3-án belecsapunk a lecsóba, s beindul az óvodai oktatás. A nyelvsulis elvileg még egy hét csúszással jön (bár ki tudja, mit variálnak addig), úgyhogy biztosan hasznosan telik majd a soron következő hétvégém.

Bár én eddig jobbára semmi hasznosat nem csináltam (eltekintve attól, hogy kidolgoztam magamnak az anyagot meg legyártottam a kártyákat, illetve pénteken segítettem 150 kg rizst becipelni a földszinti konyhára - jó én személyesen 4x25 kg-t hordtam csak el, két zsákot ketten-ketten hurcibáltak a helyi, 45 kilós kolleginák), a többiek azért igen. Szépen kicsinosították az osztálytermeket, felkészültek a babák fogadására. Utolsó simítások még ma is zajlanak, de szerintem már nyitásra készen is állunk. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy kisfőnöktől eltekintve egyedül használom majd a hat fakkos irodát is.

Minden egyes nap, vagyis hát a hét első három napján, mivel a csütörtök-péntek szabad tanítom mindegyik csoportot, a kicsiket és a középsősöket délelőtt, a nagyokat délután. Egy-egy óra 30 percig tart, így talán nem rokkanok majd bele.

No, de elég a fecsegésből, rengeteg képet hoztam ma a tényleg mutatós ovinkról. Egyelőre még gyerekek nélkül.

Túl sok információval még nem tudok szolgálni, mert már az ideérkezésem másnapján "munkára" fogtak, de azóta már volt egy szabad hétvégém is, amikor jártam-keltem pénzt váltani meg egy kicsit bevásárolni. A munkahely és a lakás között kb. 100 méter van, öt-hat perc alatt ideérek a lakóhelytől az irodáig, így ilyenkor nincs sok lehetőségem felfedezésekre.

Szóval, amennyire eddig meg tudtam állapítani, Humen egyáltalán nem egy rossz hely. Sok a magasház, a zebra, a lámpás kereszteződés, a járda, az üzlet, nekem teljesen megfelel. És persze tömegközlekedés is van, egyelőre buszok formájában, de elvileg nemsokára ideér a dongguani (Humen Dongguan része) metró egyik vonala is. Ez a helyi közlekedést nem nagyon segíti, mert inkább Dongguannal teremt gyors kapcsolatot, de Humen nincs is akkora, hogy ide saját metró kellene.
A Kanton-Hongkong gyorsvasút is megáll itt, így villámgyorsan megközelíthetőek ezek a helyek, illetve a Hongkong előtt még a vonalon lévő Shenzhen is, utóbbiba sima buszok is járnak, s ha kiépülnek a metrók teljes hosszukban mindenfelé, akkor a Shenzhen és Dongguan közötti egyik kapcsolat Humenen át megy majd.

Jöjjön hát néhány kép a városból. Sajnos javarészt buszoztam (a menetjegy 2 yuan, kártyával valamivel olcsóbb), így csak akkor tudtam kattintgatni, amikor épp nem.

Bocs a csúszásért, de a betegség miatt kihagytam a múlt hétvégét, így most én tarthattam meg Iso óráit is, miután legutóbb volt olyan rendes és végiggürizte ezeket a napokat helyettem. De most már kvittek vagyunk, s újra jobban rá is érek.

Szóval, ott hagytam abba, hogy péntekre rendelt vissza az orvos. A procedúra hasonló volt: először a földszinten jeleztem, hova megyek, s megkaptam az erre utaló papíromat. A fülésznél nem volt senki, így azonnal be is jutottam. Felírta a kamerázást, én pedig lelifteztem a földszintre kifizetni az ezért járó 76 yuant.

Perkálás után megsasolták a füleimet, s ahogy mondtam is, immár nyoma sem volt folyadéknak. Arra még rákérdeztem, hogy mikortól javasolja a repkedést, s elvileg egy hét múlva már garantáltan semmi akadálya nem lesz a dolognak. Hurrá, ez jól alakult.

Oda- és visszafelé is készítettem pár képecskét Bantian metrómegálló környékéről, s egyúttal a kórházról is, ugyanis errefelé élünk. Magyarázatokkal a galériában lejjebb.

Első nap a céges emberekkel vacsizni voltunk egy, a hotel közelében lévő hangulatos kis étkezdében. Sok jó falat akadt, még suanlatang vagyis savanyú-csípős leves is. Bevallom őszintén, hogy ennyi év Kína után sem találkoztam még ezzel a fogással Kínában soha. Már jó ideje elkönyveltem, hogy ez is egyike lehet a csak kizárólag külhonban előforduló kínai ételeknek, de minden nap tanul az ember, mint azt a példa is mutatja.
Arról is regéltem már, hogy általában köszönőviszonyban sincsenek az autentikus helyi ízek a nyugaton fellelhető, kínainak mondott fogásokkal, utóbbiak silány utánzatok. A savanyú-csípős levesre ez nem áll. Bár megjelenésre hasonló, ezt egyértelműen jobban csinálják Európában. Erre járva inkább ne próbáljátok ki.

Galériában az aznapi vacsora:

A konferencián jó féle ételeket adtak ebédre. Önkiszolgáló rendszerben zajlott az étkeztetés, de nem kevés pultról lehetett szedegetni. 1-1 európai étket is kínáltak, de azért a nagyja kínai volt. Derekasan be is laktam, a sütiket még bánni fogom, na nem az ízük miatt, de igazán nem hiányzik belőlem a plusz kalória.

Eddig még nem jártam nagyon semerre, mivel az első nap korán feküdtem, ma meg az elsődleges cél egy papucsvétel volt, miután az ott maradt Wuhanban, az igencsak magas sarkú cipellőmben meg nem nagyon volt kedvem mászkálni. Már a boltban átcseréltem, igazi felüdülés volt.
Azért így is lőttem pár magasházas fotót, mivel az üzleti negyednél vagyunk. Egyik-másik még csak épül.
Ez is galéria formájában érhető el lejjebb.

Mióta van jármű, sűrűn gurulunk mindenfelé a szomszédságban. Ez időnként fotózással is jár. A környék szép, rendezett többnyire, s elsősorban őrzött lakóparkokkal van tele.
Íme néhány a képek közül.

Tegnap délelőtt a városban mászkáltam, ettem, vásároltam, sétálgattam. Készült pár kép is, a jó időre való tekintettel ezúttal végre ismét szép élesek. Feliratokkal a galériában megtekinthetőek.

Az elmúlt napok ilyen-olyan képei városról, kampuszról, osztályokról, egyebekről.

Az elsős angoltanári osztály (fenn), a kampusz egy új épülete egy kiszárított tómeder területén (lenn)

Régi és új (fenn), kampusz (lenn)

A keleti vagy régi bejárat kívülről (fenn), a közeli Zhongshang áruház (lent)

Zhongshang Baihuo (fenn), a keleti kijárat felőli főút (lenn)

Érdekes fauna a keleti bejárat melletti parkban a kampuszon belül (fenn),
ilyen kis kocsikat használnak szemeteskonténer helyett (lenn)

Hála az új, intelligens telefonnak, elég gyakran fotózkodom órákra menet, onnan jövet. 
Nagy újdonsággal nem fognak szolgálni ezek a fotográfiák, de szép tiszta volt az idő, s jó esett őket elkészíteni.

Ez a legutolsó a suli háta mögötti világ. Néhány ház még fellelhető erre is, de onnan már tényleg vége a városnak.