Khm...
Amikor felmerült az ideköltözés gondolata, a legnagyobb ellenérzést a várható klíma váltotta ki belőlem. Lelki szemeim előtt felsejlettek a londoni látogatásaim emlékei, az az undorító, taknyos idő a széllel és az esővel, s ha belegondoltam abba, hogy életvitelszerűen ennek leszek kitéve, hát az a legenyhébb kifejezés, hogy nem voltam boldog.

A fordulat aztán a szigeten ért. Tagadhatatlanul esik. Tagadhatatlan, hogy elég gyenge hőmérsékleti adatok vannak, így nyáron kb. átlag 18 fok. Viszont meglepő módon nincs az a nyomorult szél, s ha süt a nap, a fénye alatt sütkérezve még meleg is tud lenni. Ja, és még fűtenek is napi néhány órát, szóval a lakásban nincs rossz idő, ami kulcsfontosságú.

Néhány hete Galwayben, az ország negyedik legnagyobb, mintegy nyolcvanezer fős településén járva aztán rájöttem, hogy az emlékeim mégsem voltak olyan pontatlanok, mert ebben a tengerparti kikötővárosban ugyanolyan ocsmány idő (borzalmas szél) volt, mint amiket kifogtam annak idején az angoloknál. Szóval kiderült, hogy a relatív komfortomat csak annak köszönhetem, hogy a sziget belsejében vagyunk, s erre tényleg egészen kellemes.

Bár azt hittem, a meleghez szokott szervezetemet megviseli majd, furcsa mód bírom az itteni időjárást. Már feltéve, ha nem a tengerparton élvezhetem, az elég borzalmas. Tekintve, hogy télen meg elviekben enyhébb lesz, mint otthon, valószínűleg azzal sem lesz bajom. Nem hittem volna, de szeretek itt. Hallva a kontinentális hőségriadókról meg még szerencsésnek is éreztem magam.

Amúgy még nincs vége. Mintegy utolsó fellángolásként a héten még ígérnek egy-két meleg, huszonegypár fokos napot is. Ittlétem alatt volt már 25 is egyszer, s állítólag mértek már 30 feletti értéket is. Ezzel együtt is megmosolyogtató kissé ez a cikk, nem?

A mai nappal befejeződött a nyár, ami a tanítási részét illeti. Már igencsak ideje volt...

Na nagyon azért nem akarok panaszkodni, egy átlag hazai dolgozóhoz képest igencsak könnyed volt a terhelés, maximum napi 2-3 óra, de inkább egy-másfél, s a hétvégék is általában szabadok voltak. Ehhez ugyan még hozzájött napi másfél-két óra utazás is, de igazából még így sem túl sok racionálisan nézve. De ennek ellenére hadd szenvedjek kicsit, ez lényegesen több volt, mint ami általában kijár, s így eléggé untam már.
Szerencsére anyagilag kifejezetten megérte a nyarat itt tölteni, a két hónapban ketten (lényegében én, de férjem az én óráimra is elkísért és tanult) összeharácsoltunk egy forintban már hétszámjegyű összeget csak a nyári sulikból és mellette volt még céges munkából is bevétel. Hát, Vietnámban egyhamar ennyit nem hiszem, hogy fogunk keresni.

Most viszont nekem jövő hétig már semmi dolgom. Leghamarabb egy hét múlva kezdek itt Bantianben egy nyelvsuliban, s ez a legutolsó nyári melós suli is kér heti egy órát a következő hétvégétől indítva. Legrosszabb esetben is egy teljes hetet pihenhetek, de talán másfél is lesz belőle. Férjem már hétfőtől ovizni fog, de addig azért ő is szusszanhat egy cseppet.

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy amint egy kicsit helyrebillenek, a blogon is aktiválom magam. Végre.

Szorgosan telik a szünidő. A közoktatás, nem meglepő módon, ilyenkor leáll, s ez remek alkalmat ad a nyelviskoláknak arra, hogy summer camp-eket szervezzenek, elvégre a gyerkőcöknek rengeteg szabadideje lett.
A nyár egy másik, s esetünkben lényeges aspektusa, hogy ez az az évszak, amikor a külföldiek nagy része elillan az országból. A valahol normális szerződéssel rendelkező natívok iskolai munkája, s vele együtt a tartózkodási engedélye lejár, s elhúznak haza, hogy aztán szeptembertől visszajöjjenek, ha úgy tartja kedvük. Vagyis, egy kicsit borul a piaci egyensúly, s a nem távozó tanárok lehetőségei sokat javulnak.

