Jönnek az ünnepek, mindjárt itt a szenteste. Bár Vietnám hagyományosan nem keresztény állam, a francia gyarmatosítókkal annak idején misszionáriusok is jöttek, így sikerült a lakosság cirka egytizedét megtéríteni. A pontos számok nem teljesen ismertek, a hivatalos statisztika 7% katolikusról és 1% protestánsról tud, míg a felekezetek becslése alapján összesen mintegy 15%-ot tesznek ki a hívek. Az igazság valahol a két adat között lehet.

A franciák nem tétlenkedtek, Nha Trangban is felhúzták ezt az óriási katedrálist, ma hívek híján jobbára turisták keresik fel

Vietnám szocialista államalakulat, s bár ez ma már Kínához hasonlóan csak a jelképek terén érhető tetten, voltak errefelé is restriktívebb időszakok, amikor a vallásosságot is igyekeztek elnyomni. 

__________________________

Vietnám leginkább a múlt században itt zajlott véres háborúskodásokról ismert, elsősorban az Észak- és Dél-Vietnám közötti polgárháborúról. Utóbbiak oldalán az amerikaiak is beavatkoztak, erről számos hollywoodi produkció is született.
A háború minden borzalma ellenére mintegy járulékos nyereségként hozott pozitívumokat is az itt élő nép életében. A két évtizedes (ebből 8 év közvetlen amerikai szerepvállalással) harc miatt az északi, kommunista rendszer kénytelen-kelletlen el kellett halasszon számos jól bevált szocialista intézkedést, mindkét országrész lakosságának szimpátiáját megőrzendő. Emiatt esett meg, hogy Vietnámban elmaradt a kollektivizálás és a teljes győzelemig a vallásosság visszaszorítását sem erőltették.
Miután 1975-ben győzött Észak és az ország egyesült, a mérhetetlen pusztítás következményeit kellett nyögni, majd a teljes csőd elkerülése érdekében hamarosan követték a kínai reform és nyitás politikájának példáját. Így végeredményben elmondható, a vietnámi kommunista rendszernek túlságosan nem volt ideje kibontakozni teljes valójában. Szerencsére.

__________________________

A keresztények tehát kevesen vannak, így karácsony errefelé sem nagyon van. Amit a misszionáriusoknak nem sikerült, azt azonban megoldotta a beömlő nyugati fogyasztói kultúra, így az összes bevásárlóközpont ünnepi lázban ég már hetek óta. Az unalomig ismert karácsonyi slágerek mellett az eladók örömükben mikulássapkát is húztak, s műfenyők és díszek tömkelege várja a nagyérdeműt.

Mindezt az alábbi galériában, a képre kattintva csodálhatjátok meg. 

A napokban, bár lenne miről írni, nem igazán értem rá. Készülök Dalianbe, sütit sütök, vizsgáztatok, iskolai rendezvényen veszek részt. Kicsit összejött most minden.

Miután holnap elindulok északnak, nem is ígérem, hogy egyhamar utolérem magam, de igyekszem jövő héten belehúzni.

Addig is hadd kívánjak boldog karácsonyt minden kedves olvasónak. Hamarosan jelentkezem.

Tegnap lezajlottak az első vizsgák. Állításommal ellentétben a legjobb csoportom mégsem vizsgázott, ők majd csak hétfőn - bár már félév vége van lassan, az órarendem még nem megy teljesen flottul. Jöttek helyettük egy másik, nagyjából átlagos osztályból.

A leggyengébb csoportom első nyolc vizsgázója került először terítékre. 76 pont felett nem kapott senki, ketten pedig elhasaltak. Első körben négyen, de kettő utólag szépített. A két kiesővel nem tudtam mit tenni. Az egyik érezhetően nem készült fel, össze-vissza beszélt és azt sem vitte túlzásba.
A másikat sajnáltam. Bizonygatta is, hogy készült, meg mutatta a kis füzetét is, ahol szépen ki voltak dolgozva a tételek, csak épp a fejébe nem mentek bele. Állítása szerint hiába próbálkozott, nem bírta megtanulni. Tényleg sajnáltam, de egyetemen azért ennyinek mennie kéne.

A második osztályban tíz ember örvendeztett meg az előadásával. Első körben hárman nem ütötték meg a mércét, de másodjára mindenki átment. Akadt egy 98 pontos kislány is, ő tényleg szépen felkészült.

