Már csak két hetem van hátra, s útnak indulok a már részletezett módon előbb Hongkong, majd onnan a varázslatos Vietnám felé, hogy aztán ott szerencsére csak egy hetet kelljen kihúznom, mielőtt Svájcon át Magyarországra keveredem immár férjestül.

A két hét rövid idő, az utóbbi három hét is pillanatok alatt elment (azóta tart nagyjából a visszaszámlálás). Némiképp sajnálom, hogy megyek, de azért lényegesen erősebb a pozitívumok keltette érzés. Már nagyon hiányzik férjem, s hazamenni sem lesz rossz így két év után.


Az itteni ovit itthagyni lényegesen kevésbé lesz megterhelő élmény. Bár nagy panaszom nem lehet rájuk, azért olykor már kezdtek egy kicsit idegesíteni egyes javaslatok, de még pont a tolerálható mértékben. A babák már jobban fognak hiányozni, már amelyikük. Akadnak köztük is irritáló példányok, egy kiscsoportos, nagyon undok fejű, visítozós hangú leány az abszolút negatív véglet. Undok fejéről nem tehet, s azt sem zárom ki, hogy a hangja sem magától ilyen, de a természete is nagyon utálatos, állandóan bántja a többieket, mindent elvesz tőlük, s mindamellett még elég ostoba is.*

Vannak ellenben kedvencek is, például a középsősök között Jack, akinek valami bámulatos agya van, mindent pillanatok alatt felszív, mindamellett még cuki is. A szerelem kölcsönös, a reggeli torna során, amikor körben állunk mindannyian, kézenfogva, mindig résen van, s azonnal rohan az egyik kezemet kisajátítani. A pénteken lezajló sportnap eredményhirdetése után pedig csalódottan potyogtak a könnyei, amiért a csapata második lett - semmi hangos sírás vagy hiszti, de végtelen szomorúság.
Már biztosan tudjátok, hogy nem igazán vagyok gyerekbarát, de őt azért kedvem lenne becsomagolni a bőröndbe. Jó, valszeg az első rossz napja után vissza is küldeném légipostán, de na, azért őt sajnálom itthagyni.

További szerveznivaló hiányában most már leginkább csak ki kell várnom a maradék időt. Ami dolgom lesz még, az a lakás takarítása illetve a cuccaim bepakolása, de ez rá fog érni az utolsó előtti napon, s egyik sem ígérkezik megerőltetőnek.


Két hét, egy időre ennyi Kína marad nekem.

_________________________________________
* a többiek néha azért bosszút állnak rajta. Pár hete ketten egy kicsit megrugdosták, másik pedagógus épp nem észlelte az esetet, én meg nem vettem róla tudomást. 

Sok újdonsággal nem nagyon tudok szolgálni. A munkaszünet elfogyott, s immár újra zajlik a robot, ami a nyolc nap dologtalanság után nem esett annyira jól, főleg hogy hipergyorsan sikerült visszaállnom az éjszakai ébrenlétre. De azért végül abszolváltam a feladatot.

Kaptunk még egy kölyköt a nagycsoportba, s elvileg a hónap során lesz majd valamikor egy nyitott óra, amikor érdeklődő szülők vizsgálhatják meg az oktatás mikéntjét. Mármint nem csak a jelenlegiek, hanem esetlegesen az ivadékaikat ide beiratni tervező újak is. Nekem aztán mindegy. Lámpalázam már régóta nincs, s mivel tudom, hogy az ovis óráim rendben vannak, az sem aggaszt, hogy vajon tetszik-e majd nekik (ha esetleg nem, az max. ízlésen múlhat, de pont nem érdekel, legfeljebb kevesebb baba rontja az óráimon a levegőt).

Ugyancsak lesz demó óra a nyelvsuliban is, most hétvégén. Tartani ezektől sem tartok, de lényegesen kisebb kedvem van hozzájuk, s egyáltalán nem bánnám, ha nem verbuválnék túl sok nebulót. Nem hiányzik, hogy hétvégén túl sok órám legyen.

Immár második napja, hogy tanítok, eddig minden zökkenőmentes szerencsére, senki nem zaklat hülyeségekkel, s a gyerekek is kevés kivétellel együttműködőek. A legifjabb csoport egy kicsit még bizalmatlan, többük sírni kezd, ha a közelébe megyek, bár ha nem vagyok ott, akkor is hajlamosak rá, de még picik, egyik-másikuk nem éri el még a három évet sem.

