Egy kicsit elhúzódott a dolog, de úgy látszik, hogy nekünk azért sikerül kifogni néhány kevéssé gördülékeny folyamatot is, csak hogy érezzük a törődést. Itt megjegyezném, hogy az eddigi csekély tapasztalatok alapján az ír hivatalnokok, ügyintézők nem tűnnek egy cseppet sem kompetensebbeknek a magyarországiaknál, sőt, ellenben az tényleg áll, hogy igyekeznek működésük során ügyfélközpontú viselkedést tanúsítani.

Szóval, a házban eddig internetet adó szolgáltató ajánlata nem tűnt megnyerőnek. Nem elég, hogy rohadt drága, ahhoz képest még a sebesség sem túl meggyőző. A drágaság sajnos másokra is áll, kisebb-nagyobb eltérések mentén elmondható, hogy nagyjából havi 50 euró környékén mérik a kábeles netet, ami otthon nem igazán lenne versenyképes díjazás, s nem mellesleg, a hálózat is jobban kiépítettnek tűnik Magyarországon. Ez áll a mobilnetre is. No, de mindegy, a bérek is mások, meg amúgy is ez van, ezt kell szeretni.

Mi egy másik cégtől szerettünk volna internetet, akik egyértelműen jelen vannak az utcában, több szomszédos házban is ők szolgáltatnak. Ehhez képest a rendszerük nem találta a mi címünket, az nem szerepel benne. Ezt azután tudtam meg, miután telefonon sikerült beszélnem egy sales-es emberrel. Mindenesetre udvariasan közölte, hogy hozzáadják a címet,  s majd utána, kb. egy héttel később hív. Erre végül nem került sor, én meg szívesebben kommunikálok írásban, így chaten kerestem meg őket, hogy megtudjam, mégis mi van.

Ez utóbbit kiszervezték Indiába, a nevekből ítélve, így aztán még annyira sem voltak képben semmivel, mint a telefonos írek, akik mondjuk szintén vajmi kevés rálátással bírtak a tényleges helyzetre. Az indiánok mindenesetre kb. ugyanazt mondták el, s valóban, néhány nappal később már szerepelt a cím az adatbázisban. Igaz, azt írta az oldal, hogy a címen nem érhető el a szélessáv. Na mindegy, még egy kört próbáltam a madraszi kollégákkal, de eredménytelenül, így aztán most hétvégén bementünk a cég castlebári üzletébe személyesen.

A benn dolgozó hölgy üdítő jelenség volt, mert sikerült neki kb. öt perc alatt megrendelni a bekötést, azt azonban nem tudta megmondani, hogy vajon lesz-e internet. Az általa képviselt elmélet szerint holnap kijönnek a szerelők, bekötik a kábelt, majd ezután lesz két hetem megnézni, jönnek-e rajta a bitek, ha nem, akkor ennyi és fizetni sem kell. És nagyon szorít, hogy legyen net.

Mivel a szakemberek csak holnap jönnek, egyelőre ténylegesen nem tudom megcáfolni, hogy valóban ez lesz a menetrend, de azért vannak fenntartásaim. Sanszosabbnak érzem, hogy barkácsolás helyett előbb inkább megvizsgálják, van-e hová bekötni a kábeleket, de lehet, hogy a végén én lepődök meg, ha holnap itt hagynak egy semmibe vezető zsinórral. Mindenesetre reméljük a legjobbakat.

Valamiért elment a net, s mivel a házban valami barkácsolt szolgáltatás van, így csak holnapra lesz megszerelve (elvileg). Már tegnap délelőtt óta tart, de nagyon nem érintett, mert van mobilnet és napközben is akad az oviban.

De azért bosszant, remélhetően holnapra már tényleg kész lesz...

Amúgy ma Halloween volt a program, ennek örömére én is kaptam egy boszisapkát meg köpenyt. De mivel még egész picit döglődöm, igyekeztem a kölyköktől elhatárolódni a lehetőségekhez mérten. Holnap majd jön az esemény dokumentációja is.

Ma végre megjöttek a szakemberek és elvégezték a bekötést. Munkatempójukat és hozzáértésüket látva nem csodálkozom azon, hogy négy napba került kiérniük, elvégre cirka nyolc kliens simán lehetett még előttünk, s kötve hiszem, hogy naponta kettőnél több címen képesek végezni.

