14-én indulunk, 15-én érkezünk. Qatar, Dohán át. Addig már szerintem nem jelentkezem.

Nemsokára nyit a blog! 

Idén, rendhagyó módon a blog téli szünetre megy, mert - most már megszokhattátok, hogy állandóan variálok - végül úgy döntöttünk, hogy az ünnepekre hazamegyünk, különös tekintettel arra, hogy idén már nem várható munka, s még a nyelvsuli se indult be, s csak januárban jövünk vissza.

Ez most már nem változik, 28-án Kantonból megyünk Dohán át hazafelé, a jól bevált Qatarral. 

Az otthoni időre téli álomba merül majd a blog is, de aztán majd visszatér. 

Kis képes beszámoló az út egyes pontjairól, galériába szedve, képmagyarázatokkal.

Tegnap délelőtt 11 felé landoltunk Budapesten. Az út elég eseménytelenül telt, csak Doháig késtünk egy keveset, mert Chongqingban kicsit lassan indultunk neki.

Chongqingig vonatkoztunk. Egész jól felfejlesztették a pályát, egy kisebb hegyes-völgyes, Yichang és Enshi közötti résztől eltekintve végig 200-as szakaszok vannak, az említett kisebb részen pedig 150 a maximum.
Chongqingban Mengsi is előkerült, kijött velünk a reptérre. Jó volt látni, még mindig aranyos.

A Qatar nyújtotta kényelem miatt még szeretem ezt a légitársaságot, bár most már úgy néz ki, hogy árban az Emirates kezd felébe kerekedni. A kaja kimondottan jó volt, s mivel mindkét járaton kétszer is kaptunk, eléggé jól is laktunk.

Most még Budapesten leledzünk anyósomnál, aztán szombaton megyünk haza vidékre. Ha egy kicsit abbamarad a körülöttünk csapott felhajtás, majd írok a pekingi állatkertről is. Valószínűleg úgy hétfő-kedd felé.

Tényleg kifejezetten jó most itt lenni. Nem akarok fújni az otthon hagyott világra, de erőt vett rajtam valami megkönnyebbülés, ahogy Dohában a budapesti gépről lekászálódva végre magam mögött hagytam a honfitársaimat.

Ahogy látható, Szíria és Irak teljesen kimaradt az útvonalból

Nem kifejezetten vagyok ellene a hazai viszonyoknak, sok szempontból kifejezetten kellemesek is, s valóban szerettem is most otthon lenni. Igaz, a magyar lakóhelyem egy vidéki kisváros, szóval arrafelé még aránylag konszolidáltak a körülmények.

Nem is volt bennem szabadulási vágy, de a Budapest-Doha gépen tapasztaltak után alig vártam, hogy elkeveredjünk.

Az előttünk lévő két sorban egy nagyobb társaság utazott, egyikük még épp átcsúszott a mellettünk lévő helyre is. Amit levágtak, attól legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.

A Qatar egy kifejezetten színvonalas, jó hírű légitársaság, ennek megfelelően  a kiszolgálás is tökéletes. Doha felé is végigmásztak legalább ötször a sztyuik italokat kínálgatva, plusz ott volt még a kajáltatás is. Az angolul amúgy nem beszélő, közvetlenül előttünk helyet foglaló hármas minden egyes ilyen alkalommal módszeresen állt neki lepakolni minden mozdíthatót a tologatós kocsiról, s mellé még állandó jelleggel rendelgettek is legalább 2-3 féle, alkoholos italt. Egy alkalommal még a kiszolgáló kisasszonynak is felajánlották, hogy nagyvonalúan őt is meghívják egy körre.

Sajnos ennél jobban nem sikerült megörökíteni a helyzetet, de nem tudtam feltűnésmentesen fotózni

Természetesen még a kaján is variáltak. Extra zsömléket kértek, meg két adag kaját, s mindezt a legnagyobb természetességgel.

A légiutas-kísérő természetesen mosolygósan és szenvtelenül tűrte a helyzetet, de azért a vége felé már akadtak pillanatok, amikor elég jól lehetett olvasni az arcáról.

No, de hogy azért ne csak a magyarokat fikázzam, a Doha-Chongqing járaton a kínaiak voltak a topon. Ennyire irritáló lényeket nem láttam, de az kétségtelen, hogy őket is nehéz lehet elviselni. Az úgy általában a lehető legkevésbé sem érdekelte őket, hogy mikor kellene az öveket bekapcsolni, s a landolás utáni gurulás után folyamatosan futkároztak a sztyuárdeszek, hogy a helyükön tartsák őket.

A légi kaják ezúttal sem voltak a legfinomabbak, de a Chongqing-Wuhan járaton egész ízletesnek bizonyult a menü. Zárásként egy kép a Budapest-Doha ételkínálatáról.

A csokis süti finom  volt, meg a Mars szelet is, a többi nem annyira

Doha repterének ingyen wifijét kíntatva indul el a Szecsuánblog legújabb kiadása.

