Elindult a blog tájfunközvetítő különszáma, a blog Facebook oldalán.

Egyelőre túl sok izgalom nem várható, de beszámolok, ha van valami. A blog fészes elérhetősége a jobb oldalon az oldaldobozon át könnyen elérhető.

Hála a holnap érkező tájfunnak, a környéken vasarnap és hétfőn bezárnak az oktatási intézmények, legyenek akár állami vagy privát helyek.

Miután nekem ezek a default szabadnapjaim is, sok előny nem ér, de hát ez van, legalább a kolleginák lazíthatnak egy picit.

Hongkongban, amelyet hozzánk hasonlóan szintén mintegy 200 km-re elkerül a zuhé, a népek megrohamozták az élelmiszerboltokat, s felvásároltak szinte mindent. Tény, hogy a közvetlen tengerparti fekvés egy cseppet növeli az ottani kockázatokat, de azért valószínűleg csak erősen felfújták a dolgot.

Itt továbbra sincs pánik, de holnap majd élőben jelentkezem, hacsak az időközben a szuper jelzőtől már megszabadult tájfun el nem viszi a házat, de azért ettől nem kell tartani.

Tájfunmentes szép napokat addig is!

Ha már országot váltottam, ennek is itt volt az ideje, elvégre nehogy már Kínában megússzam, ha már Vietnámban sem sikerült tavaly.

Noha a ciklon az eddigi egyik legerősebb szupertájfunnak tűnik, s egy kicsit már szétkapta az USA-hoz tartozó Guam szigetét is, itt azért nem pánikol senki. Egyrészt előttünk még valószínűleg rendesen megcincálja az efféle viharokban hiányt nem szenvedő, ennek ellenére meglehetősen mérsékelten felkészült Fülöp-szigeteket, amitől kicsit veszít az erejéből. Másrészt a jelenlegi előrejelzés szerint csak Kína legdélibb szárazföldi csücskeit éri el, tőlünk legalább 200 km távolságra. Harmadrészt mert ez Kína, ahol - legalábbis a városokban - azért nem a délkelet-ázsiai, kevésbé szerencsés országok stílusában építkeznek, így igazából nem nagyon kell attól tartani, hogy bárkinek is baja esne. Ez utóbbit jól illusztrálja, hogy a filippin szigeteken átlagosan kb. százszor annyi halálos áldozattal jár egy-egy eset, mint errefelé, mi több, a 2013-as katasztrofális Haiyan esetében majdnem ezerszeres volt a szorzó.
Elsősorban a falusi, régi vályogházak vannak veszélyben, illetve mindig akad néhány Darwin-díjra pályázó jelölt is, akik a jól működő figyelmeztetési rendszer ellenére valamiért szabad ég alatt kívánja megtekinteni a látványosságot. Az anyagi kár így is feltehetően tetemes lesz.

A Mangkut mindenesetre jön, s előreláthatóan szombat és vasárnap között éri el Kínát, hogy aztán menjen tovább Vietnám északi része felé, ahol remélhetően már kifogy a szusszból, különben a hullámpala házaknak jó eséllyel annyi.

Vasárnap reggel megjött a tájfun, de ez most még csak figyelemreméltóbb széllel sem járt együtt. Az eső is elhanyagolható mértékű volt.

Ez nem egy utolsó helyzet, mert nem szerettem volna se áram nélkül maradni, se költözni. Ugyanakkor azt azért el bírtam volna viselni, ha az előre belengetett két napos tanszünet második napja sem marad el, az a kis pihi nem esett volna rosszul.

Így végül csak a mai napom lett szabad, de holnap már gályázhatok. De ez legalább bevételt is jelent. Ha a helyettesítés elfogy, úgysem lesz ennyi órám.

Hogy miért ez a neve, azt nem tudom, talán ha rászolgál, kap majd embernek való keresztnevet is. Remélem, nem...

Holnap reggel 10 körül ér ide a kis drágaság, s ezúttal előre paráznak, hétfőre és keddre tanítási szünetet hirdettek és még a hatóságok is küldtek figyelmeztető sms-t.

Valószínűleg ezt most túlparázzák, de jobb az óvatosság. Holnap, ha más nem, mobilnetről jelentkezem, hogy mi van. Jól kifogjuk, az biztos, elvileg szinte sosincs erre ciklon, most még sorban érkeznek. Ahogy egy ismerős fogalmazott, valószínűleg én hoztam őket a zsebemben Kínából.

