Megvallom őszintén, az utazás előtt nem sokat tudtam erről a városról. A Melakkai-szoros, a világ egyik legfontosabb és legsűrűbben használt hajózási folyosójának neve ismerősen csengett, s azt is tudtam, hogy van egy ilyen település. De hogy milyen, arra csak a tervezés során döbbentem rá.

A stratégiai helyzet már korán megmutatkozott, így aztán az európai hatalmak egymást öldösték a hely feletti uralom megszerzéséért. Elsőnek a hollandok jöttek, őket a portugálok űzték el, majd végül angol kézre került. A világháború idején még egy kis időre a japánok is színesítették a palettát, hogy az angolok jöjjenek ismét, majd a független Malajzia.

A gazdag történelemnek hála 400 éves épületek tarkítják, egyik-másik egészen elképesztő állapotban. Európaiként maga a város arculata önmagában nem nagyon ragad magával, elvégre nem igazán egzotikus. Érdekessé és ezáltal élvezhetővé az teszi, hogy Délkelet-Ázsiában a legkevésbé sem számítanék ilyen látványra, na meg a helyiek ügyködése. Sikerült nekik ugyanis tökéletesen belakni ezeket a belvárosi utcácskákat, s kissé a maguk ízlésére formálni.

Mindenképp javaslom, hogy aki teheti, ne hagyja ki, ha erre jár. Kellemes, barátságos város. És nagyságrendekkel jobb és olcsóbb, mint az agyonhájpolt George Town.

Rengeteg kép készült Melakkában, párat válogattam, kattintásra bejön az indafotós oldal a többivel.

Szingapúrban a tömegközlekedés nem nevezhető drágának. Jó, délkelet-ázsiai viszonylatban nem olcsó, de a magyar árakhoz viszonyítva teljesen rendben van, sőt. A chipkártyát lehúzva - távolságtól függően - kb. 0.7-2.5 dollárba fáj egy-egy utazás.

Malajziába átjutni sem túl nehéz. A legköltségesebb nem egyéni módja, ha vonatra száll az ember. Szingapúrból vásárolhatóak jegyek bármelyik malajziai állomásra, de ezt nem ajánlott kipróbálni. A fizetendő viteldíj megegyezik a maláj árakkal, a különbség csak a valutában van, ugyanannyi egységnyi dollárt kérnek érte, mint ringgitet. Nem jó móka.

Vannak buszok is Johor Bahruba, a szomszédos maláj városba. A legolcsóbb a 170-es busz, ezzel mindössze 1.9 dollárért át lehet kelni, egy jeggyel. Az egynek ott van jelentősége, hogy kétszer meg kell szakítani az utazást: mindkét ország határellenőrzésén át kell esni. Nem túl komplikált, a soron következő buszra fel lehet pattanni, s menni tovább.

Ennek a helyi busznak egy nagy hátránya van: Szingapúron belül érint vagy 30 megállót, így meglehetősen lassú. Különösen a holdújév idején, ami munkaszünettel jár, így hatalmas tömegek indulnak meg Malajzia irányában, ezzel jelentősen bedugítva az utakat.

Egy észszerűbb, s alig drágább megoldás a gyorsbusz, ez 2.5 dollárba kerül, de a főúton halad végig, s nincsenek közbülső megállói. Ünnep idején ez sem túl gyors, de azért cirka 2 óra alatt lezavarható a teljes út határátlépéssel együtt. Ez utóbbival gurultam át én is, s még időben elértem a Johor Bahru-i autóbuszállomást.

Malajziába érni kissé sokkoló Szingapúr után. Bár egyáltalán nem gáz hely, a városállamhoz nem hasonlítható egyáltalán. Amíg a szigetországban pontosság uralkodik, Malajziában minimum fél órával a kiírt idő után indulnak el a buszok. Az emberek is mások, s persze a Szingapúrban könnyen megszokható hipertisztaság és kifogástalan állapotok után közelítünk újra a harmadik világ felé.

Johor Bahruban csak a buszra vártam, amivel eljutottam Melakkába. A maláj tömegközlekedésnek van egy hatalmas előnye. A buszok rendkívül kényelmesek, az egyes ülések közti helyek hatalmasak, s aludni sem nehéz. Több társasággal operálnak, ezért a buszállomásokon külön-külön pénztárak vannak, valamennyire eltérő jegyárakkal. Elsőre kissé kaotikus, de azért kezelhető.

Melakkában a szállás nem volt a legjobb hely, ahol életemben megfordultam, de ár-érték arányban teljesen rendben volt. Egy régi, erősen holland beütésű házban lett kialakítva, amelyet utoljára alaposabban még valamelyik gyarmati hatalom uralma idején tarthattak karban, így méretes rések voltak a falakon. Fázni ettől még nem kellett, a légkondira így is szükség volt, de a szúnyogok nagyon könnyen megtaláltak. Szerencsére némi riasztó füstölővel orvosolva lett a probléma, s nyugodt éjszakám volt a bestiák nélkül.

Legközelebb innen folytatom Melakka bemutatásával. 