Budapestről időben indultunk, s aránylag keveset késve meg is érkeztünk a katari fővárosba. Ahogy azt sejtettem, a problémás régiókat egy az egyben kikerültük: a török után az iráni légtér felé került a gépmadár.

Ha innen sem lesz komoly késés, akkor holnap kínai idő szerint 12:55-kor már Chongqingban leszünk, s Veve ismét kínai levegőt szívhat.

Katarban továbbra is horrorhőmérsékletek vannak: 37 fok így este 8 óra magasságában. Pont a legjobb helyre került az a leendő vb...

Most már tényleg közeledünk az induláshoz.

Kevés apróságtól eltekintve már minden készen áll az utazáshoz. Immár két hatalmas bőrönd díszeleg telepakolásra várva, tekintettel a kitántorgók megduplázott létszámára.
Szereztem már be édesítőszereket is (miután kinn szerintem még mindig nem kaphatóak), s a napokban várható még egy kis alapozó- és hajfestékvásár is. Ezekből persze odakinn is kapni, de az alapozóik nem fehér bőrre lettek kifejlesztve, az europid haj pedig a legkevésbé sem hasonlít a kelet-ázsiaiak csontfekete, erős fejszőrzetéhez.

Itt jön egy vallomás is: az eltelt egy évben szőke lettem. Már Kínában elindult a folyamat, ott még pár melírozott csík formájában, aztán azóta egyre több lett a csík, a mostanra már alig nyomokban található némi eredeti barnaság, mialatt a szőkeség határozottan teret nyert. Bár volt korábbi tapasztalatom ezzel a színnel (nem a legjobb), ezúttal bejött, úgyhogy a lenövés korrigálására kell némi utánpótlás a festékből. S miután azt sem feltétlenül venném zokon, ha maradna némi hajam a folyamat végén, így inkább itteni termékre szavaznék, s nem kísérletezgetnék odakünn.

No meg ha egyszer már Kínába megyek, akkor ez dukál is. Mindenképp megnéznek, akkor meg már miért ne tegyünk rá egy lapáttal a haj tekintetében is? Kísérőm is szőke, igaz, nála ez születési rendellenesség, úgyhogy szerintem igazán ott leszünk a szeren.

No, de erről majd beszámolok, ha már tényleg ott leszünk. Addig is itt egy szép kis térképes ábra a tervezett röpködésről. A szír és iraki polgárháborús viszonyok függvényében elképzelhetőnek tartom, hogy némiképp variáltak az optimális útvonalon Doha irányába.

Tekintve, hogy a papírok rendben elkészültek odaát, a repjegyek árai meg rohamtempóban mennek felfelé, így tegnap este megtörtént a repjegyvétel is.

Normál körülmények között viszonylag mérsékelten érdekelne, hogy mennyibe fáj az utazás, miután a munkahelyek az esetek túlnyomó többségében térítik a jegyárat. Az idei munkáltatóm azonban egy fix összeget ad, a konkrét kiadásoktól függetlenül, s azokra nem is kíváncsi. S bár tagadhatatlan, hogy ebbe a keretbe még borsosabb viteldíj mellett is belefértem volna, azért nem kifejezetten van ellenemre, ha mindkettőnk utazási költségeit fedezi az összeg, ami viszont már csak az olcsóbb jegyekkel kivitelezhető.

Szeptember 1-jén emelkedünk majd a magasba, hogy aztán a lassan már szokásosnak mondható dohai és chongqingi átszállásokat követően 2-án meg is érkezzünk Wuhanba.

Miután - nem részletezett okokból - amúgy sem akartak munkára fogni az első héten, így az időzítés ideálisnak tekinthető.

Chongqingban lesz majdnem 3 óránk átszállni, úgyhogy egyelőre nem elképzelhetetlen, hogy Mingchun felbukkan egy gyors találkozóra. Most már ő is fősulis, s Chongqingban tanul valahol.

No, de majd meglátjuk. Kár előre inni a medvebőrre.

Qataros, Xiamen Airline-os és wuhani thai éttermes kaják.

Budapest-Doha (fenn) és Doha-Chongqing (lenn)

A Xiamen másfél órás útján nem kápráztattak el (fenn),
a thai étteremben annál több és jobb jutott (sajnos későn kezdtem el fotózni) (lenn)

A terveknek megfelelően nekivágtam Kínának ismét.

Jelenleg a dohai reptéren várok a chongqingi járatra, meglehetősen vacak wifi mellett. Eddig nem volt itt ilyen probléma, most nem tudom, hogy mit szenvednek... Még skypolni sem sikerült...
Mindegy, lassan majd csekkolok is be, aztán irány Chongqing, ahol több mint hat órás várakozás jön majd a Wuhan felé tartó gépre.

Az otthoniaknak nagyon sok puszi, sajnálom, hogy nem jött össze a chat. Holnap beszélünk.

Az olvasóimat is üdvözlöm, a Szecsuánblog felébredt a nyári álomból, a második évad hivatalosan is elindult. Remélem, ezúttal is velem tartotok!