Már két napja tudom, de kicsit emészteni kellett a hírt.

Sajnálatosan idén véget ér a wuhani életem. Bár a suli elégedett velem és hosszabbítani akartak, az én elégedettségemről meg már áradoztam eleget, sajnos felsőbb hatalmak tettek keresztbe.

Tudvalevő, hogy egyre nehezebb a nem anyanyelviként való munkavállalás állami intézmények keretein belül. Helyenként még máshol is, mivel a szabályok szigorodnak. Most például azt találták ki, hogy itt, Hubei tartományban nyelvtanári munkára (legyen szó bármilyen jellegű intézményről) nem alkalmazható nem anyanyelvi országból érkező alak. Értelemszerűen ez számomra azt jelenti, hogy nem tudják elintézni a vízumomat.

Kína szerencsére nagy és az új szabályozást nem mindenhol ültették át szigorúan a gyakorlatba, Hubei vette most az egyik legkomolyabban valamiért. Talán, mert eddig az egyik leglazább itt volt a helyzet.
Mint minden ilyen hirtelen, fentről kitalált döntés után, ezúttal is elég jó esély van rá, hogy előbb-utóbb kialakulnak a kiskapuk, azon egyszerű oknál fogva, hogy natív tanárokkal nem tudják megoldani az oktatást, mivel messze nincsenek elegen. Ez valamilyen szinten vigasztaló, de az én konkrét helyzetemen idén még nem segít, így most egyelőre más opciók után kell nézzek.

A fősulis pozíciók megcsípése nem ígérkezik könnyű menetnek, de mellettem szól a három év kínai tapasztalatom, így remélhetően egy kevésbé szigorú tartományban nem lesz ebből sem gond. Plusz még korán is van, május felé szokták elkezdeni a toborzásokat.

ui.: egy suli Enshiben, szintén Hubeiben elvileg képes vízumot szerezni. Ez a guanxi (kapcsolat - ha van, gyakorlatilag minden elképzelhető) országa, ahol bármi megtörténhet, annak ellenére, hogy minden egyéb infó szerint lehetetlen a dolog jelenleg. Hát, majd meglátjuk. Állás nélkül egész biztosan nem maradok, mert 2 nap alatt már 3 ajánlatom volt, de érthető módon vackokat max. last minute szituációban fogok elfogadni. (A vacak persze relatív: nekem heppem az állami felsőoktatás, mert itt messze a legkönnyebb a munka, míg a vacak helyeken rendszerint többet fizetnek, több óra árán.) 

Kedves régi és új olvasók!

Tavaly nyáron meghalt a Szecsuánblog, miután egy időre elhagytam Kína területét, s a hazai életet választottam.
A helyettesítésére megalakult Zhongguo|Kína blog hamar behalt, ennek részben magánéleti okai voltak (nem volt sok kedvem írni), részben azzal magyarázható, hogy eleve agyalósabb tematikájú volt, s az ihlet sem jött annyira egyszerűen.

Korábbi ígéreteimhez híven azonban a Szecsuánblog újjászületik hamvaiból, miután bő egy hónap múlva ismételten Kína felé veszem az irányt. A részletekbe nem mennék most bele túlzottan még, de ismét Hubei tartományban, csak ezúttal a székhelyen, Wuhanban fogok tanítani. S hogy új kihívásokkal is bővüljön a kinti élet, ezúttal nem is egyedül indulok el a hosszú útra.

A kinti hivatal a mai napon hagyta jóvá az egyetem kérelmét, s most a papírok postázására kell már csak várni. Ha megjönnek, irány a konzulátus a vízummatricák beragasztása miatt, majd augusztus vége felé a repülés vár ránk Ázsia felé.

Remélem, újra velem tartotok majd, s olvassátok a bejegyzéseim. Hamarosan visszatérek!

Hubei tartomány Kína selyemtermelésének legfontosabb körzete. Megragadva a lehetőséget, meg a betegszabi okozta rengeteg szabadidőt, tegnap webet böngésztem, s kapcsolatba léptem az egyik selyemhernyófarmmal. Mindig is szerettem volna látni élőben, hogy miként zajlik a folyamat, s mivel a waiguoren-létnek megvannak az előnyei is, egyáltalán nem zárkóztak el a dologtól, hogy a közeljövőben valamikor meglátogassam őket.

