Közben sokat javult az életkedvem, az internet-hozzáférés helyrerakott. Az is kiderült, hogy hétfőn mégsem lesz órám, hanem majd csak szerdán kezdek, s ezen a héten mindössze négy osztállyal ismerkedem.

Gondolom amiatt, hogy a beiratkozás zajlik még, mert elvileg kedden lesz valami tanszéki promóció is, ahol nekem is meg kell jelennem. Zhao Sheng úgy mondta, hogy a diákoknak kétszer lehet választani szakirányt, egyszer, amikor felveszik őket, illetve ilyenkor az első héten a szakcsoportok rábeszélésének engedve még egyszer változtathatnak ezen. Szóval nagy a nyomás, minél több kis újoncot magunkhoz kell csábítani.

Ma fogtam magam, s útra keltem a belvárosba, s mekiztem egyet, majd hazafele a Zhongnan áruházban vettem 2.5 liter maxos pepsit, zérót itt egyelőre még nem sikerült fellelnem. Hűtő híján (sajnos még nem hozták vissza) amúgy is meg vagyok kissé lőve, mérsékelt mennyiségű árukészletet tudok csak felhalmozni. Melegen ez a lötty nem valami jóízű.

Jöjjön végül pár kép, a városban kattintgattam őket, illetve néhány van a kampuszról és a (kívülről nagyon lepukkant) lakóházunkról is.

A közelebbi erkély, s a mellette lévő ablak az enyém, a konyha, a nappali és a fürdő ablaka a másik oldalra nyílik (fenn),
kampuszos képek (lenn)

Az egyetem nyugati vagy régi kijárata (fenn),
a kaput elhagyva a főútra vezető kis szűk utcácska képei (lenn)

Képek a városban:

A Meki Kínában sem különbözik a megszokottól (fenn),
néhány magasabb házikó (lenn)

Itt már sötétedett (fenn és lenn)

Qataros, Xiamen Airline-os és wuhani thai éttermes kaják.

Budapest-Doha (fenn) és Doha-Chongqing (lenn)

A Xiamen másfél órás útján nem kápráztattak el (fenn),
a thai étteremben annál több és jobb jutott (sajnos későn kezdtem el fotózni) (lenn)

Netfüggő énemnek kissé nehezen sikerült megemésztenie az elmúlt napokat, de a helyzet szerencsére rendeződött, s egy fél órája rendezték az internet-hozzáférésemet.

Amúgy már Xianningben vagyok természetesen, bár egy kissé magam alatt voltam a napokban, így sok érdemleges dologról nem tudok beszámolni.

A wuhani gép majd két órás késéssel indult el, de aztán végülis sikerült megérkezni a célállomásra. Zhao Sheng ott várt, majd egy kis buszozás után elértünk a szállodába, ahová ezúttal sem a saját nevemre foglalt be. A szálló amúgy rendben volt, leszámítva azt a sarkalatos pontot, hogy a létező legpocsékabb internetszolgáltatással bírtak. Elvileg volt, de hosszú órák alatt több szakaszban jó 5 percre sikerült felcsatlakoznom. Kissé ki is voltam agyilag.

Másnap aztán útra keltünk a nagyvárosban, s elintéztük az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálatokat. Vérvétel, EKG, tüdőröntgen, hasonlók. Volt egy szemvizsgálat is, tudjátok, az a színes pöttyös bigyó, ahol a számokat kell elolvasni. Gyermekkoromban sem remekeltem benne (pedig máskülönben tényleg jó a szemem), s ez a helyzet azóta sem javult, a négyből kettőt nem sikerült megfejtenem, az egyiknél konkrétan semmit nem láttam...
Aztán jött a táblás vizsgálat, ott persze a legkisebbek elolvasásával sem volt gond.

Miután ez az egész hercehurca nem tartott egy óráig sem, idejekorán beültünk egy thai étterembe, ahol aztán Zhao Sheng annyi kaját rendelt, hogy nem győztük megenni. Ezek a "mézeshetek", ilyenkor még nagyon igyekeznek az ember kedvébe járni.

Miután Wuhanból elbuszoztunk Xianningbe, itt még volt egy körünk a helyi rendőrségen, hogy bejelentsék az itt-tartózkodásom, majd hazahoztak a lakásomba. Kicsit lerobbantabb, mint a képek alapján látszott, de Fengjiehez képest elsőrangú. A hűtőm sajnos nem működik, ma vitték el szerelni, de máskülönben chabuduo rendben látszik minden. Hely van bőven, az egész minimum 50 négyzetméter, két hálószobával.

Az eltelt két napban a diákmenzán ettem, s a kampuszos boltban vásároltam, egyelőre az ellátás kielégítő.
Tegnap leöltem három óriási (sokkal nagyobbak, mint Fengjieben) és két pici csótányt, az egyik nagy repült is. Majd megállt bennem az ütő. De szerencsére már döglöttek, talán újak nem jönnek.

Hirtelen ennyi. Hétfőn már lesz órám, legkésőbb aznap írni is fogok, de most igyekszem teletömni magamat bitekkel. Muszáj, a függőség nagy úr.

Itt vagyok Wuhanban, némi kavarással. Nem tudom, mikor rendeződik a netem, akkor majd írok.

Menetrend szerint, hatvanakárhány üres hellyel a fedélzeten röppentünk el Chongqingba. Helyi idő szerint 2 körül jöttünk meg, a csatlakozás Wuhanba majd fél 9-kor indul el. Most a változatosság kedvéért a Dicosban ülök és csirkét meg sült krumplit tömök a fejembe, mialatt a reptér kínálta kellemes wifit gyötröm.

Reméljük, hogy az utolsó gép sem késik, s akkor tízre már odaérek. Bár tudtam aludni a gépen (nem volt mellettem senki), azért már kicsit túl sok a jóból.

Este még becsekkolok, hogy jelezzem, épségben meghoztak.

A terveknek megfelelően nekivágtam Kínának ismét.

Jelenleg a dohai reptéren várok a chongqingi járatra, meglehetősen vacak wifi mellett. Eddig nem volt itt ilyen probléma, most nem tudom, hogy mit szenvednek... Még skypolni sem sikerült...
Mindegy, lassan majd csekkolok is be, aztán irány Chongqing, ahol több mint hat órás várakozás jön majd a Wuhan felé tartó gépre.

Az otthoniaknak nagyon sok puszi, sajnálom, hogy nem jött össze a chat. Holnap beszélünk.

Az olvasóimat is üdvözlöm, a Szecsuánblog felébredt a nyári álomból, a második évad hivatalosan is elindult. Remélem, ezúttal is velem tartotok!