Korán, már kilenc előtt itt voltak, s már majdnem dél volt, mire leléptek. Ezután szinte egész Vietnám bezár bő két órára, elég délies hangulat van a sziesztához.
Ittlétük alatt nem csináltak sokat. A feladatuk egyébként annyiból állt, hogy a ház bejáratától kb. két méterre álló póznáról idevezessék a kábelt, a kábel végére ráapplikálják a dugaszt, majd valamit konfiguráljanak a magukkal hozott routeren.

Hosszú tanácskozás előzte meg, hogy hol kerüljön a házba a vezeték, majd végül a már meglévő nyílásra szavaztak (elvileg korábban is volt már itt net). Bár szerettük volna, ha a kábelt egészen a felső szintig elvezetik (elég nagy a ház, s idefenn már kicsit gyengébb a jel, ha a router lenn van), ez meghaladta a képességeiket, így inkább behúzták cirka egy méternyire, s a dobozt elhelyezték a kanapé tetején. Mert miért ne.
Ejtőztek hosszan a padlón is, érdemi tevékenységet nem csinálva, de hát ez van, ezt kell szeretni. Végül nagy nehezen leléptek, amit már egészen kitörő örömmel fogadtam, hisz' ez egyúttal azt is jelentette, hogy nekiállhatunk a mi részünknek.

Szerencsére a teljes kábelhosszal nem spóroltak, feltekerve ott lógott a házoldalon legalább 20-30 méternyi, így ezt kibontottuk, behúztuk, majd felvezettük a vezetéket az emeletre. Maradt még bőven anyag így is. És az egész manőver nem igényelt többet 10 percnél, s csak azért tartott ilyen sokáig, mert egy-két helyen létrát kellett használnunk.

Korábban nehezen hittem volna, de a kínai szakik is tűnhetnek vérprofinak. Csak meg kellett találni a számukra kedvező összehasonlításhoz szükséges versenyzőket. 

Pletykaszinten elkezdett terjedni egy hír a napokban arról, hogy a Facebook megjelenhet a kínai piacon. Állítólag hajlandóak belemenni a teljes tartalomszűrésbe, vagyis, pragmatikusan egy harmadik fél, egy kínai partner részére átengedni azt az itteni felhasználók esetében.

Hogy ez a gyakorlatban miképpen működne, ha sikerül a megegyezés, azt személy szerint nehezen látom át. Mert az még világos, hogy az itteni ip-ről fellőtt posztokat moderálhatják, esetleg előzetes moderációval engedik fel, de ez csak a történet egyik fele. Mi van a külföldi posztokkal, amihez nem kapnak ilyen jogosíványt? Hatalmas erőket lekötve, posztokra lebontva mérlegelik, hogy egy-egy külföldön kreált bejegyzést láthatnak-e a helyiek? Vagy eleve valahogy korlátozzák a külföldi faces oldalak, magánszemélyek itteni elérését? 
Hát, ez majd kiderül, ha lesz belőle tényleg valami.

A cégnek mindenesetre igencsak fáj a foga az itteni piacra, ami nem is csoda, elvégre egy igencsak zsíros falat. Az már egy másik kérdés, de nem elhanyagolható, hogy a Facebook kínai diadalmenete így sem garantált, sőt. Csak mert a világszinten piacvezető oldalt blokkolták, az még nem jelenti azt, hogy a szerepét nem töltötte be más, helyi kreálmány. A QQ, majd ebből kinőve a wechat igencsak nagy mértékben tudja azt, amit a Facebook, s sok esetben többet is.
Mindenesetre, ha tényleg megjelennek, egy elég érdekes ütközetet fogunk látni. De nem a fész lenne az első olyan külföldi cég vagy márka, amelynek nem sikerül az itteni piacot is maga alá gyűrnie.

Ha minden igaz, mától 15-ig az egész kampuszon nem lesz net. Ezalatt természetesen blogolni sem fogok tudni, így ha tartják magukat a menetrendhez, akkor csak 15-én jelentkezem legközelebb. Addig is megértéseteket kérem.

Reggel jött Apple és az egyik iskolai sofőrrel elmentünk Akszuba a területi rendőrségre beszerezni a tartózkodási engedélyt jövő nyárig. Egész napos program volt, mert valami nem stimmelt a dátumokkal az előző rendőrségen kapott papíron, ezen rugóztak egy darabig, de végül elfogadták.

Ebédre most is birkacombot kaptam, a múltkori helyen, ezúttal is finom volt. Elmentünk még egy plázába is, ahol egy masszázsfoteleket árusító bolt termékeit próbálgattuk, hogy teljen az idő. Nem voltak rosszak, de 20-30 ezer kínai pénzt egészen biztosan nem érnek. 