Addig is, felvezetésként nézzük meg, miről is van szó pontosan.

A selyemlepke háziasítása többezer éves folyamat eredménye. Az eperfalevél-diétán élő állatok átalakítása egy igen komoly, célratörő munka volt, a mai ízeltlábúak alig hasonlítanak egykori őseikre. Utóbbiak már nem is fordulnak elő, kizárólag a domesztikált verzió.

Ez a cukinak legnagyobb jóindulattal sem tekinthető moly a selyemlepke

Annyira sikerült őket specializálni, hogy emberi beavatkozás nélkül ma már nem is maradnának életben, mivel a röpképességüket is elvesztették. A kínaiaknak sikerült az amúgy roppant undorító formájú lepkéket teljes egészében a selyemtermelés igényeinek megfelelővé formálniuk. Egykoron normális méretű szárnyaik voltak, ezek az idők során méretben a harmadukra mentek össze. A kifejlett állatok potroha ezzel szemben megnőtt, hogy minél több petét tudjon elraktározni, s ezzel növekedjen a termelékenység.

A háziasított lepkék nem félnek az embertől, mitöbb, már semmiféle reakciót nem mutatnak az egykori természetes ragadozók felbukkanása esetén sem. Hozzászoktak a tenyészetek nyújtotta biztonsághoz.

A hernyó lepkévé fejlődésének utolsó állomásakét bebábozódik, s védelmet szolgáló gubót készít maga köré. Ez a gubó adja a faj gazdasági értékét, mivel egyetlen, kilométeres hosszúságú, különösen finom selyemszálból áll. A lepke kikeléskor nyílást old a gubón, s ezzel tönkreteszi azt, így csak töredéküket, az állomány szinten tartásához szükséges mennyiséget engednek kifejlődni.

Hernyóként sem igazán gusztusosabb

A selyemgyártáshoz használt gubók hernyóit a bebábozódás után néhány nappal forró levegővel leölik, majd a gubókat megfőzik, s így lehetővé válik a selyemszál legombolyítása.

A hernyók lemészárlását a Greenpeace-jellegű szervezetek régóta sérelmezik. Hogy pontosan mi lenne az elképzelt humánus megoldás, az nem teljesen világos persze.
India - amely mára a második számú selyemhatalom - egyes részein, vallási okokból ellenzik a bábozódó állatok elpusztítását. Hogy az erre kényes közönséget is elláthassák a cifra színekben tündöklő szárikkal, számos manufaktúrában kizárólag a már kikelt lepkék gubóit használják fel. Mivel ezáltal sérül a szál, az így nyert selyem minősége is romlik.
A rosszabb színvonalú selymek készítéséhez egyébként is használnak ilyen hulladék-alapanyagokat, de ezek érthető módon nem a csúcskategóriát képviselik. 

Ez a roppant munkaigényes folyamat eredményezi a selymet. A történelmi időkben ez volt Kína legfontosabb exportcikke.  A kereskedelem zavartalan működésének fenntartásához épültek ki a selyemutak, s a birodalom mindenkori erejétől függően igyekeztek is minél hosszabb szakaszokon azokat az ellenőrzésük alatt tartani (lásd a Tang-Kína térképeit a Wu Zetianes cikknél - egészen a Kaszpi-tengerig felügyelték az áruszállítást).

A gubók mindegyike 1-1, akár km-es hosszúságú selyemszál

Hogy pontosan hogy szivárgott ki Kínából a nemes kelme készítésének titka, az nem teljesen tisztázott, de előbb Koreába majd Japánba is eljutott. Jezsuita szerzetesek sikeresen kicsempészték, s eljuttatták Európába is, így a monopólium megtört.

Ma már nem vetekszik árban az arannyal, de még mindig komoly üzletet képvisel. A selyemtermelés piacán Kína dominanciája most is meghatározó, több mint négyötödét biztosítja az ellátmánynak. Ennek is meghatározó részét adja Hubei, az eperfák és a selyem tartománya.