Személyes tapasztalatom és véleményem alapján ez az a kritikus életkor, ahonnan már valami értelmes dolgot lehet velük kezdeni, előtte még nem sok értelme van cseszegetni őket. Egy részük még a kínai nevét sem ismeri. Szóval velük inkább csak énekelünk, de túl sok értelme nincs. A középső csoport már rendben van, a nagyokkal meg abszolút semmi gond, szépen lehet velük haladni.

Közben a munkarendem is módosult, mivel állítólag a nyelvsuliban nincs elég kölk, így aztán a vasárnapom szabad, helyette plusz egy napot ovizok. Így most a vasárnap és a hétfő lesz a szabadnap, kivéve ezt a hetet, mivel a tegnapi nyitásnál szerettek volna ott tudni, hogy üdvözölhessem az idehurcolt babákat és családjaikat a reggel. Ez szerencsére csak egyszeri program, de miatta most csütörtökön maradok otthon, a csütörtöki óráimat meg hétfőn tartottam meg.

Ugyancsak új fejlemény, hogy ezentúl én a konyhán eszem, mivel az osztályokba eléggé kicentizett adagokat hordanak fel, nem jut még belőle nekem is. Így legalább, ha valami nagyon ízlik, mérték nélkül tömhetem a bendőmet. 

Végezetül néhány kép tegnapról. Veve tanárnéni újra teszi a dolgát, s még közben jól is érzi magát. Ez kell nekem, nem Vietnám...

Hát, ezen is túl vagyok. Tegnap nekiálltam, s kijavítottam a teszteket, s meglehetősen szomorúak az eredmények.
Tényleg rendkívül egyszerűre vettem a figurát, s a könyveik nagy részét nem is használtam fel, ellenben azt, amit tudni kellett, pontosan meghatároztam.

Hibátlan teszt egy sem volt, ketten (mindegyik osztályból 1-1 diák) értek el 28 pontot a 30-ból, s bőven akadtak 60% alatti eredmények is. A többség olyan 60-70% között végzett, de erre nem igazán lehetnek büszkék.

Példaképp mellékelek néhányat a feladatok közül, lássátok, mégis mi haladta meg ennyire a képességeiket.

Ez a MICE osztály feladatlapjáról való:

Choose the word or phrase that is not related to the others

6. A I'm on it. B I'll take care of it. C I can deal with it. D I understant it.

7. A rookie B newbie C advanced D green hand

8. A couldn't agree more B can't argue with that C noone would disagree D don't think that's right

9. A square meter B m² C mile D sqm

10. A My honour! B You're welcome! C That's all! D Not at all!

11. A No harm done! B It is my pleasure! C You're forgiven! D It doesn't matter.

12. A Got it! B I understand. C I see what you mean. D Leave it to me.

13. A mass media B aisle C advertisment D publicity campaign

Az alábbi pedig a turizmusos csoport számára készült:

Complete each sentence with a word or phrase

1. We must work faster to _______ for lost time.
A boost B make up C scrap D derive

2. Before the plane started to take off the stewardess reminded us to ______ our seat belts.
A fasten B put on C pull out D switch off

3. We decided to ______ our holiday until next month.
A make up B refrain C delay D depart

4. What is your _________ of our new friend?
A impression B introduce C question D option

5. She had a big lunch today. She will probably _______ her supper.
A cook B buy C skip D have no

A júniusi xinjiangi kiruccanásomnak hála, az akkor elmaradó összesen hat órámat pótolni vagyok kénytelen, s ez a folyamat be is indul már a jövő héten. Ez így azt is jelenti, hogy búcsút mondhatok a páratlan heteken élvezett gyakorlatilag nulla terhelésemnek, a múlt héten volt az utolsó ilyen alkalom, többet már nem lesz.

A jövő (páratlan) héten kapok két extra órát, rá két hétre szintén, s mivel utána már csak egy páros hét marad, arra suvasztanak be még kettőt, tehát azon a héten hat duplaórám is lesz. Xinjiangból visszatérve már csak egy tanítási hét marad, szintén páros hét, aztán meg már csak a hazaút vár.

Jó, szerencsére így sem kell majd megszakadnom, de ilyen az emberi természet, nekem is a saját nyomorom a legfájóbb, de azért igyekszem majd túltenni magam a helyzeten. Különösen, hogy cserébe június elején majdnem három hétig semmi dolgom nem lesz. 

Kedden a másik csoport is megírta a tesztet. Hasonlóan az előzőhöz, ez is csak 30 kérdésből állt, s kifejezetten könnyűre sikerült. Majd csak jövő hétre javítom ki, de látatlanul is biztos vagyok benne, hogy a többség még így sem remekelt.  Pedig tényleg könnyűre csináltam.  