Ezt érezzük mi is. A megcsípett nyári sulikban a szokásos 200-250 yuanes órabérekhez képest 3-400 yuan körül keresünk, s még nagy eséllyel akkor is felvesznek, ha amúgy annyira nem tetszik nekik a tanítási módszerünk. A saját hülyeségeikről is könnyebb őket lebeszélni.

A summer camp-ek jellemzően egy hónaposak, július közepétől augusztus közepéig. A két helyen, ahol melóztam, már véget is ért, de még nincs vége a nyárnak, mert egy harmadik helyen most kezdték még csak el két hét erejéig. Bár szerettem volna egy picit pihenni még a szeptember előtt, miután 450 yuanes órabért kínáltak fel és a lokáció is közel van, végül belementem. Mivel a megbeszéltnél több volt a diák, így ebből 500 lett, amit maguktól ajánlottak fel.

Kár, hogy jó világ hamarosan véget ér, s visszatérünk a normál bérezéshez. Mindegy, ki kell használni, amíg lehet.

Tegnap megvolt az utolsó órám is a nyelvsuliban, most már jön a nyári szünet. Zárásként volt egy kis teszt is a félév során elsajátított tudásukat ellenőrizendő, ahol mindenki ügyesen szerepelt.

Szeptemberig ott már nem lesz semmi dolgunk, ellenben a nyár sem telik munka és események nélkül. Ha minden igaz, augusztus második felében költözünk majd, addig pedig summer camp lesz néhány hét erejéig. Hogy pontosan hol, az még nem teljesen világos. Eredetileg ez is a nyelvsuliban zajlott volna, de nem jött össze elég érdeklődő gyerek, így csak community class-ok lesznek az általános iskolás korúakkal, abból sem sok. Őket amúgy sem csípem, s jóformán alig fizetne valamit, mert napi egy órában menne két héten át, így ezt Iso csinálja még zárásként.

Nekem két hely is ígérkezik, az egyiket ma lesem meg, a másikat meg előreláthatóan a jövő héten. Az egyik egész közel van a lakóhelyünkhöz, a másik pedig a nyelvsulihoz. No, de ez majd elválik.

Augusztus elején vagy július végén egy hétre előreláthatóan Malajziába utazunk, KL-be, némi ügyintéznivaló céljából. Pontos dátumok még ismeretlenek, de majd igyekszem hasznosan tölteni az időt ott is. Bár KL nem a szívem csücske, igaz, csak egyszer jártam ott, cirka fél nap erejéig. Talán most jobban fog tetszeni.

Ugyancsak kinéz egy külföldi munka is erre az időre. Férjem azóta is az ő cége állományában van, s elvileg közeleg egy új esemény, de hogy mikor és hol az még bizonytalan. Az is előfordulhat, hogy majd csak a nyarat követően kerül rá sor.

Egyelőre ez néz ki nyárra, de valószínűleg itt helyben is nyaralgunk egy kicsit. Shenzhen a tenger mellett fekszik, így akad néhány strand is, igaz, feltehetően emberfeletti tömeggel. De majd megsasolunk néhányat.
A szokásokkal ellentétben így idén nem lesz a blogon nyári szünet sem, igyekszem majd bejegyzésekkel szórakoztatni az olvasókat.

A Szecsuánblog szokásos nyári pihenőre megy, nyitás majd augusztus végén várható.
Előfordulhat addig is 1-2 bejegyzés, de nem a szokásos gyakorisággal. Javaslom a blog.hu-s követés aktiválását, így nem maradtok le semmiről, de nem is kell állandóan csekkolni, hogy írtam-e már.

Kellemes nyarat minden kedves olvasómnak!

Ma már 30 fok volt és az elkövetkező napokban is hasonló értékek várhatóak. Olyan keményen befűtöttek, hogy idén először még a légkondit is beüzemeltük egy bő félórára.

