem akartam kihagyni a közös programot, így nem is mondtam le. Ez akkor még elég könnyen ment. Leszámítva, hogy az estéhez közeledve egyre kevesebb hangom maradt, s egyre több zsepi fogyott, más tünet nem volt.

A hot-pot meglepően erős volt. Ezt amúgy kimondottan jól viseltem, nem csak az ízlésem okán, hanem mert határozottan helyrerakott egy másfél órára. Forró is volt, s nagyon jó fűszeres, így aztán rövid időre megoldott minden légúti eltömődést.

Kizárólag a hot-pot érdeme, hogy valamennyire még énekelgetni is tudtam, bár a minőség attól tartok, a szokásosnál is több kivetni valót hagyott maga után. Magas hangok helyett csak valami elhaló sípolás jött, ha egyáltalán jött valami.

A KTV-s helyünk is a központban volt, a belvárosi (mert van egy másik, vasúti is) KFC mellett. Kellemes, hangulatos hely, a közepes méretűnek beharangozott (amúgy másutt simán a kicsivel megegyező méretű) szobánk bérlete kb. 80 yuanbe került óránként.

Az eredetileg tervezett két egész órát nem töltöttük ki, mivel addigra már eléggé belázasodtam, s ezt a csajok is észlelték. Bár mondtam, hogy maradjunk még meg hogy egyedül is haza tudok jönni, ragaszkodtak hozzá, hogy együtt induljunk el vissza. Itt elkísértek egészen a lépcsőház aljáig, s nagyon kedvesen aggódtak értem.

Hazaérve nagyon vacakul voltam tényleg. Gyakorlatilag azonnal elaludtam, s ma délutánig pár percnél tovább az ágyat sem hagytam el. Most már a láz lement, csak hangom nincs és a köhögés nem múlik egyelőre. Zhao Shengnek írtam, hogy szerdáig ne számítsanak rám, tudomásul vette.
Addigra remélem, megjavulok.

Végül pár kép a KTV-ről. A fényviszonyok ilyen helyeken már ismertetett problémái miatt a minőséget nézzétek el ezúttal is.

Sokszor szóba került már a blogon Szecsuán ezen remeke, de dokumentálva még nem volt.
Tegnap a turizmusos osztályommal a KTV előtt egy hot-pot-os helyre ültünk be Xianning központjában (egész pontosan az önkiszolgáló étterem épületében, csak egy emelettel feljebb).

Ilyen lyukakkal felszerelt asztalokon zajlik a hot-pot fogyasztása, alatta nyílt lánggal, vagy itt elektromos főzőlappal (fenn),
miután ez már nem Szecsuán, így két, egymástól elkülönülő alaplevet használnak, a világos nem erős (lenn)

A lébe aztán kerül mindenféle megrendelt alapanyag, így ezek a gusztusos sonkaszeletek is (fenn),
a rengeteg zöldségről, tésztáról és egyebekről nem is beszélve (lenn)

Ezek szép sorban a forrásban lévő lébe kerülnek (fenn),
a hot-pot már működés közben (lenn)

A megfőtt dolgokból aztán ki-ki kedvére válogathat

Mostanában az ág is húzni látszik engem. Megint rám jött egy kiadós meghűlés, de azért nem akartam kihagyni a KTV-t a diáklánykáimmal, s ezt nem is bántam meg. Hotpotoztunk is előtte.

Holnap majd írok a dologról terjedelmesebben, de most bebújok az ágyba, s terveim szerint, ha nem muszáj, nem is nagyon fogok kiszállni hétfőig. Vagy ha nem múlik (ilyenkor még rosszabbodni szokott, a gyógyulás majd pár nap múlva), akkor szólok, hogy kénytelen leszek kihagyni az óráimat.

Mindenkinek békés mindenszenteket!

Ma kicsit későn jutottam be a központba, így már világítottak a fények. Pár képecske sötétedés utánról.

Ma is benn jártam a városban, s a nagy szupermarketben erre az érdekes termékre lettem figyelmes:

A cikk tárgyát a képen középen lévő, eperízzel riogató popcorn képezi. A csokis és a sima édes most itt nem érdekes.

Az olvasóimra való tekintettel gondolkodtam rajta, hogy feláldozom magam, s letesztelem, de nem tudtam rávenni magam. Kedves Kínában élők, ha valakinek van személyes tapasztalata, szívesen veszem.

Tegnap zajlott le az English Corner. Több hasonló intézményben tartanak ilyen összeröffenéseket, ahol a külföldi tanárok és az érdeklődő diákok beszélgethetnek kedvükre. Javier ott is volt elvileg, én sikeresen kibújtam alóla. Néhány diák - gondolom a szervezők - invitált, meg kérdezték, hogy mikor érek rá, de igyekeztem ködösíteni, amennyire lehetett. Akkor még nem egészen értettem, hogy mit akarnak, az már csak később állt össze. Mindenesetre mivel csak meghívás volt a részükről, nem pedig parancs az iskolavezetéstől, így éltem a lehetőséggel, hogy passzoljam.
Tudom, nem valami előremutató magatartás, de nem volt hozzá semmi kedvem. Zhao Sheng keresett valamiért, lehet pont emiatt, de akkor épp nem ért el. Utána az órámra tartva összefutottunk, de csak az útlevelemről beszélt (ma végre megkapom), az English Cornert nem említette. Biztos, ami biztos, én sem.

De azért nem mindig vagyok ennyire antiszociális. Péntek délután KTV-zni megyünk a turizmusos osztályommal. Nem vagyok én minden interakció ellen, csak nem árt, ha a kilátások alapján szórakoztatónak tűnik a dolog. Úgy kissé nagyobb kedvvel mondok igent.
A turizmust tanuló csoportom már csak 10 főt kóstál, miután egy diák átment másik szakra. Szerencsére a többi elsős osztályomból is ez történt 2-3 tanulóval, így az osztálylétszámok egyre kedvezőbben alakulnak. Ennek csak örülök.

Ja, és megint hét óra lett az időeltolódás Kína javára, miután otthon visszaállt az ország a hivatalos, téli időszámításra. 

Miután a fülembe jutott, hogy a KFC-vel szemben van egy Jazzy Pizza, úgy döntöttem, elgurulok odáig. Már eléggé unom a kínai kenyereket, jól esett volna valami normális tészta.

Xianning sétálóutcája (fenn és lenn)

Annak rendje és módja szerint aztán be is navigáltam magam a nevezett intézménybe. Kaptam étlapokat meg ami kell, s át is böngésztem, ki is választottam a fogást. Nem sokkal olcsóbb, mint a cég, amiről koppintották, úgyhogy egy 2-3 percet szöszöltem. 

Aki kitalálja, honnan nyúlták a cég ötletét, az érezze magát megdícsérve

Kár volt sietnem a döntéssel, mert eltelt még egy tíz perc, mialatt nem zavart senki. Rajtam kívül egy pár fős társaság volt csak ott, de ők már a vége felé jártak az ebédnek, így igazán velük sem kellett törődni.
Miután csak nem akarta senki sem felvenni a rendelést, így végül meguntam, s eljöttem.

A Jazzyvel szemben, a szomszédos épületben van egy remek önkiszolgáló étterem, inkább átmentem oda. Kissé túl sok dolgot sikerült összeszednem a tálcámra, de aztán már nem akartam visszakozni. Mindenesetre jó, ha a felét ettem meg, s nem azért, mert nem volt jó.

A választék (fenn), s a választás (lenn)

S összesen nem fizettem annyit, amiért a Jazzynél egy kis méretű pizzát vehettem volna. Azt hiszem, ez nem is alakulhatott volna jobban.