Ma megjött az első számlánk. 8 köbméternyi vízért kell fizetnünk cirka 600 forintot. Otthon ez egy köbméterre se elég... Kíváncsian várom az árammal kapcsolatos papírost.

Szerda lévén ma is indultam volna a nyelvsuliba melózni, csakhogy még félkómásan vergődve kopogtattak a lakás ajtaján. A földszinti házkezelő irodából voltak szólni, hogy ázik az alsó szomszéd, így ha lehetséges, valaki legyen itthon, mert jönnek majd szerelni.

Kávé előtt voltam még, így az én agyam sem pörgött rendesen, de azért annyit kiderítettem, hogy a fürdő az érintett, s elvileg pont akkor jönnének, amikor nekem munkám lenne. A kerekek azért még így is forogtak valamelyest, így azt még felvetettem, hogy szerintem az alsó lakó álmennyezeténél kéne a problémát kezelni, mert nálunk nincs víz, a többi cső meg ott van, de nagyon erősködtek, hogy nem, én meg az adott állapotomban rájuk hagytam.

No, mindegy is, később megjöttek a szakik, nekik is vázoltam az aggodalmamat, de ez őket sem különösebben hatotta meg elsőre. Háttérinformációként az olvasók okulására elárulom, hogy errefelé nem szokás a csöveket a falban elvezetni, de még az elektromos vezetékekkel sem szoktak eképpen eljárni. Kevésbé kulturált kivitelezés esetén a vízcsövek a fal mellett mennek, az áramot meg sín alatt, a falon hurcibálják A-ból B-be, normálisabb megoldásként pedig - mint nálunk is - álmennyezetet is szoktak használni. A csatornázás csöveit láttam már a házak oldalában is, a lakásokon kívül, de ez értelemszerűen csak ennyire délen fordul elő, ahol garantáltan nincs fagyveszély.

A két szaki már kezdte felmérni a terepet, hogy hol álljon neki a fürdő padlójának-falának szétveréséhez, amikor végül elkezdtem az állmennyezet kockáit elmozdítani a helyéről, s ügyesen megmutattam nekik a fenti szomszédtól jövő csöveket. Mivel a mi látható csöveink egyértelműen nem szivárogtak, lent kéne keresni a hibát. Na, erre végül aztán kapcsoltak, s elmentek, hogy emelettel lejjebb kezeljék a helyzetet. Végül sikerrel.

Kína Xinjiang tartományának déli részét a hegyvidéki perifériáktól eltekintve az általuk közbezárt óriási Tarim-medence alkotja. Ez a sivatagos, nagyjából egymillió négyzetkilométeres vidék egész Eurázsia legszárazabb régiója, helyenként évi 15 mm-nél is kevesebb, s időnként akár évekig elmaradó csapadékkal. A medence túlnyomó részét a Taklamakán-sivatag borítja.

A műholdkép zöld foltjai a Tarimnak és mellékfolyóinak köszönhetően élhető területek a medencében. Jól látható a kontraszt a déli részen látható Taklamakánnal szemben.

Hogy mégsem teljesen sivár, azt az itt-ott elszórt aprócska oázisok mellett a medencét nyugatról határoló Tiensan- és Pamír-, illetve délről körbeölelő Kunlun-hegységeknek köszönheti, ahol több a csapadék, amiből némi édesvíz erre is eljut.
A hegyekből lezúduló víz több folyócskát éltet, ezek nevei a Muzat kivételével (amely az eredetét jelképező Muzart-gleccserre utal) összhangban vannak a belőlük táplálkozó városokkal: Akszu, Jarkant, Kasgár és Hotan. Ezek vize táplálja a Tarim-folyót, ami az élet forrása a medencében.

Az Akszu és a Jarkant Ala'er közigazgatási területén, a várostól kicsit nyugatra torkollnak egymásba, s alkotják meg a bolygó egyik legnagyobb lefolyástalan folyóját. A Tarim innen még hosszú utat tesz meg keletre, hogy végül a Taitema-tóban fejezze be az útját (vagy még hamarabb, a sivatag homokjában). Valaha egészen a mára kiszáradt és szintén lefolyástalan sóstóba, a Lop-nórba ömlött, de az öntözés és a víztározók létrehozása miatt ezt már nem éri el.