Vietnám hadserege kemény évtizedeket tudhat maga mögött. A kezdetben még nem teljesen reguláris erők harcoltak a franciák ellen, majd később, már Észak-Vietnám hivatásos hadseregeként a déli Vietkonggal kiegészülve az USA és a déliek csapatai ellen küzdöttek, sikeresen.
1978-ban, immár az egyesült Vietnámi Szocialista Köztársaság haderejeként Pol Pot kambodzsai rezsimje ellen indítottak offenzívát, s rá egy évvel később azt ezt megtorlandó kínai támadást is megállították. 

Azóta némi déltengeri, Kínával folytatott korlátozott haditengerészeti csörtétől eltekintve (ezekben már alulmaradtak) szerencsére nem kellett élesben igénybe venni a katonaságot, de ilyen múlt után talán nem véletlen, hogy még ma is közel félmilliós az állomány, amivel a kilencedik helyet csípik meg a világranglistán. Ha a tartalékosokkal együtt vizsgáljuk meg a listát, úgy már öt és félmilliós a fegyverbe fogható honfi, amivel már a két Korea után ők kerülnek a dobogó harmadik fokára.

Ha már ennyi katona van, érthető, hogy katasztrófák idején ők sem maradnak ki a jóból. Állítólag közel ötvenezren érkeztek meg a régióba, elsősorban nem Nha Trangba, hanem a környező vidékre, ahol nagyobb volt a pusztítás és helyenként komoly áradások is rontottak a helyzeten.
Azért ide is jutott pár fiatalember, akik a kidőlt fák eltakarításában segédkeznek. 

Előzmény: A Damrey-tájfun után

Mivel áramunk továbbra sincs, s víz is csak jó eséllyel a tartály erejéig, így ma bejelentkeztünk egy olcsó hotelbe (kevesebb, mint 3000 forint éjszakánként). A belváros egy részén már van áram, de Nha Trang nagy részén továbbra sincs semmi.

Aránylag ügyesen haladnak a helyreállítással, de a szigeteken értelemszerűen még nem csináltak semmit. Ma idefelé lőttünk pár képet. Beljebb érve már egyre nehezebb volt lencsevégre kapni látványosabb dolgokat, a főút mára már csaknem makulátlan.

Képek lejjebb.

Az éjjel és hajnalban csúnya vihar volt itt. Bár Nha Trangot rendszerint elkerülik a tájfunok, ez most elég rendesen telibe kapta a várost. Volt már részem kisebb tájfunokhoz Shenzhenben, de azok nem különösebben hagytak nyomot, csak egy kisebb esővel jártak együtt.

A Damrey bennünk szerencsére nem tett kárt és a házunk is tökéletesen helyt állt. Reggelre ugyan volt pár felmosóvödörnyi víz a szobákban, de ennek oka nem a beázás, hanem az ajtók alatti rések, ahol a 160 km/h-s szél befújta a csapadékot. Kaptunk pár pálmaágat is az erkélyekre, udvarokba, s az egyik kisebb fánkat is betolta a szél az ablak feletti tető alá.

Más, kevésbé masszív házak jártak rosszabbul is. A szomszéd kerítésének egy része kidőlt és a hullámpala tetejű gazdasági melléképületét is kissé szétszedte a vihar. A szigeteken is kidőlt néhány fa és egy-két bádogviskó oldala/teteje is hiányzik, de itt a legnagyobb kár az első és a második sziget közti hidat érte, kidőltek a vezetékeket tartó oszlopok. Ebből az is kitalálható, hogy nincs áram.

De ez nem csak itt nincs, egyelőre egész Nha Trang el van sötétülve, leszámítva a főút generátorokkal ellátott luxusszállodáit. A városban mindenütt kicsavart fák, leszakadt cégtáblák jelzik a történteket.

Óriási, 10 méteres törzsek vannak gyökerestől kifordulva, vezetékekre zuhanva. Egyik-másik irodaépület ablakai is kitörtek, s hasonló híreket kapni a nha trangi egyetemről is.

Áram híján gyakorlatilag majdnem minden zárva, egyik bevásárlóközpont sem üzemel. Mobilnetem van ugyan, s egyelőre még 81%-osan feltöltött akkumulátorom is, de ez nem fog örökké tartani. Elnézve a belvárosi helyzetet, szerintem még ott is két-három nap az elektromosság visszaállítása, nálunk még minimum egy hét. De ne legyen igazam.

Öröm az ürömben, hogy ez az utóbbi cirka 30 év legnagyobb vihara a környéken, így jó eséllyel soha nem látunk több hasonlót, vagy legalábbis nem sűrűn. Emellett a szél rengeteg kókuszdiót is lesodort, így a helyiekhez hasonlóan férjem is kiment gyűjteni közel egy tucatnyit.