Az is kiderült, hogy elvileg van még külföldi a talonban. Neki is mostanra kellett volna megjönnie, de a suli által neki intézett meghívólevél és/vagy munkavállalási engedély nem sikerült jól, s odahaza nem kapott vízumot. Most igényelnek neki egy újat, s ha minden jól alakul, egy hónapon belül ő is jön.
Hogy ez a hiba mennyiben terheli az egyetemi személyzetet, s mennyiben a tartományi hivatalt, azt látatlanban nem tudom, de annyiban mindenképp demonstrálta szakértelmét a hölgy, hogy átvette és továbbította a hibás papírokat a leendő kollégának.
Ilyeneken már nem kell fennakadni.

Más. Közben lett netem. Lényegesen gyorsabb így, mint Joshua wifijén lógni, ráadásul az idei VPN-em is egészen jónak tűnik, a gépet virtuális routernek használva most a telefonokon is van mindenféle korlátozás nélküli internet. Egészen remek ez így.

Sűrűn nem nyilvánultam meg az internetes korlátozások ügyében, leginkább azért nem, mert a blokkolt oldalak köre jellemzően hidegen hagyott. Érthető okokból a nagy, nemzetközi, bizonyos szempontból fenyegetésként megélhető lapokra mentek rá, s kis hazánk leányaként ezek jó részének hiánya nem okozott nekem traumát, miután soha nem is használtam őket.

Kevés kivétel azért előfordult. A youtube használata a nyugati világban időnként kikerülhetetlen, a google meg gyakorlatilag teljesen nélkülözhetetlennek tűnik. Ugyancsak hiányt szenved erre az ember facebook-ból, twitter-ből, az összes nagyobb nemzetközi blogoldalból, mint amilyen pl. a blogspot.

A blokkolt oldalak sosem voltak piacvezetők ideát, s mindnek akadnak helyi megfelelői. Az elérhetetlenné tett társaikkal ellentétben ezekbe bele tudnak nyúlni, s az esetleges nemkívánatos tartalmat el tudják központilag távolítani, vagy eleve szűréssel engedik a publikálást, s így már idejekorán meggátolható a kormányzat által károsnak ítélt anyagok megjelenése.

A magyar webhez való hozzáférés ezzel ellentétben eddig problémamentes volt. Na nem mintha nem akadhattak volna elegendő mennyiségben Kína szemét szúró oldalak, de a sorsukat mindennél jobban befolyásolta az, hogy magyar nyelven íródtak. Eleve egy világviszonylatban mikropiacot szolgálnak ki, s a kínai bennszülöttek (meg úgy nagyjából minden nem magyar) számára értelmezhetetlen formában teszik ezt.

Most azonban, már vagy négy napja nincs index.hu. Kíváncsiságból ellenőrizgettem más oldalakat is: origó sincs, a hvg még betölt. A korábbi bejegyzésben foglaltak miatt hajlok rá, hogy csak valami finomhangolás zajlik épp a falon, s a két nagy magyar internetes tartalomszolgáltató ennek vétlen áldozata, mintsem konkrét szándék az oldalak kínai elérésének ellehetetlenítése. Ezt alátámasztja az is, hogy két ízben, 1-1 percre betöltött a főoldal is.

Ez nagyon mondjuk nem vigasztal, de remélhetően mihamarabb megrágja és kiköpi a rendszer, s aztán újra kedvemre kattintgathatok VPN nélkül is. Ellentétes esetben a VPN valóban alapszükséglet lesz. 

Miután hajnali fél 5 magasságában beért a busz Fengjie általam eddig még nem használt, Gangkou nevű autóbuszállomására (van még egy buszállomás, egymástól minimális távolságra), elsőként nem is vettem észre, hogy megérkeztünk.

Pihenőre gyanakodtam, meg épp csak felriadtam a szunyókálásból. Mindenesetre szépen leszálltam dohányozni, s próbáltam a látvány, meg az esetleges feliratok alapján kideríteni, merre vagyok. A szomszédos házak ugyan ismerősnek tűntek, de leginkább az volt megtévesztő, hogy nagyon nem sietett senki semerre. Néhányan még a buszban aludtak, de akik leszálltak, ők is a busz mellett álldogáltak. 