A szélsőséges éghajlat miatt a Tarim eredetével kapcsolatban sok a vita. (A továbbolvasáshoz javaslom a fenti térkép nézegetését is, úgy talán kevésbé lesz kusza.)
A feljebb felsorolt mellékfolyók közül egész évben stabilan csak az Akszu vize táplálja a folyót. A Jarkant, amely a leghosszabb mellékág, s megfelelő időjárás esetén lényegesen több vizet is szállít az Akszunál, s így az egyik álláspont szerint a Tarim forrása, ugyanakkor szélsőséges szárazság esetén nem éri el a Tarim medrét. A Jarkant folyót preferáló nézet szerint a Tarim már egy kicsivel nyugatabbra, a Jarkant és a Kasgár folyók összefolyásánál elkezdődik.
A probléma persze jobbára elméleti, de a térképészet tudománya számára nem kis kihívás, ahogy a Tarim teljes hosszának kiszámolása sem.
A Kasgár és a Muzat vize is elveszik a sivatagban az év bizonyos szakában, a Hotan pedig inkább csak elméletben mellékfolyó, a gyakorlatban nagyon ritka, hogy át tud vergődni a Taklamakán homokján.
De visszatérve a Tarimhoz: a hosszabb, s így alapértelmezésben vezető mellékág, a Jarkant időnként kiszárad, s ilyenkor a Tarim medrében kizárólag az Akszu vize csörgedezik, s ezért a másik nézet szerint a Tarim forrása az Akszu.

A folyórendszer nem apró, kicsivel több mint kétezer kilométer hosszan szeli át a tájat, de a meder nagy szakaszokon teljesen esetleges és sűrűn változik. Vízhozama sem emeli a legnagyobbak közé, csupán másodpercenkénti 160 köbméteres átlaggal bír (viszonyításképp, a Duna átlagos vízhozama Budapestnél majdnem 2500 m³/s), de ez nagy különbségeket takar. A hegyek esőzései és a hóolvadás némi csúszással megjelenik a folyóban is, így nyáron és ősszel általában magas, míg télen és tavasszal rendkívül alacsony a vízszint. Az évenkénti eltérés is tetemes.

Idén például, noha már június van, egyelőre még adós az ár, de most már bármikor megérkezhet. A folyó szintje a legalacsonyabb éves értéken van, utoljára normális utánpótlást tavaly szeptember körül kapott, s azóta csak párolog. Maga a meder szélessége is jól jelzi, milyen lehet, amikor a Tarim nagy, benne a Jarkant, Akszu és Kasgár megáradt vizével, erről majd az új félévben mutatok képeket.

Most viszont épphogy csak csordogál a víz, tovább keletre még kevesebb lehet, s egész biztosan a homokban vész el valahol.

Képek a galériában.

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!

A kínai sulik rendszerint rendezik a waiguoren elhelyezését. Többnyire biztosítanak szolgálati lakást vagy esetenként, amennyiben ez nem megoldható, adnak egy erre a célra szolgáló összeget, cirka 1000-1500 yuant, amiből a külföldi maga bérelhet egy kuckót. Az összegek természetesen nagyban függnek attól, hogy hol van a munkahely: Shanghaiban egész mások a lakásbérleti árak, mint egy kisebb tartományszékhelyen, esetleg még ennél is apróbb településen. Néha még az is játszik, hogy a munkavállaló választhat, hogy kéri-e a lakást vagy inkább a pénzt és önmaga bérel.
Itt nálunk és az eddigi másik két munkahelyemen nem állt fenn a bérlési opció, de ez különösebben nem is ejtett kétségbe.

A biztosított lakás rezsije szintén szerződésfüggő. Előfordulhat, hogy az intézmény viseli a teljes áram- és vízfogyasztást, de gyakoribb, hogy szabnak valamiféle limitet, s kizárólag annak erejéig viselik a terheket. Fengjieben ők álltak mindent, Xianningben az áram költsége volt limitálva 300 yuanben havonta, míg itt áramra havi 500, vízre havi 100 yuan juttatásunk van.

Xianningben ez úgy nézett ki, hogy havonta küldték a számlát, ami, ha túllépte a 300 yuant, akkor a fennmaradó részt ki kellett fizetni. Regéltem párszor a chabuduo kivitelezésekről, a nyílászárók katasztrofális állapotáról és a fűtés hiányáról, így aztán két téli hónapban is sikerült cirka 500 yuannyi fogyasztást generálnom. Sajnálatosan az sem hatotta meg őket, hogy összességében a 10 hónapra belefértem volna a 3000 yuanes keretbe - mindig csak az adott hónap volt mérvadó, kevesebb fogyasztás esetén nem lehetett átvinni a fennmaradó részt.