Hála a felmelegedésnek, a népeken is egyre kevesebb a ruha és megjelentek az első esernyős leányok is. Hiába minden észérv, hajthatatlanok, mind egy szálig szeretnék elkerülni a napfényt, s az azzal járó barnulást. Ezen a téren nem hiszem, hogy egyhamar változni fognak, a világosabb bőr menősége mindenen túltesz.

A meleg miatt felbukkantak fürdőzők a mellettünk lévő kisebb tóban is. Már tavaly is láttunk párat, s férjem még gondolkodott is, hogy csatlakozzon, de sikeresen lebeszéltem, a fene sem tudja, mi nem kerül a vízbe. 



Újra nagy számban és jó áron akadnak normális zöldségek a boltokban, nemcsak primőrök. Ennek örömére ma lecsót is gyártottam, s még az itteni paprikával sem volt rossz.

Ideje volt már a jó időnek.  

Mint azt írtam valamelyik korábbi bejegyzésben, szeptember 1-jén (vagy az új helyesírásnak megfelelően akár már 1-én, fúúúj) repülünk el a messzeségbe, hacsak a Qatar Airways nem gondolja másképp, de talán nem fognak huncutkodni.

Mivel ez még egy hónap, mialatt itthon élem az átlagos hétköznapokat, a hátralévő időben túl sok érdemi dologról nem hiszem, hogy be tudnék majd számolni a blog hasábjain.
Hogy ez mégse járjon a kedves olvasó elkallódásával, annak kivédésére határozottan ajánlani tudom a blog bezárása óta bevezetett blog.hu-s innovációt, a jobb felső sarokban megtalálható követés funkciót.

Ha követővé váltok, ez a remek kis megoldás azonnal zargatni fog benneteket, amennyiben valami frissülés zajlott le itt, s így nem maradtok le semmiről - anélkül, hogy állandóan csekkolni kéne, írtam-e már.

Bár Wuhanba érve igyekszem majd újfent nagyjából napi szinten jelentkezni, addig viszont már sanszos, hogy max. 1-2 alkalommal várható bejegyzés.
Kövessetek hát bátran, augusztusra pedig kellemes pihenést, nyaralást, munkát (ki-ki igénye szerint választhat) mindenkinek!

Azt hiszem, ezt nyugodt szívvel kijelenthetem már. Hála a kellemesen déli fekvésnek, Fengjieben már legalább egy hete 30 fok feletti értékeket mérnek, ma épp 33 fok volt. Már olykor járatnom kell idebenn a légkondit, s az osztálytermekben is rendszeresen pörög a ventilátor.

Hála a jóidőnek, a ruházkodás is kellemesebb lett, már elég egy poló vagy top, nem kell a kardigán sem. Képzelem mi lehet még délebbre.

A meleg miatt a jégkrémes standok mellett rengeteg az ember, s már jönnek a friss gyümölcsök is. Cseresznyedömping van épp, aminek roppant mód örülök. S szinte fillérekbe kerül.

Van már görögdinnye is, bár ez utóbbi még elég drága, de az ár esik egyre jobban lefelé. A dinnyét a kínaiak amúgy roppant mód szeretik, s ez engem is kellemesen érint, mert hasonlóképpen érzek.

Ma is gyakoroltunk Cheng'ennel, már egész jól megy, de amikor elkezdtünk valami színpadi előadást is kivitelezni, hát az leginkább röhögésbe fulladt.
Legutóbb, a kultúrfeszten ő konferált fel engem, s volt kedves most megjegyezni, hogy annyira remegtem, mintha fáztam volna. Bíztató kilátások, de azért remélem, megoldjuk. Jövő héttől már a dalocskánkat is nyomatni fogjuk a színpadi próbákon (eddig csak a szobámban gyakoroltunk, s a színpadin pedig csak a műsorvezetői átkötéseket), mókásnak ígérkezik. Mindenesetre legalább kicsit szokom a közönséget.

Kezdem érezni már, hogy lassan itt ennek a tanévnek a vége. Alig több mint két hónap, s lejár ez a turnus. Ez részben jó, mert jó lesz már hazamenni, látni az otthoniakat. Hiányoznak.
Másrészt ugyanakkor rossz lesz itthagyni ezt az életet. Nagyon megszerettem. Legszívesebben sosem hagynám el Kínát, nagyon jó itt.