Közben körvonalazódni látszik egy új, jól fizető munka is, de erről egyelőre még nem nyilatkozom többet, amíg nem indul be. Előjáróban csak annyit mondanék, hogy akár karrierváltást is eredményezhet, de egyelőre ne kiabáljuk el.

Ma villámgyorsan lezajlott a turizmus szakosok vizsgája. Jó, eleve nem volt hosszú a teszt, mindössze 30 kérdést pakoltam bele, de becsületükre szóljon, hogy nem is húzták sokáig az időt a kitöltéssel. Még az utolsóként távozó leány is végzett kevesebb, mint 40 perc alatt.

Amúgy meglehetősen könnyűre sikerült, bár ahogy elnéztem egyik-másik beadott művet, ennek ellenére sem valószínű, hogy lesz köztük tökéletes.

Most épp a MICE-os csoport vizsgakérdéseit készítem, nem túl nagy lelkesedéssel, de így jár az, aki az utolsó pillanatra halogatja a dolgokat.


Már meglehetősen unom ezt a félévet, bevallom. Szerencsére a mostanin kívül már csak 5 hetet kell tanítanom. Már mennék Xinjiangba. 

A félév során vitt két osztályom vizsgáknak néz elébe a jövő héten. Ez még nem a szemesztervégi feladat, de miután muszáj a teljes pontszámuk 30%-át másképp összekalapozni, ezért ezúttal módosítottam az értékelési módszereimen.

Bár mindig volt valamiféle ajánlás, hogy az órai, évközi munkájukat is vegyem figyelembe, ezt sosem tettem meg. Most sem nagyon tudnának mit tenni, ha a saját fejem után mennék, de nem volt kedvem újfent megindokolni a saját elképzeléseimet meg amúgy is rendes volt a közvetlen felettesem mindenben hozzám, szóval legyen meg az örömük.

Tehát, ahogy mondtam, a szemeszter során begyűjthető max. 100 pontnak 70%-a származik majd a végső vizsgákból, amiket előreláthatóan június 21-én fogunk lebonyolítani. A maradék 30%-ot elvileg a jelenlét, órai munka, házi feladatok kellene, hogy kitegyék, de a hiányzásokat másképp kezelem (két eset indokolatlanul is rendben van, a harmadiktól az egész félév bukta), házi feladatot meg továbbra sem szeretnék adni. Ezért kettőbe bontottam ezt, 15%-ot az órai aktivitásra kapnak - ami azzal is jár, hogy a megfelelően teljesítő egyedek nevét feljegyzem, akárcsak azokét, akik valamiért nagyon nem aktívak -, 15%-ot pedig a jövő héten megírandó szemeszter-közepi vizsgára (angolul a mid-term valahogy értelmesebben hangzik).

A júniusi és a mid-term is teszt lesz A, B, C és D válaszokkal, ami egyúttal könnyű nekik is, mert hasonlóakhoz vannak szokva, másrészt könnyű nekem is, mert a javítás sokkal hamarabb megvan így.  Miután mindkét teszt hasonló lesz, így legalább szerezhetnek némi benyomást arról is, hogy a fontosabb vizsgán mire számíthatnak majd.
Nem tervezem egyiket sem túl nehézre, s igyekeztem a könyveik praktikusabb, való életben használható dolgaira fókuszálni jobban.

Kedden így hát vizsgáztatok. A tapasztalatokról pedig majd beszámolok nektek.

A turizmusos osztályom tényleg nem viccelt, egy villát béreltek. Azért nem kell semmi igazán fényűző dologra gondolni, de jól szórakoztunk.

Mivel reggel még volt egy órám a másik csoporttal, így mi csak délben indultunk el, ellenben a többiekkel, akik már fél 11-kor útra keltek. Az egyik srác megvárt minket, ő a férjem padtársa az órákon, s ő vitt el minket taxival a már említett bérleménybe.

A lakópark, ahol a villa állt, merőben üresnek bizonyult, a házikók 90%-ában nem lakott senki, dacára annak, hogy legalább tíz éve felépülhetett a negyed. Valószínűleg egyike annak a nem kevés félresikerült ingatlanberuházásnak, amit Kínában sikerült kivitelezni az évek alatt.

A mi épületünk ennek ellenére nem hevert parlagon, bérbeadással hasznosítják. A három emeleten mindenfelé szórakozási lehetőségeket alakítottak ki. Noha egyik-másik opció erősen arra utalt, hogy gyerekzsúrokkal is foglalkoznak, azért szerencsére nem csak csúszda és hinta közül lehetett választani.

