Ma kaptam meg az ötcsillagos légitársaság 4910 yuanre átkonvertált kárpótlási díját.
Volt némi értetlenkedés, meg félretájékoztatás, például hogy csak Dohában lehet felvenni, stb., de végül tisztázódott minden, s a chongqingi kollégák el is utalták a kínai számlámra. A repjegyem ára amúgy körülbelül 4100 yuan volt, vagyis ez így tiszta haszon.

Az áraik nagyon is versenyképesek, a székeik is kényelmesek, a kajájuk sem rossz, s mint a példám is mutatja, az utaselégedettséget sem veszik semmibe. Ajánlom bátran mindenkinek.

Kb. 20 perce ért véget az idei, s egyben szám szerint 37. sport- és kulturális fesztivál.
Jómagam kb. 8 órakor kerültem a színpadra és bevallom, egy életre szóló élmény volt. Iszonyat izgultam, azt hiszem, egy-két magasabb résznél el is csuklott a hangom, de tényleg nem tudom.

A felkonferálásból is csak az elejét hallottam: "tudjátok, van nálunk egy külföldi tanár...", állítólag a kínai nevemet is bemondták, de arra már nem tudtam figyelni. Mikor az idézetben szereplő részig jutottak, az egész, hatezer diáknyi sportpálya elkezdett zsibongani. A partnerem ment ki először, az első verse az övé volt, s a másodikkal nyitottam én, akkor mentem ki én is. Na, erre megint oltári zsivaj, képzelhetitek azt az érzést. A profi fények miatt nem láttam semmit a színpadon kívüli világból, de ez talán jobb is így.

Az első refrén után feljött egy diák a színpadra, adott nekünk 1-1 ilyen fluoreszkáló pálcikát, majd röviddel utána feljött egy másik, s adott egy polifoam világító bizbaszt meg megölelt.

Mikor végeztünk, hatalmas tapsvihar, majd lemászva fotózások hada várt, tényleg mintha valami sztár lettem volna.
Egy ürge folyamatosan kamerázott (a képen is látszik), de nem tudom, mikor jutok hozzá majd a felvételhez. Én is szeretném megnézni, mégis milyenek lehettünk, mert őszintén szólva, fogalmam sincs.:) Csak abban bízok, nem voltam nagyon hamis, mert a próbákon jól ment, de egy kisebb stadionnyi nép előtt erősen a torkomban dobogott a szívem.

Végül itt egy kép, sajnos mindegyiken ilyen kicsike vagyok, de még ez a legtisztább. Evans csinálta.

Címadásban tanácstalan voltam, így a "Veve fellépése" rész Flecsi éleselméjűségét dícséri, ezúton is köszi neki a szurkolásért.:)

Valamit elnéztem, már tegnap sor került volna a kornyikálásomra. Azonban az eső kitartóan zuhogott majdnem egész nap, így ma, vagyis péntek este lesz a dolog. (Ha ma is esik, akkor nem tudom.)
Egy tanítvánnyal közösen lépünk fel, ahogy láttam, az iskola az egészet megörökíti, úgyhogy alkalmasint majd valszeg be tudok szerezni felvételt is róla.

Azt fenntartom, hogy csak akkor osztom meg, ha nem lesz nagy beégés, s akkor is csak priviben, ide ki nem pakolom.:D
Szurkoljatok! Nagyon! Izgulok, mint állat.

Bár biztos vagyok benne, hogy már eddig is sajnáltatok a heti 14 órás, roppant mód túlterhelt pedagóguséletem miatt, most újabb okot hozok fel, amiért remélem, azonnal indítjátok is a vigaszcsomagokat.
A héten ugyanis megint nem dolgozom. Hétfőn-kedden a szokásos yuekao zajlik, holnaptól péntekig pedig sport és kulturális fesztivál színesíti az iskola életét. Napközben a kölykök mindenféle versenyszámokban mérik össze az erejüket (a lelkesedés nem mindig a legnagyobb, az 1500 méteres futásra úgy kellett kijelölni a résztvevőket), esténként pedig a zenéjé és a táncé a főszerep. Sokan, sokféle performansszal készülnek, a már itt is méltán híressé vált Gangnam Style (remélem, jól írtam) koreográfiáját is lemásolta egy kisebb csapat. Majd igyekszem fotózkodni.
Én majd péntek este kerülök a színpadra, külföldi létem remélhetően feledteti velük az előadás megpróbáltatásait. A többi fellépő tud is énekelni velem ellentétben.

A munka világa máskülönben nem annyira mesés errefelé. A tanári egy megbecsült szakma, el is vagyunk kényeztetve. A kollégáknak sincs több órája, mint nekem, sőt, némelyiknek ennyi se (igaz, az ő óráik lehetnek szombaton vagy vasárnap is), s a szünetek (téli, nyári) ugyanúgy járnak nekik is, mint nekem. Ezen túl azonban nincs extra szabadnapjuk, csak akkor nem dolgoznak, ha nincs tanítás. De ez még így is egy kellemes állapot, s itt Fengjieben nem is keresnek rosszul: a fizu úgy 4000 yuan körül indul, 50 éves kor felé már kapnak 6-7000 yuant is kézhez. Ez a magyar helyzethez képest sem rossz.

Az átlagfizetés errefelé amúgy elég kevés, ez a járás Kína legszegényebb területeinek egyike. Úgy 2000 yuan körül keresnek, ami már nem annyira rózsás, s a munkalehetőségek sem kimeríthetetlenek. Így fordul elő, hogy jópár tanítványom egyik vagy mindkét szülője valahol a tengerparton dolgozik, mialatt ők a koleszban vagy a nagyszülőknél dekkolnak.
Fizetett szabadság sincs, csak az állami ünnepeken nem dolgoznak, ez nagyjából annyit tesz, hogy az egy-két napos szünetek mellett van kétszer egy-egy teljes hetük otthon. Fix időpontban ugyebár, október elején és január-február körül a holdújév idején.

Azért ez a 2000 yuan is elég arra, hogy megéljenek. Az árak lényegesen olcsóbbak, s ha két keresővel számolunk, igazán nagy gond nem lehet. Mindamellett spórolnak is, így aztán nem csoda, hogy mindenkinek saját lakása van. Evans apja is sima üveggyári melós, ennek ellenére kb. 50 m²-es saját lakásuk van, igaz, még nem tehermentes.

A diákjaim zöme képzetlen családból származik, sokan vannak a környéki falvakból is. A nagy részük valahol máshol képzeli el az életét, a jobb lehetőségek miatt, de a tapasztalatok alapján azért a zömük maradni fog. Fengjie javul, fejlődik. Ha minden igaz, a következő ötéves terv során a vasút is ideér. Egyelőre Wanzhouban van a vonal vége.