Eseménytelen, problémamentes repülést követően megérkeztünk Kota Kinabaluba. Meleg van, mint állat! Még így hajnali fél 5-kor is. Juhé!

Örömmel jelentem, tegnapra tökéletesen jól lettem. Ez részben nagyszerű, másrészt meg az előzményeket ismerve némiképp idegesítő.

Nem akarok itt dekkolni még egy hónapig, így aztán körbenézelődtem, mit lehetne tenni. Miután ez két külön jegy volt, az oda- ill. visszaút, nem igazi retúr, így gyakorlatilag csak a KK-ba jutás lehetőségét buktuk el, haza még jöhetnénk. Csak ahhoz előbb ki kell jutni...

Újra megvizsgáltam az AirAsia-t (az árai jók, de amúgy ritka szutyk egy cég, rugalmatlanok, mint a fapadosok általában - valamit valamiért), s kiderült hogy 1-2 napra még akadnak elviselhető áron jegyek.

Nem bonyolítom tovább a sztorit, a lényeg: kedden megyünk. Még így is marad több mint két hét, ami azért nem rossz.

A program erősen meg lett nyesve, részben az anyagiak kompenzálása, részben a beszűkült szálláslehetőségek miatt: végig Sabah, Kota Kinabalu lesz a helyszín, onnan mászkálunk a környéken. Brunei és Sarawak kimarad, de biztos vagyok benne, hogy így is szuper lesz.

Szóval, Borneó mégsem marad el.

Sokat nem javultam, egész nap alszom, szóval ez így izgalmasnak ígérkezik.

Éjjel 11:55-kor megy a gép, így mi nyolckor indulunk. Kinn mínuszok vannak, ezért kerítettünk magunknak egy embert, aki autóval kivisz.

Nem tudom, mennyire leszek aktív az első napokban, tekintve hogy szerintem ott is csak az ágyban fogok fetrengeni. Remélem, azért max. egy héten belül elmúlik ez a kórság.

Leszek viszont Facebookon többet. Malajziában elérhető, s egyszerűbb ott megosztanom 1-2 képet, mint előzőleg feltöltögetni ide.

Azt nem mondom, hogy nagyon sok kedvem van elindulni...

A vonat Xianningben kissé szokatlan módon meglepően pontosan indult el az állomásról. Mivel csak Wuhanból jött, így sok lehetősége nem volt késést összeszedni, de Shenzhenig is sikeresen tartotta a menetidőt.

Maga a vonatozás eseménytelen volt, leszámítva hogy a hajnal előtti néhány órában elég nehezen tudtam aludni, mert egy cirka egy-két éves fiúcska folyamatosan üvöltött pár ággyal arrébb. Sajnos a szülők nem nagyon törekedtek a helyzet megoldására, így meglehetősen népszerűek is lettek az utazóközönség körében.

Shenzhen egészen kulturált város. Nem csak azért, mert viszonylag tiszta és jól karbantartott, s nem is csak azért, mert van pár magasház. Az emberek is mások. Sokkalta inkább Hongkongra hasonlít, mint a szárazföldre, a járművek képesek például elsőbbséget adni a gyalogosoknak. Meghökkentő, de így van. Nem mindenki, de az a néhány eset is szürreálissá tette a helyzetet.

Szerencsére sikerült elintéznem a valutaváltást, így aztán szingapúri, hongkongi, maláj és thai pénzekkel tömtem tele a tárcám, ami elsőre elég furcsa volt. Azt sem tudtam, melyik-melyik, el kellett olvasni a feliratokat. Azzal oldottam aztán meg eddig, hogy mindig az adott hely valutájából hordok csak magamnál, így kevesebb a félreértés.

A határátlépés nem volt annyira egyszerű. Technikailag igen, de amekkora sor állt az ellenőrzés hongkongi oldalán, azt nem kívánom senkinek. Egy órát biztosan vártam, de a lényeg, hogy átjutottam.

Hongkong is egy érdekes hely. A táj tetszetős, hegyek, víz, ami csak kell, az emberek egészen nyugatiasak, s gyönyörűen beszélnek angolul. Nekem ez volt az igazi kulturális sokk. Angolul beszélő kínaiak, ez teljesen felfoghatatlan kategória. Ráadásul tömegesen teszik mindezt. Hihetetlen.

A hongkongi új reptérrel sincs gond, bár sajnos az oda közlekedő expressz kicsit drágább, mint a metrók, de egyszer kibírható.