18-ból 2 eddig egész jó arány. Kellett hozzá azért az is, hogy jóindulatú legyek. Akinél éreztem, hogy tényleg tanult rá, azt átengedtem, még ha elég kutyaütő módon is sikerült az előadása.

Más. Jövő héten, 23-án este megint lesz egy összkülföldi karácsonyi buli, ugyanaz, mint Xianningben, Hubei tartomány külföldiekkel foglalkozó hivatalának szervezésében. Valami koncert, nem is buli, s ahogy akkor, úgy most sem érdekel, így ezt passzoltam.
Rá következő napon viszont az iskola is tart nekünk egy ebédet az éves munkát értékelendő. Ez már jobban megmozgat (enni szeretek), úgyhogy csütörtök délután majd odamegyünk, s remélhetően rengeteg finomságról készíthetek képeket.

25-én, pénteken aztán útra kelek Dalianbe doktorkodni, de erről is lesz majd szó részletesen.

25-én Richard középiskolájában vendégeskedtünk. Náluk csak egy waiguoren van, így aztán működik az intézmények közt valamiféle kölcsönbérleti megállapodás: időnként Richardot eszi itt a fene az English corner vagy valamilyen angol nyelvi verseny keretein belül, máskor meg - mint a példa mutatja - mi emeljük a Dél-Hubeii Középiskola eseményeinek színvonalát.

Először vacsorán vettünk részt a suli fejeseivel. Szintén jó hotel, szintén jó kaják.

A megvendégelés után egy karácsonyi, vetélkedőkkel összekötött műsorba csöppentünk, immár a középiskola kapuin belül. Voltak egészen szórakoztató feladatok is, amik - miután aktívan kapacitáltak minket is a részvételre - rendesen előhozták belőlem a gyermeki, játékos énem. Miután a versenyszellem sosem hiányzott a karakteremből, így nem csoda, hogy mindhárom számban, amin részt vettem, első helyen is végeztünk. (Volt egy nyelvi játék, ahol a hátam mögött lévő kivetítőn angol szavak jelentek meg, míg a velem szemben álló partnerem, egy helyi diák, próbálta meg azokat mutogatással vagy körülírással elmagyarázni. Ebben kimagaslóan nyertünk, a rendelkezésre álló idő alatt minimum dupla annyi megfejtéssel, mint a második helyezett. De volt egyéni, angolhoz nem kötődő megmérettetés is: a hátunkra kötözött néhány lufit kellett megvédeni az ellenféltől, s egyúttal az ő ballonjait elpusztítani. Biztosan röhejesen mutathattam teljes harci lázban, de Richardot és Javiert is legyőztem...)

A mókázás után felengedtünk egy égi lámpást (erről külön bejegyzésben), s az iskolaigazgató még elvitt minket egy étterembe táplálkozni. Ezúttal egyszerű, mezei kajálda volt, a meghívó szülei által üzemeltetve. Az étkek értékéből ez nem vont le semmit. Finom, grillezett halat, egészen kitűnő kagylót, s egyebeket ettünk.

Aztán más már nem maradt aznapra, csak a hazajövetel. Ja, és ajándékot is kaptunk, ha már karácsony volt.

A suli ünnepi bankettet rendezett a tiszteletünkre tegnap. Ott volt minden fejes, még ajándékot is kaptunk.

Az ételekre sem lehetett panasz, egy nagyon nívós hotel különtermében rakták elénk a fogásokat. Ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott, folyamatosan zajlottak a pohárköszöntők is. Velem még aránylag kíméletesek voltak, de Javiert elég szépen leitatták.

A bankettről aztán az asszisztensemmel, Javierrel meg pár ismerőssel átvonultunk két szórakozóhelyre is. Volt karaoke (nem fülkében, hanem tömeg előtt, érdekes élmény ideát), s persze, nem tagadom, ittunk is szépen. Azért a végzetes berúgást sikerült elkerülnöm, de ma hajnalban kelni és vizsgáztatni menni így sem volt egy nagy élmény. Jody, az egyik tanítványom is itt aludt a vendégszobában, mert mire visszaértünk, már bezárták a koleszát. Abban a szobában nincs semmi fűtés, de a jelek szerint megszokta, mert reggel még életben volt.

S végül képek, galériába szedve (ha már egyszer ilyet is tud a blog.hu). A barna hajú waiguoren Javier, a szőke Richard (egy szomszédos suliban tanít), a buliban fellelhető nőnemű alakok egyike az asszisztensem illetve egy másik kolléga.

