Nem hittem volna, de kezdek örülni neki, hogy nemsokára Nha Trangban leszek. 9 fok ma reggel és napközben sem ígérnek többet 12-nél.

Tudom, ez otthon nem rendkívüli, s így a hazatérés aktuálissá válásával nézegettem én is, mi vár rám, s láttam a nagyjából fagypont környékén ingadozó magyar viszonyokat. De ott van fűtés!

Shenzhenben is hasonló telek voltak, de ott nagyon pici lakásban laktunk, ráadásul ketten, így felmelegítettük pillanatok alatt a helyet, másrészt ott a kis ablak a külvilág hidegét elsőként egy apró, még egy elhúzhatós üvegajtóval elválasztott területre engedte be. Itt csak az elhúzhatós üvegajtó van, mögötte meg  már az erkély a 10 fokos levegővel. A légkondival ugyan tudok fűteni, de elég hervadtan muzsikál.

Az itteni tél előnye azért - mondjuk Közép-Kínával szemben, ahol általában a tél 10 fok körüli értékekkel jár, s ugyanúgy nem fűtenek - hogy a mostani zimankó nem általános, s általában csak néhány napokra köszönt be, aztán utána újra 20 fok fölé kerül a hőmérséklet. Ha bejönnek az előrejelzések, akkor másfél hét múlva már újra 26 fok lesz, de már távozásom idejére visszatér a 20.

Ez most nem vigasztal. Utálok fázni. 

Október közepe borongós időt hozott, már két napja nem használtam légkondit, leszámítva hogy tegnap este a szellőztetés után mégis, csak ezúttal fűtő fokozatra kapcsolva.

Tudom, otthon nagyon beérnétek ennyivel, s én sem akarok panaszkodni, az éjszakától eltekintve nagyon kellemes a hőérzet, s akkor is csak nyitott nyílászárók mellett cidrizik kicsit a trópusi meleghez akklimatizálódott testem. Ezzel együtt sem vágyok vissza Vietnámba.

Ha így haladunk, kénytelen leszek lecserélni a rövidnadrágomat egy hosszúra és teli cipőt húzni. De remélhetően túlélem.

Megjött a zimankó, de szerencsére holnapután már el is megy. Hát ezért jöttem el a szubtrópusokra?!

Épp jókor indulok neki Délkelet-Ázsiának, ugyanis a jelek szerint itt a tél. 

Tegnap már havazott is (ez kissé túlzás így, de valami hó szállingózott), napközben épphogy pluszos a hőmérséklet, éjjel meg már -6 is volt.

Ma reggelre még tovább durvult a helyzet. Én ugyan nem észleltem, s mire először kinéztem, már nyoma sem volt, de a nyelvsulis kolléga ilyen komoly hóhelyzetet is megörökített.

Én határozottan úgy érzem, hogy jobb lesz nekem a harmincakárhány fokban Borneón.

A cím legutóbbi tagja csak elképzelés volt, amiből az eredetileg kigondolt módon nem lesz semmi.

25-én megyünk Borneóra, s ennek alkalmából szerettem volna némi kínai pénzt malájra váltani. Lehetőség szerint még Kínában szerettem volna elintézni a maláj ringgit beszerzését, mivel errefelé tényleg pofátlanul tisztességes rátákkal operálnak a nagyobb bankok.
Sajnos a ringgittel nem sűrűn foglalkoznak, a BOC-ot felhívva kiderült, hogy Wuhan környékén nem tartanak a kívánt valutából.

Voltam már Malajziában egyszer, s némi megmaradt (akkor Hongkongban beszerzett) ringgitet váltottam át thai baht-ra, de megmondom őszintén, fogalmam sincs, mennyire sarcolták meg a tranzakciót. Régen volt és nem emlékszem.
Most kénytelen leszek újra odakünn váltani, addig majd még utánanézek, hogy USD-t vigyek-e vagy nagyjából ugyanott leszek-e a yuannel is.