Cigizni viszont szinte sehol nem lehet, a nikotinfüggőnek lesni kell a lehetőségeket. Hogy mennyire veszik komolyan, azt nem tudom, de többezres (hongkongi dollár) bírságokkal fenyegetik a renitenseket a kiírások szerint.

A repülőnk is időben indult, a Jetstar vitt Szingapúrig, ahol szintúgy időben, de itteni idő szerint már másnap érkeztem meg. De Szingapúrról majd legközelebb...

___________________________________________________________________

Képek később, az istennek se bírok feltölteni semmit... Majd utólag pótolom, ígérem...

FENN VANNAK! Legalábbis néhány. Az eleje Shenzhen, a tömeg a határ hongkongi oldala, az utolsó két kép Hongkong.

Egy óra múlva elindulok. A cuccok zöme már a tatyóban, még néhány ruhát szárítok, hogy aztán teljesen befejezhessem a készülődést.

Mostanában kicsit nyomott hangulatban voltam, így a tervezés nem lett valami kifinomult, még a pakolnivalók listáját is csak ma írtam meg. Az sajnos muszáj, mert különben tuti itthon hagynék valamit...

Legközelebb talán Hongkongból jelentkezem, ha mégse, akkor csak Szingapúrból.

Kellemes telelést nektek, rám vár a nyár!

Ma nagyon jó időnk volt, 22 fokra is felkúszott a hőmérséklet, s ezt kimondottan élveztem.
Az előrejelzések szerint a kellemes hőérzet megmarad egész héten, illetve még tovább is, de ami az én szempontomból lényeges: egész biztosan nem fog a fagyhalál kerülgetni vasárnap este.

Ma vettem egy megfelelő méretű hátizsákot, amiben még a laptopnak is van kialakított rekesze, s kényelmesen el is férek benne, úgyhogy éppenséggel vihetek ruhát bőven.

Tudom, hogy mostanában nem a megszokott aktivitással pörgött a blog, de ennek a legfőbb oka, hogy unalmasan teltek a napjaim. A kirándulás miatt egész biztosan felgyorsulnak majd az események, s végre lesz miről beszámolni is.

Elvileg minden szálláson lesz internet, hogy ez a gyakorlatban milyen lesz, az majd élesben kiderül. Előfordulhatnak konzervposztok is, s időnként biztosan csúszásban leszek az aktuális eseményekhez képest is. Mindenesetre reméljük a legjobbakat.

Vasárnaptól a Szecsuánblog délkelet-ázsiai különszáma indul, csatlakozzatok hozzám virtuálisan, s ha kedvetek tartja, olvassátok a posztokat.

Azt nagy nehezen megszültem, hogy merre indulok el a téli szünidő alatt, a részletekkel viszont még adós vagyok. Egy részük nincs kőbe vésve, más részük még nincs kidolgozva pontosan, de ezt jelzem mindenhol.

Január 26-án délután indulok útnak Xianningből vasúton Shenzhen felé. A reggeli érkezést követően kicsit még feltehetően kóborolok Shenzhen belvárosában (meg fotózok felhőkarcolókat), aztán átmetrózok Hongkongba, ahol szintén eltöltök pár órát, mielőtt éjfél után nem sokkal felszállok Szingapúr felé.

Szingapúrban (az érkezés éjszakáját is beleszámítva) két éjszakát töltök el. Hogy pontosan mi lesz a program, azt még nem tudom. A szállást már lefoglaltam, így hamarabb semmiképp nem koccolok le, de hogy mivel telik majd az idő, az még nem eldöntött. Az állatkertet, amely amúgy tényleg kiválónak tűnik, sajnos ki fogom hagyni, mert a 22 szingapúri dolláros belépőt kicsit sokallom. Szingapúrban egyébként is drágaság van, úgyhogy nagyon nem fogok dorbézolni, amíg ott leszek.

Helyi busszal jutok majd át Johor Bahruba, Malajziába, de onnan rögtön tovább is buszozok Melakkába. Utóbbi határozottan szimpatikus településnek tűnik. A gyarmati uralom és a vele járó építkezések meghagyták a nyomukat a városon, szóval gyanúm szerint lesz mit lencsevégre kapni.

