Wenzhoui vizitem alatt a külföldről jött dokit elráncigálták a közeli Yandangshanra is. A helység egyike Kína leghíresebb nemzeti parkjainak, s valóban, el is kell ismerjem, hogy a látvány egyáltalán nem csúnya.

Sajnos a telefonom lemerült már a kórházban, így ezeket a toborzóm csinálta - ez egyúttal magyarázat a képek megszokottnál jobb minőségére is, hiába, csapnivaló fotós vagyok -, s csak mostanra sikerült időt szakítania arra, hogy elküldje őket.

Ha Wenzhou környékén jártok, a Yandangshant érdemes nem kihagyni. Legjobb nem ennyire kutyafuttában, mint nekem sikerült, mert amúgy egy teljes napot simán rá lehet szánni. Tényleg szép.

Bőséges és finom vacsora várt tegnap este a "kollégák" társaságában. Nyálcsorgató képek a galériában.

Szolgálati közlemény: az alábbi sorok súlyosan szürreálisnak ható információkat tartalmaznak! Olvasni csak saját felelősségre. Kockázatok tekintetében kérje ki - valóban iskolázott - orvosa véleményét!

A kedves olvasók egy része biztosan hallott már a legalábbis bizarrnak nevezhető észak-koreai berendezkedésről. A néhai diktátor, a mostanra megboldogult Kim Dzsong Il és az őt követő jelenlegi puffancs, Kim Dzsong Un is híressé vált az országjáró körútjairól, amelyek során nagyon jól tudtak nézni. Galériák is készültek sok oldalon Kim Dzsong Il/Kim Dzsong Un néz címmel.

Tegnap én is néztem nagyokat, okosan. S mindezt profi fotósok jelenlétében. Ennyivel azért nem érték be, nekem nem csak néznem kellett, de képen jól megjeleníthetően magyarázni is. Így születtek remek képek, amelyeknek olyan címeket lehetne adni, mint: Dr. Veve a kórház folyosóján sétálva helyi orvosainak osztja az észt, Dr. Veve hasznos információkat magyaráz el könyvből vagy épp Dr. Veve az ultrahang kivetítője felé mutogat.

A nap eleje ugyanis így zajlott. Korai kelés után nyolckor elszállítottak a kórházba, ahol - mint kiderült - kontárságomról nem tud senki. Az intézménynek - amely a gyógyítás mellett oktatással is foglalkozik - szüksége volt egy külföldi kollégára, s az erről gondoskodni hivatott megbízott engem szállított le. Rajta kívül más nem is tudott a helyzetről.

A kórházban aztán végigvezettek az osztályon, ahol igyekeztem bölcsen nézni. Szerencsére senki nem beszélt angolul (egy tolmácsot leszámítva, de ő ritkán volt jelen, s itt épp nem), nekem meg a lelkemre lett kötve hogy ne értsek kínaiul. Ez utóbbi nem volt annyira egyszerű, mert akaratlanul is felfogom, amit mások mondanak, de azért igyekeztem megfelelően értetlenkedni.

 A toborzóm által készített képek szörnyűek lettek, úgyhogy csak egy ilyen montázst teszek közzé.

Az osztályon aztán kaptam köpenyt, s összefogatták a hajamat (amit utálok, de ez van), majd jöttek a fotók. A helyi kollégák, nővérek pózoltak velem, s aztán a beállított élethelyzetek sorozata. Veve mutogat, Veve a kolléga felé fordulva beszél, a helyiek körbeállják a nagytudású Vevét, aki épp valami okosat mond...

Bevittek a műtőbe is (szerencsére üres volt), ahol nagyon magabiztosan vettem fel minden védőruházatot. Arra azért ügyeltem, hogy minden lépés előtt előbb lássak valakit, akit lemásolhatok. Szépen körbevezettek itt is, elismerő pillantásokkal jutalmaztam a technológiát, majd továbbálltunk.

A labor jött, ahol vérvétel folyt egy nagy adag ember részvételével. Itt is készült pár fotó, s mivel vénát szúrtam már épp eleget otthon, hadd örüljenek alapon jeleztem, hogy hajlandó vagyok rá. Ez persze hogy fotogénné tett, azonnal villogtak a vakuk. (Biztosra mentem azért, mielőtt szóltam, láttam, hogy a soron következő fazon ereit még vakon is nehéz lenne elvéteni.)

Az osztályra mentünk ismét, ahol páciensek közé vittek ezúttal. Ügyesen kezet is fogtam néhány leendő anyukával (a kórház a szülészet-nőgyógyászat-infertilitás területeire van ráállva), s egy vizsgáló következett, ahol épp ultrahangoztak egy másikat.

Kapacitáltak, már csak a remek fotó kedvéért, hogy vegyem át a helyzetet, így aztán én folytattam azt egy két perc erejéig. Szerencsére a hölgy már alaposan össze volt kenve ragaccsal és a harmadik trimeszter eleje felé járhatott, úgyhogy nagyon nem lehetett elrontani, ezért sem ágáltam túl feltűnően. 

Szerencsére ennél jobban már nem akartak elegyíteni a betegekkel, így a lóláb sem lógott ki. Tulajdonképpen szerencsés, hogy műteni nem vittek.

A fotózkodás után ünnepség kezdődött hét shanghaii professzor társaságában. A névtáblám akkor készült épp, mialatt vártunk, így a már említett tolmács (és műsorvezetőként is funkcionáló figura), nem lévén tisztában a titulusommal megkérdezte, hogy doktor vagyok vagy professzor. Azonnal rávágtam a doktort, hezitálás nélkül (jól megy a szerep), ennél nagyobbat nem akartam hazudni, meg azért profnak szerintem kicsit fiatal is lennék.