Néhány perc alatt azért tudatosult bennem a helyzet, úgyhogy összeszedtem a cókmókomat és elindultam az út felé, majd taxival elvitettem magam Mingchunékhoz. Lassan meg is ébredt szegény pára, aztán némi beszélgetés, sétálgatás után nekiálltunk szállást keresni.

Eddigre már felkelt a nap, előkeveredtek az emberek is, s Fengjie olyan volt, mint régen, s igazán jól esett itt lenni.

A második hotelben volt is wifi, aránylag elfogadható küllemű szoba, s mindössze 60 yuanes szobaár. Az messziről lerítt róla, hogy külföldiként nem szállhatnék meg itt, de Fengjieben annyira nincsenek külföldiek, hogy a hotel tulaja sem látott még, ennek megfelelően az efféle rendszabályokkal sincsenek igazán tisztában.

Miután az ujgur terrortámadások miatt manapság mindent szigorúbban vesznek, így még itt Fengjieben is volt pár hete egy fejtágítás a helyi szállásadók számára, miszerint mindenféle gyanús egyedet jelenteniük kell a rendőrségen, különösen a már említett kisebbség tagjait.

Én ugyan sejtettem, hogy mi lesz a folyamat vége, de nem volt kedvem vitatkozni, A rendőrségen aztán kiderült, hogy én természetesen nem szállhatok meg az adott műintézményben, hivatalosan biztonsági (mármint az én biztonságom) okokból. 

A karhatalom ettől függetlenül nagyon kedves és érdeklődő volt, mint errefelé általában mindenki, ha ilyen fura szerzetet lát. Mingchun vázolta nekik, hogy itt dolgoztam egy évet, s most visszajöttem látogatóba, ők meg hallgatták majdnem szájtátva. Kicsit vicces is volt.

Az egyik rendőr - valami fejes, a járművéből ítélve - aztán elvitt minket egy nekem való szálláshelyre, de kiderült, hogy ezeknek sincs erre megfelelő engedélye, viszont akkor már dolgozott az adrenalin, s a törvény őre intézkedett személyesen, hogy márpedig engem itt el kell szállásolniuk, nincs mese. Szegény waiguoren nem akar drága helyre menni, úgyhogy ez van.

Az új, amúgy az előzőnél lényegesen színvonalasabb helyen 80 yuanért kaptam szobát, ami még így sem hatalmas érvágás. A szobában még számítógép is van, de sajnálatosan wifi nincs.
Sajnos a kábel lapiba plántálása még nem oldja meg a problémát, mivel a rendszer kiépítői az itt lévő gépek hálókártyáihoz rendelték hozzá a nethozzáférést.

Miután kedvesen szóvá tettem bánatom, elküldtek egy rendszergazda emberért, aki először nézett okosan, majd később hülyén, de aztán inkább hívott valakit, akinek fogalma is volt a helyzetről.

Utóbbi vágta a szitut, s elmagyarázta a helyzetet, amire magamtól is rájöttem, miután első lépésként átnéztem a hálózat beállításait. Mindenesetre konstruktív volt, mert elment, majd visszajött egy frissiben beszerzett usb-s wifiporttal, s most azon keresztül sugárzik hozzám az internet. S mindezt ingyen, ráadásul a kütyüt is megtarthatom. Jó, azért egy fotót készített rólam.

Délután összefutottam Mengsivel, majd felugrottam hozzájuk. Finom vacsi várt, köztük a nekem való krumpli is, amit imádtam ittlétem alatt is. Állítólag rám való tekintettel készült, hogy igaz-e, azt nem tudom, de volt bőségesen belőle.

Készült pár kép is, a régi olvasóknak nem lesz annyira ismeretlen a város. Én még mindig imádom.

Wuhanban ulok egy wangbaban, vagyis internetes kavezoban. Kulfoldikent nem mindig egyszeru bejutni, mert elvileg a kormanyzat szigoru regisztraciohoz koti az ilyen publikus helyek latogatasat. Nekem viszont nincs kinai szemelyim, a rendszer meg nem kepes utlevelszammal dolgozni, igy aztan gyakran megprobaljak elhajtani az embert.

Nem itt. Keszen mindenre elokapartak par szemelyit, kerestek egy holgyet, akivel 1 kmrol ossze lehetne teveszteni, majd annak neve ala jegyeztek be.

Ez mar csak igy megy.

Megy a busz is mindjart, meg fel ora, s elindulok Fengjie fele, hacsak nincs keses.

Holnap delelott majd jelentkezem, addig tovabbi szepeket nektek.