Odaérkezésünkkor már nagy volt a sürgés-forgás, legalább 5-6 ember a konyhában mesterkedett, hogy minden fogás elkészüljön.  Mások elütötték az időt biliárddal, csocsóval, énekléssel vagy épp madzsonggal.
Az élelem aztán lassan elkészült, közösen elfogyasztottuk, majd később, 5 óra körül grilleztünk is a konyha mellett a szabadban.

Tényleg szuper nap volt, jól éreztük magunkat. KTV-ztünk, játszottunk, PlayStation-öztünk, s mindenki aranyos volt. Szeretem ezt az osztályt, éreztem már az elején, hogy jóban leszünk.

Képek a galériában, kattintásra nyílik.

Most zajlik Qingming, a kínai halottak napja, amikor a hagyomány szerint a népek felkeresik az őseik sírját, megtisztogatják őket és elégetnek némi, erre a célra gyártott bankjegyutánzatot.

Miután a belső migrációnak köszönhetően a lakosság tekintélyes hányada lelépett a szülőföldjéről, a három nap munkaszünet pedig nem túl sok egy hazaút lebonyolításához, a tradíció sokat vesztett a jelentőségéből, s inkább csak a helyben lakók veszik ki a részüket a szokásból.

Qingming miatt most nálunk sincs tanítás hétfőn - sajnos a másik két szabadnap a hétvége, ami esetünkben mindenképp munkamentes -, de páratlan hetes hétfőkön egyébként sem tanítok, így ezzel most nem megyek semmire.

Csütörtökön viszont hivatalosak vagyunk egy bulira a jobbik osztályommal. Kibéreltek egy helyet, ahol grillezni, KTV-zni és biliárdozni lehet, s minket is elhívtak férjemmel.

Semmi durvulásra nem kell gondolni, este 10-re a koleszba kell érniük, s egyébként sem kifejezetten partiállatok.

Ezzel együtt is szívesen megyünk, mert bírjuk őket, kifejezetten értelmes társaság. Majd tudósítok az eseményekről.

Csütörtökön lezajlott az első órám. Mint végül kiderült, mindkét osztályom új, a hétfőn debütáló tourism resorts szakosok is egy másik, eddig még nem tanított csoport. A mostaniak elég sokan, 48-an vannak, a másik csoportban kezelhető, huszonakárhány fős a létszám.

A csütörtökiek MICE szakosok, a rövidítés feloldását nem értettem tökéletesen, de valamiféle konferencia- meg meetingszervezés lesz a szakterületük. Ezúttal nem is beszédóra a tárgyam, nekik MICE English, a másikaknak meg tourism english órákat fogok tartani.

Bár egyik területhez sem értek, megijedni nem kell, ez annyiban különbözik a sima beszédóráktól, hogy egy-egy tankönyvön kell keresztülrágni magunkat a félév során. Nem túl izgalmasakon, de aránylag rövideken, így az idő felében beleférnek a szokásos topikok. 
Ellenben osztályozni is a könyv anyaga alapján, írásban kell majd, ami legalább azzal is együtt jár, hogy egy óra alatt letudódik a vizsga.

Tegnap Travis-szel és Joanával voltunk egy Helen's névre hallgató helyen (szintén olcsó, a vödör whiskey-kóla 25 yuan) férjem születésnapját megünnepelendő, s közben sikerült információkhoz jutni az ő féléves programjukról is. Joana ugyanúgy 16 órában tanít, Travisnek meg még túlórája is van, úgyhogy a vége felé már igyekeztem csendben maradni. Tuti utálnak, hozzájuk képest nagyon nagy mákom van, Joana még meg is jegyezte tréfásan, hogy én úgy élek, mint egy királynő, mialatt ők meg, mint a szolgák...

További változatosság, hogy a mostani szemeszterben férjem is csatlakozik hozzám az órákon (ez eredetileg Jiahui, az összekötőm ötlete volt, s végülis miért ne) mint diák. Egész sokat haladtunk vele az angol terén, így hasznosnak tűnik, ha élesben, mások előtt is használhatja. Mindenesetre érdekes lesz. A diákok látszólag örültek neki.

A nyelvsuli még mindig nem kezdett, mivel az óvódákhoz igazodik, amelyek állítólag elsején indulnak be. Jövő héten már előreláthatóan ott is lesz valami.

Hát, így néz ki a helyzet, tetszik ez a félév egyelőre.