Itt most elég szépen állunk. Előre fizetős rendszerben működik minden közmű, ha elfogy a megvásárolt mennyiség, kikapcsol az áram vagy elfogy a víz. Előre feltöltöttek 2500 yuannyi áramot és  500 yuannyi vizet, vagyis a féléves hozzájárulást - még egy ilyen majd jön februárban. Van kis csipogós kártya, amit a mérőkhöz érintve leolvasható a még hátralévő mennyiség.
Kínában az áram és a víz is olcsó, így aztán ez az összeg most mintegy 4300 kW áramot és majdnem 400 m3 vizet jelent, utóbbiból jó, ha az egyharmadát el tudjuk dorbézolni. Az eddigi fogyasztás alapján az áram is max. havi 250 kW-tal játszik, annak ellenére, hogy a vízmelegítő folyamatosan üzemel és egyelőre áramot használunk a főzéshez is. Tény, hogy légkondizni nem nagyon kellett még, mert akkora kánikula már nem volt, ráadásul itt a 25.-en állandóan fúj a szél, s ha mindkét oldalon nyitva vannak az ablakok, akkor folyamatosan jár a levegő.
A tél persze még lehet durvább, egyelőre tapasztalat híján fogalmam sincs, mennyit érnek majd ezek a radiátorok, s azt sem tudom, hogy milyen hosszú ideig fűtenek. Az ablakok mindenesetre jól zárnak és dupla üveg van bennük, úgyhogy szerintem jobb esélyekkel megyünk neki a hidegnek. Akárhogy is, ha be is kell izzítanunk a légkondikat is fűtés céljából, akkor is egészen kevéssé valószínű, hogy elfogyasztanánk a kifejezetten nagyvonalú keretet.
A hozzájárulás mértékét amúgy állítólag a korábbi rekorder, amúgy egyedülálló külföldi fogyasztása alapján kalkulálták ki. Őszintén megmondom, hogy elképzelésem sincs arról, mit művelt, hogy ezt össze tudta hozni...

A csipogtatás nem ér véget a mérőórák leolvasásával. Csipogós a gázóra is, amihez a kártyát majd holnap kapom meg, ezt a suli fizeti. A gáztűzhely az egyedüli fogyasztó.

Ugyancsak csipogós rendszerben működnek az iskolai menzák: ehhez még egy kártya kell, amit kedden adnak oda. A kampusz területén bőségesen fellelhető, erre a célra szolgáló kis automatákon a bankszámláról közvetlenül feltölthető, majd vásárláskor pittyegtetendő.

A legjobb csipogós marad a végére. Legalábbis ez a kedvencem. A kampusznak van jópár kapuja, ahol többnyire gépjárműforgalom is zajlik, s őrök felügyelik a rendet. Azonban közvetlenül a házunk mellett is el lehet hagyni az egyetemet egy pici kapun, ahol kis kulcstartós pittyegővel lehet kijutni. Ilyenjük csak a lakóparkos embereknek van. Okos csipogó, mivel egyúttal a késői órákban már zárt lépcsőházba is beenged, értelemszerűen csak a sajátunkba.

Kényelem mindenek felett!

Ma megint nincs tanítás. Tegnap óta ugyanis valamiért nincs víz az egész városban, s erre való tekintettel ma rendkívüli tanítási szünetet rendeltek el.

Holnap ugyanakkor már lesznek órák (nekem szerencsére nem, mert a szerda üres), függetlenül attól, hogy helyreáll-e a szolgáltatás. A dologban az egyetlen idegesítő, hogy nekem nem szólt senki, pedig tudhatták. Így aztán 9:10-re odakeveredtem az osztályba, ahol pár szerencsétlen gyerkőc fogadott (koleszosok, a többiek hazamentek), s tudatták a jó hírt.

A vízhiány miatt ma kaja sincs a menzán, gondolom nem volt mivel főzni. Remélem, azért hamarosan megjavul a helyzet, mert ha más nem, mosdani meg mosni kéne.

Ma az osztályteremből ezt a képet vettem fel az új telóval. A jelek szerint rohamtempóban zajlik az építkezés, már betonozás nyomai is fellelhetőek.

UPDATE: A víz már meg is jött közben.