Sajnos képeket most nem tudok adni, mert nem is fotóztam az akksi beosztására való tekintettel, de ha már lesz áram, adok közre válogatást.

Ha úgy egy hétig nem jelentkezem, az teljesen normális.

Európából egzotikusnak tűnik, Délkelet-Ázsia egyes részein viszont elég megszokott, rendszeresen előforduló jelenség. Bár sokan különböző dolgoknak gondolják, valójában a tájfun, a hurrikán és a trópusi ciklon egy és ugyanaz, csak épp a glóbusz más-más részein különféleképp hívják ezeket a légörvényeket.

Szerencsére a tájfunok ritkán okoznak túl nagy károkat, mivel csak töredékük éri a partokat, jellemzően még a tenger felett kimúlnak. Ázsia keleti felén elég széles határok között megjelenhetnek, beleértve Japánt és Dél-Koreát is, de leginkább a Fülöp-szigeteken kell velük számolni.

Kína délkeleti, keleti partjain fel-felbukkannak, erre leginkább Hainan szigete és Guangdong tartomány a legveszélyeztetettebb. Bár igen komoly erőt képesek kifejteni, Kínában nagyon ritkán követel emberéleteket. Az előrejelzés megfelelően működik, az épületek pedig szilárd elemekből készülnek.
Az eddigi legpusztítóbb tájfun 2013. novemberében kelt életre az óceániai miniállam, Mikronézia körzetében. A Haiyang vagy filippínó keresztségben Yolanda tájfun ezután végigsöpört a Fülöp-szigeteken, majd a vietnámi és dél-kínai partok felé vette az irányt.
A rekordgyors, 314 km/h-s sebességet elérő ciklon az útja során több mint hatezer emberrel végzett (zömmel a Fülöp-szigeteken), s csak Kínában majdnem egymilliárd dollárnyi kár keletkezett. Szerencsére csak 11 ember halálát okozta az országban - további 9 eltűnt -, ők jellemzően a tájfun keltette áradások során vesztették az életüket.
Az áldozatok alacsony száma annak is köszönhető, hogy több tízezer embert kitelepítettek az érintett körzetekből.

De hogy is jönnek létre a tájfunok? A Wikipedia eképpen ír erről:

A trópusi ciklonok keletkezéséhez két tényező: 1.) nagy páratartalmú, meleg levegő és 2.) meleg (26-27 °C) vízfelület szükséges. A felszálló, nagy páratartalmú meleg levegő a Coriolis-erő hatására forgásba kezd. A feláramlásban a vízgőz egy része kicsapódik, először kialakulnak a térségre jellemző tornyos gomolyfelhők, majd a forgás hatására a jellegzetes felhőkarok. Mivel az Egyenlítő közvetlen közelében a Coriolis-erő nagyon gyenge (az Egyenlítőn nulla), itt nem is indulhat meg a ciklonáris mozgás. Ennek következménye, hogy trópusi ciklonok csak az említett magasabb szélességeken (a 10. és 20. fok között) keletkeznek, illetve nem keresztezik az Egyenlítőt.

A meleg óceán a képződmény életének további szakaszában is kiemelt szerepet játszik. Ha a feláramló légtömegbe további meleg és nedves levegő kerül, a rendszer belső energiája nő. A felhőképződés során felszabaduló energia tovább gyorsítja a folyamatokat, a megnövekvő hőmérséklet miatt megnő a feláramlás sebessége, emiatt megnő a nyomáskülönbség, erősebb lesz a kondenzáció és még több energia szabadul fel. A pozitív visszacsatolás révén a rendszer egy idő után önfenntartóvá, egyfajta óriási függőleges hőmotorrá válik, és megkezdi önálló életét.

A tájfunok előfordulása évszakokhoz is köthető. Bár hébe-hóba bármikor keletkezhetnek, a tájfunszezon jellemzően az esős évszakban, júliustól októberig fordul elő.
Az elmúlt röpke másfél hétben három tájfun is jött egymás után. Szerencsére egyik sem volt túl veszélyes, de azért kaptunk róla figyelmeztetést sms formájában a helyi hatóságoktól. Ilyenkor azért ajánlott inkább zárt térben tartózkodni és jobb nem a tengerparton lébecolni.
Bár itt tényleg csak az erősebb szelet és elállni nem akaró esőt érzékeltük, azért a második tájfun után maradt egy kis pusztítás is a környéken. Néhány apróbb fácskának nem esett jól a vihar.

Bár felénk csak eső formájában és egy kisebb széllel jelentkezett, a közeli Guangzhouban egy cseppet erősebben tombol a tájfun. Videó alant.