Ami azt illeti, a kirándulás közelsége egyáltalán nem baj, mert egyre nyomottabb itt minden. Nincs már órám, s így egész nap itthon vagyok, kimenni az 5-10 fokba nem sok kedvem van.
Hétfőn, a laptopvásár felé közeledve egy bő fél órán át még hó is esett, némi esővel keveredve, s nyomot - egy kéregető hátától eltekintve - nem is hagyva.
Ennél komolyabb téliesített csapadékot nem is szeretnék látni, de jobb volna azért inkább a napsütés és a pálmafák, úgyhogy inkább csak teljen el hamar ez a bő másfél hét addig.

A kampusz is eléggé nyamvadt már. Bár még vizsgáznak, diák már alig, a menzákon kaja egyre kevesebb, a jövő héttől már ki sem nyitnak.  Szerencsére van tűzhely, éhen nem halunk. De akkor is mennék már Borneóra. Nyűgös vagyok ma kissé, na. Nézzétek el.

Pár perccel dél előtt épp 7 °C van odakinn, s a napi csúcsot is nyolcra jósolják.a holnapi nap éjjelén meg már mindössze egy fokot jelez előre a meteorológia.

Tartok tőle, hogy megjött a tél.azt meg remélem, hogy ennek örömére hamarosan a központi fűtés is megindul vele együtt. Merthogy ez utóbbi egyelőre még nem üzemel, de ha minden igaz, decemberben már fog. Ideje is nekikezdeniük, mert három hónapon át fűtenek majd.

Hideg idebenn még nincs, meg szerintem nem is lesz. A nyílászárók tűrhetőek, s a nagyméretű légkondi szépen melegít, már egy pár hete üzemben van. Nappalra bőven elég, s időnként ki is kell kapcsolni, mert túlzásba esik a hőmérséklet növelése terén.
Hogy ilyen jól fút, az mondjuk nem csoda, mert az áramot is szereti. Egy hónapra vetítve, folyamatos nappali üzemelés mellett 800-1000 yuan körül vígan elfogyaszthat, de az sem tragédia, ha még a központi fűtés megindulása után is kell használni, mivel még így sem fogyna el a féléves keret. Tényleg rendesen felkészültek, fagyoskodni biztosan nem kell.

Ami pozitív nagyon, az az hogy meleg van. Számlát generálni (még ha nem is mindenütt kellett nekem rendezni) az eddigi kínai lakóhelyeimen is tudtam, de az egyáltalán nem járt komfortérzettel, csak a túlélést tette lehetővé a hűvös hónapokban. Itt szerencsére más a helyzet, s ezt igazán tudom értékelni. 

Szép hosszút aludtam tegnap, valamikor ma de. 11 felé ébredtem fel végleg. Először úgy hajnali négy felé sikerült, de semmi kedvem nem volt semmihez.

Ez sajnos azóta sem sokat változott. Rühellem ezt a hideget, s most már egészen biztos vagyok benne, hogy ezért voltam ennyire kedvtelen decemberben és januárban is. Alig várom a melegebb napokat, s az teljesen biztos, hogy ha a jövőben tanítok itt, azt csakis olyan helyen fogom tenni, ahol télen is meleg van (Hainan, esetleg Guangdong vagy Guangxi), vagy ahol elég hideg van hozzá, hogy befűtsenek.

Hó már nincs, de keddre mondanak valami havasesőt, havazást, s a hosszabb távú előrejelzés szerint - ami ugyan nem sokat ér - csak március második felétől lesz tavaszias az idő.

Lassan majd igyekszem azért összeszedni magam, s kiugrani kóláért. Wuhanban még bementem az R-Mart-ba bagettért, sajtért meg felvágottakért, legalább az élelmezés egy fokkal jobb.

Holnap majd igyekszem folytatni a kirándulós sztorikat, most egyelőre szenvedek. A francnak kellett visszajönni a melegből...