Ez lett a névtábla. Valamiért dr. Vera Erica lettem (előzőleg a megküldött ppt-n, hasonlóan rejtélyes módon dr. Olivia Erica voltam), s a szülészet-nőgyógyászat nemzetközi szakértője is. A név átírása fonetikus, konferálva Dr. Ericaként voltam.

Az ünnepség nem tartott soká, de kaptunk okleveleket, díszdoktori (!) kitüntetéssel. Igazi még úgy sincs.

Ebéd jött, majd délután a konferencia, amit egyenesen én nyitottam meg. Kétlem, hogy bárki is értett egy kukkot is az előadásomból, de azért nagyon bőszen tapsikoltak a végén. Ezután pár óra unalom jött, mire végre mindenki elmondta a magáét, s hazavittek minket.

Kis átöltözés után remek vacsorát kaptunk, de erről külön posztban.

Hát, ilyen Dr. Veve egy napja...

Durván egy órás késéssel, de megérkeztem Zhejiang tartomány eme déli vidékére. A szubtropikus fákat jó jelnek tartom, ahogy azt is, hogy nincs hideg.

Holnap valami fotózással kezdünk, nyilván meg kell örökíteni a messziről jött doktornőt, aztán délután kerül sor a mindent felülmúló előadásomra. 

Azért ki is teszek ám magamért, az élet nem mindig csak móka és kacagás. Sportcipőhöz szokott, puha talpaimra egy aranyszínű, kövekkel kirakott (szerintem ritka gusztustalan) cipellőt húzok, ami ráadásul még kényelmetlen is, s egész biztosan nem 43-as, mint a taobaon írták. Otthon a 41-es is rámjön, itt ez is alig.

A randa, de alkalmi cipő mellé még alkalmi öltözet is dukál, s szoknya, ami - ha a tavalyi műsorvezetős szettemtől eltekintünk - talán 15 éve volt rajtam utoljára, s azelőtt sem sűrűn.

Remélem, az elszenvedett megpróbáltatásaimat ti is átérzitek, s most sajnáltok nagyon.

Itt van három kép a sötét Wenzhouról, egy a hotelszobámból. Ez legalább kényelmes, s a wifi is tuti.

ui.: Ja, a cipőt ők vették amúgy.

Közben kikristályosodott minden részlet, jövő pénteken szállok repülőre Wuhanban Wenzhou felé. A járat Chongqingból jön és Wenzhouig repül, de érinti Wuhant. Ilyen több állomást magában foglaló járaton még úgy sem utaztam soha.

Valamikor este érek Wenzhouba, másnap lesz a konferencia, s elvileg aznap már vissza is röppentem volna Wuhanba. Miután nehezményeztem, hogy későn érkezne meg a gép, s így esélyem sem lenne Xianningbe jutni, így végül abban maradtunk, hogy még egy napot maradhatok a konferencia résztvevőinek helyet adó hotelben, s csak vasárnap reggel jövök vissza.

Így még egy kis időm is jut majd Wenzhoura, ha már ott vagyok. Az előrejelzések szerint 20 fokok lesznek arra. Örülök neki.

Kína nem is lenne Kína, ha nem történhetnének meg a legszürreálisabb dolgok.

Ma tisztázódott, Wenzhouban egy orvoskonferencia lesz. A szervezők igyekeznek nemzetközivé varázsolni az eseményt, de a jelek szerint olcsóbb ideszakadt külföldi álegészségügyiseket bérelni erre a feladatra, mint tényleges szakértők tiszteletdíját rendezni.

Jelenlétemmel így az előadássorozat fényét kell majd növelnem a színvonalasan előadott laparoszkópiás prezentációmmal, amihez még tolmácsot is kapok majd, merthogy a többi résztvevő kínai lesz.

Előre várom, ez kihagyhatatlan. Nagy shownak ígérkezik. Én, mint nemzetközi hírű medikai szaktekintély. Haha.

Március 1-jén Wenzhouba utazom egy kis mellékes munkára. Wenzhou Zhejiangban van a keleti parton, tőlünk kínai viszonylatban nem olyan messze.

A munka jól fizet, s el is reptetnek oda meg vissza. Ami a mókás benne, hogy mit kell csinálnom. Adott egy prezentáció a laparoszkópiás műtéti beavatkozások előnyeiről, s nekem, mint külföldinek ezt kell ismertetnem a megjelentekkel mintegy háromnegyed órában. Angolul.
Nem értek az orvostudományhoz, s a megkapott PPT alapján roppant érdekes lesz, ha esetleg kérdésekre is kell válaszolnom. A legjobb, hogy befejezésként összegzés jönne, ami nincs előre megírva.

Jó kérdés, hogy erre miért külhonba szakadt külföldiek az ideális alanyok, s erre nem is tudok felelni. A prezentáció nyelvezete nem túl bonyolult, műkedvelő laikusként is nagyjából világos, hogy miről van szó, de elképzelni nem tudom egyelőre, hogy kikből áll majd a közönség. Nyilvánvalóan nem orvosokból, mert ahhoz az előadás nem elég komplex. A nyelv miatt valószínűleg nem is helyiekből. 

Majd igyekszem információt szerezni még, de annyira nem hat meg. Az se, ha esetleg külföldi vendégprofesszort kell alakítsak, s erre megy ki a játék. A fizu jó, a többi nem érdekel. Úgysem jártam még Wenzhouban.