Holnap elhagyom Melakkát, s Kuala Lumpur felé veszem az irányt. Hogy onnan pontosan hová megyek, vagy hogy ott meddig leszek, az még nem kiforrott.

Thaiföldi pihenőmig egyáltalán nem tiszta a helyzet, se szállás, se jegy nincs, úgyhogy emiatt azt sem tudom, hogy mikor lesz netem, s mikor lesz új poszt. Amit okosabb leszek, majd jelentkezem.

Kitartást a télben, én élvezem a kellemes trópusi időt helyettetek is.

Malajzia - Szingapúrhoz hasonlóan, bár utóbbitól jelentősen eltérő etnikai arányok mellett - a népek olvasztótégelye. Az államalkotónak nevezhető malájok mellett kínaiak és indiaiak otthona, mindenből kínálva egy darabot.

Miután Kínában helyi kosztból nincs hiány, így az utazás során igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy valami mást is megkóstolhassak. Az indiai konyhától, bevallom, alapvetően idegenkedtem kicsit. Eddig csak hazai tapasztalataim voltak, s azok nem igazán tettek fogékonnyá. Az otthon fellelhető kínai koszt milyensége miatt volt bennem némi kétely a korábbi étkek autentikusságát illetően, s ennek köszönhető, hogy nem zárkóztam el az újabb kísérletezéstől.

Szakértőnek nehezen lehetnék nevezhető, de az eddig kipróbált itteni indiai táplálékok kifejezetten megnyerőnek bizonyultak, s mindemellett nagyon is üdítőnek az elmúlt majdnem két év kínai dominanciája után.

Tegnap, az óév utolsó napján ezt a pálmalevélen tálalt összeállítást kaptam. Nem bántam meg, még a csicseriborsó is finom, amit eddig nehezen tartottam elképzelhetőnek. Étvágygerjesztő?

Melakkában ér el a kínai újév, ennek keretein belül nemsokára átgurulok ünnepelni a szomszédba, a szálláshely által rendezett kis buliba. Nagyon azért nem fogok, mert holnap irány Kuala Lumpur.

Melakka tetszik, rengeteg kép készült itt is, nagyon bizarr építészetileg. Portugál, holland majd angol uralom alatt áll, ez nagyon szépen nyomon követhető a belvároson, amelyet tökéletesen belaktak a helyiek. Így egy-egy holland házon épp indiai vagy kínai motívumok vannak, vagy egy-egy abszolút európai beütésű szűk utcácska teljesen fel van aggatva lampionokkal. Érdekes, meg kell hagyni.

Nem tudom, mikor érem utol magam, de majd igyekszem. Krabiban biztosan sikerül majd. Nagyon sűrű eddig a program, nem sok idő jut a blogra. Jó ötlet volt ez a túra, élvezem!

Megérkeztem Malajziába. A váltás Szingapúr után egészen meghökkentő. Sajnos a lapim wifi portja enyhén szólva is vacak, így most épp a recepciós pult mellett csücsülök, fél méterre a rútertől, így elér hozzám is a jel. Zavarni nem zavarok senkit, mert ilyenkor a személyzet - mellesleg kínaiak, akik angolul nem értenek, de pekingiül kiválóan - már pihen.

Kicsit necces volt az átkelés, az újévre való tekintettel hatalmas tömegek lepték el a szingapúri-maláj határt, de szerencsére elértem a buszt Johor Bahruban. A buszon ugyan valóban nem spóroltak a légkondival, de nem volt semmi elviselhetetlen.

Holnap még Melakkában múlatom az egész napot, itt éjszakázom megint, aztán útra kelek Kuala Lumpurba, ahol majd az újévet töltöm, mielőtt Thaiföld felé veszem az irányt.

Képek feltöltésére most nem vállalkozom, majd csak holnap, de annyit elárulok, hogy Szingapúr egészen elképesztő. El tudnám képzelni az életemet abban a városban, teljesen rendben van, ötvözi a kelet és nyugat minden előnyét.

Melakka is érdekes helynek látszik. Egy indiai helyen vacsiztam, meglepően finom falatokat, majd kószáltam egy keveset a városban. Ha nem magam látom, s ha nem hallottam volna róla korábban, komolyan nem hinném el. Az építészet, a belváros teljesen olyan, mintha Európában lenne az ember. A hollandok meghagyták a nyomukat a városon, annyi szent.

Nem hittem volna, hogy ennyit szívok majd a nettel, s így felgyülemlenek a dolgok, de legalább lesz miről írnom. Ma már nem kezdek bele, mert mindjárt éjjeli 2 óra, de holnap mindenképp bővebben is írok majd, s igyekszem legalább néhány képet beerőszakolni a blogba.

Szóval, továbbra is türelmeteket kérem, jelentkezem, amint tudok. Krabiba érve meg megszűnik majd a rohanás is, s lesz időm mindent kifejteni. Most viszont pihenek, ha tudok. Sajnos szúnyog akad bőven, így nem biztos, hogy egyszerű lesz, de igyekszem.