Hajnalra érkeztem meg Enshibe, ahol olyan szinten szakadt, hogy nem volt kedvem tapodtat sem mozdulni az állomásról. Az Enshi és Wanzhou közötti vasúti szakasz mérnöki remekmű.  Szinte folyamatosan alagútba be, alagútból ki, az alagutak közt meg hidakon zakatol a szerelvény.

Marha sok eső esett a napokban, s ez látszott is, a hegyoldalakon mindenütt óriásira duzzadtak az amúgy aprócska patakok, s csak úgy ömlött a medrükben a víz.

A vonatablakból készült pár fotográfia, a minőséget nagyban befolyásolja az ablak, na meg a csapadék. Sajnos a legszebb részek lekapására egyszerűen nem volt idő: a két alagút közti egészen rövid, pár másodperces szakaszokon láthatóak a legnagyobb szakadékok és a legdurvábban zuhogó vízfolyások.

Mint írtam az előző posztban, lesz egy kis szünet a suliban. Az előzetes tervekkel ellentétben változott a helyzet, ugyanis csak hétfőn, akkor is csak fél napot lesz tanítás, ráadásul a szerdai órákat tartjuk meg, ami számomra azt jelenti, hogy hétfőn sem tanítok.

Így két egész hétig munka nélkül maradok megint, úgyhogy kedvemre élvezhetem majd a semmittevést.

Mingchun nagyon jó fej. Ezzel a kötéssel a fejemen nem sok kedvem van kimászkálni, úgyhogy ő jár helyettem boltba, hozott kólát meg őszibarackot, reggelire meg némi kaját a diákmenzáról. Még a hajamat is megmosta, mialatt én egy zacskóval igyekeztem takarni a kötést, hogy az ne ázzon meg, aránylag sikeresen.:)

A varratszedés után majd elutazom pár napra Hubeibe, Wuhan közelébe, mert lesz ott némi dolgom, meg ha már úgyis ráérek, egy kicsit izgalmasabban teljen az idő. Mindenesetre jelen állás szerint összesen egy hetet fogok már csak tanítani, mielőtt hazamegyek, hiszen az utolsó héten meg már a többiek vizsgáznak. Egész kényelmes így.

Fengjie ugyan Chongqing tartományi jogú város legkeletibb járása, azonban a közlekedés tovább kelet felé elég problémás, főleg domborzati okok miatt. Földrajzi értelemben nincs messze Wuhan, azonban amíg Chongqingba eljutok 4 óra alatt, addig ide tizenvalahány kell. A legegyszerűbb megoldás, ha visszamegyek Wanzhouba, nyugatnak, s onnan vonatozok Wuhanig. Járatoktól függően 7-9 óra alatt oda lehet érni már.

Szóval ilyen tervek vannak most. Hogy pontosan meddig leszek oda, még nem tudom, de majd igyekszem hírt adni magamról, ahogy eddig is tettem. Na meg csinálni sok szép képet.

Tegnap beszélgettem egy kollégával egy hubei-i egyetemről. Úgy ajánlottak neki, s adták meg a skype-os azonosítómat. Jópár dolog szóba került, de hogy ne kerülgessem a forró kását, a hanghívás végére munkát kínált fel az ottani suliban.

Az eddigi infók alapján elég meggyőző a hely, van angol szakos képzésük is, s az ottani fiatalok számára van szükség a külföldi tanerőre. Az osztálylétszámok max. 30 fősek, s rendes önálló tárgyam lehetne ott, nem ilyen kiegészítő, mint itt.

Az egyetem közvetlenül Wuhan közelében van, lényegében a Jangce mellett, csak kicsit már lejjebb, mint Fengjie.
Csábító, bevallom, de egyelőre nem tudom még, mi lesz. Mindenesetre azt elhatároztam, hogy amíg nem dől el teljesen, addig többet már nem hozom itt fel ezt a témát.

Nyárig továbbra is írok majd az itteni életemről, aztán hazamegyek. Hogy szeptemberben folytatódik-e új történetekkel a blog, azt majd csak szeptemberben fedem fel az olvasóim előtt. De mint látható, ha lesz is folytatás, az már lehet hogy nem Szecsuánban fog zajlani.

Rövidhír: Ma van Mengsi születésnapja. Kapott tőlem egy plüssmackót, nagyon örült neki.