Ez úton kívánok a blog minden új, régi s visszatérő olvasójának kellemes ünnepeket. 
Számomra sem maradt ajándék nélkül az idei karácsony mint a lenti kép is mutatja. 

Kellemes pihenést, ne dolgozzatok és ne netezzetek. A Szecsuánblog sem jelentkezik többet már az ünnep végéig.

A külföldi Kínában majdhogynem celebritás. Tetszik, nem tetszik, ez van. Ez a kivételezett státusz gyakran készteti arra  a helyi szerveket, intézményeket, hogy mindenféle programokat szervezzenek a szerencsétlen, ide kitántorgó waiguorennek. Részben előzékenységből, de főleg inkább azért, hogy ezalatt is villoghassanak velünk.

Most csütörtökön Wuhanban találtak számunkra elfoglaltságot. Az összes helyben fellelhető idegent összeszedik, s valamiféle koncerten veszünk majd részt. Feltehetően ez nem minden, mivel az éjszakát is ott töltjük majd el, s csak péntek délután hoznak bennünket vissza. Állítólag a karácsonyra való tekintettel zajlik mindez, mert az persze magától értetődő, hogy minden waiguoren él-hal e ünnepért, s el sem tudja képzelni, hogy kimaradjon belőle még Kínában is. (A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy én konkrétan nem vagyok zsidó, de lehetnék, mint ahogy Xianningben van egy muszlim külföldi is, aki bizonyára alig várja, hogy prófétát cseréljen.)

A lényeg, hogy nincs mese, muszáj teljesíteni a pofavizitet, mert a fő-fő-főnök már odaígért minket, mi több, nagyvonalúan állja minden költségünket is.

Az gondolom nem lepi már meg az olvasót, hogy én személy szerint szerettem volna kimaradni az eseményből, de sajnálatos módon erre nem nyílt lehetőség. Az az egy vigasztal, hogy Wuhanban hozzájutok majd némi normális kenyérhez meg felvágotthoz.

Eredeti szándékommal ellentétben mégiscsak lesz bejegyzés, mivel tegnap este bekopogott hozzám az ajándék. Még pedig szó szerint.
---
Noha Kína nem keresztény ország - s a karácsony szokása teljesen kultúridegen - mint sok más esetben, a kínaiak ezúttal is lecsaptak a nyugat kínálta ópiumra, s valamilyen szinten ezt az ünnepet is sikerült meghonosítaniuk. Persze átültetve a helyi viszonyokra, s tulajdonképpen teljesen átalakítva azt.

----

Ugyanis, az a helyzet, hogy bár a keresztény alapokról fogalmuk sincs, még azt sem tudják, hogy Jézus születésének apropóján üljük meg ezt az ünnepet, annyit azért - főleg a fiatalok - átvettek, hogy ajándékozás zajlik. Az ízlésesen csomagolt meglepi pedig egy-egy alma. Hogy miért?

----

A szenteste kínai fordításban ping'an ye (csendes, nyugodt éj). A leíráshoz szükséges három karakter első tagja, a ping és az alma (pingguo) első karaktere kiejtésben megegyeznek. Ennyi indoknak épp elég errefelé.

Így aztán amikor tegnap kinyitottam az ajtót, két kolléga állt ott, s egy ünnepi jókívánsággal fűszerezve kezembe nyomták az almámat. Starking volt, finom, hamar el is fogyott.

---

Ma a tanári is tele volt becsomagolt almákkal. Úgy néz ki, teljesen mégsem kerülnek el az ünnepek ideát sem. 

Estére beköszönt az ünnep, s remélem, mindannyiatok karácsonyfája alá kerül bőségesen ajándék.

A felhajtásból és a szeretetteljes összeborulásból idén nem veszem ki a részem, miután itt a távolban más világ van. Ma is dolgozom, s a karácsony további két napján is így fogok tenni.
Bár testidegen ez az ünnep ideát, azért vannak jelei annak, hogy a bolygónk globalizálódik. Az utcánkban lévő nagybolt elé kiraktak egy (amúgy szörnyen giccses) trombitálós mikulást meg mellé még egy szarvas húzta szánt is. Nem igaziak persze, hanem pénzbedobós gyerekjátékok. A bolti eladók fején meg megjelent a mikulássapka, elég hülyén is néznek ki bennük.

-----

De hagyjuk is ezt. Szeretném megragadni az alkalmat, s a blog összes olvasójának kellemes ünnepet kívánok! 

Holnap-holnapután szerintem nem írok, hagylak benneteket is pihenni.