Melakkában 1 vagy 2 éjszakát tervezek, ez még nem kiforrott. Onnan Kuala Lumpur jön majd, a maláj főváros, de csak egy fél nap erejéig, mert az éjszakai vonattal onnan Butterworth felé veszem az irányt, amely a Penanggal (szintén dekoratív maláj városka, s szigeten fekszik) szemközti városka a vasút mentén. Itt egy éjjel várható, aztán vonat és határátlépés Thaiföld felé.

Thaiföldön aztán felgyorsulnak (vagy épp belassulnak) az események, mert a határtól már közvetlenül Krabiba buszozok, s ott döglök majd 10 napot.

13-án aztán egy kis vonatozás Bangkokba, s másnap reggel már jön a gép Wuhanba vissza.

Vélemény?

Szerdán indultam el Fengjieből, hogy egy meghívásnak eleget téve körbenézzek kissé a szomszédos tartományban, Hubeiben. Fengjieből busszal keveredtem el Wanzhouba, ahonnan az esti vonattal indultam el a hubeii tartományszékhely, Wuhan felé.

Fengjieből Wanzhou felé egy pillanatra azt hittem, hogy a buszunk végre használni fogja a városból kivezető új utat, de sajnos még le volt zárva. Legutóbbi utam során már épült nagy lelkesedés mellett, s ha átadják, az mindenképp nagyon hasznos lesz. Fengjie úthálózata a domborzati okok miatt elég kacskaringós, s nem is minden esetben elég széles a gyorsan gyarapodó forgalom számára.



Így ahelyett, hogy a hegyoldalon kanyarognának, közvetlenül a folyóparton, új töltéseken, illetve itt-ott konkrétan a folyó felett, cölöpökön húztak fel egy egyenes, vadiúj utat. Látszólag már szerkezetkész állapotban van. A buszból nem a legegyszerűbb a fényképezés, s nem is voltam annyira résen, így aztán csak ilyen képek lettek erről. Sajnos pont a víz feletti részekről nincs fotó.

Wanzhou lényegesen nagyobb, mint Fengjie, párszázezresre saccolom. A táj itt is hasonló, bár korántsem annyira impozáns. Mióta a tavaszi kiruccanás során több mint egy órát araszolgattunk a dugóban, hogy elérjük a buszos végállomást, azóta nem is nagyon lopta be magát a szívembe a hely. Nem egy szép város, de a lehetőségek jobbak, mint a szomszédban, s még afféle nyugati hívságok is fellelhetőek, mint a KFC, McDonald's vagy épp a Walmart.

A vonatút elég eseménytelen volt, ülőhelyem volt, de hétköznap lévén elég szellős volt a kocsi, így valamennyit sikerült aludni. Természetesen még Wuhanba értem előtt sikerült lemerítenem a mobilegyenlegem, így aztán se hívni, se hívást fogadni nem tudtam, de azért valahogy szerencsére megtaláltuk egymást Zhao Shenggel, vendéglátó házigazdámmal. Gyorsan el is sétáltunk az egyik buszpályaudvarig, s onnan meg eldöcögtünk Xianningbe.

Xianning egész pofás városka. Egy része, Wenquan (szó szerint hőforrás) gyógyvízzel bír, s erre elég izmos turizmus épült rá az évek alatt. Ettem békát, körbekalauzoltak, aztán elvittek a nekem lefoglalt hotelbe.

Ez utóbbi kicsit érdekes volt. Kínában ugyanis nem minden szálláshely fogadhat külföldi vendéget, külön engedélyhez van kötve. Ez a spórolósabb waiguoreneknek elég nagy kicseszés, mert ahol meg is szállhatunk, az rendszerint nívósabb hely, magasabb szobaárakkal.
A Xianningben nekem lefoglalt szoba (ezt ugyan nem én fizettem, úgyhogy részemről lényegtelen volt) egy olyan hotelben volt, ahol nem éjszakázhattam volna, de roppant rugalmasan Zhao Sheng adatait vitték be a rendszerbe, s hivatalosan ő volt a vendég, nem én. Ezzel egyúttal egy csúnya törvénytelenséget is elkövettünk, mert a külföldieknek bizony be kéne jelentkezni a helyi rendőri szerveknél, hogy mégis tudni lehessen, merre járunk. A szálláshelyek ezt megteszik, ilyenkor nincs semmi külön gond, de ez itt kimaradt.

Xianningről még majd írok egyet külön részletesebben. Tegnap jöttem vissza Wuhanba, s mivel nem akartam a hétvége miatt csurig tömött vonatban üldögélni egész éjjel, így ma estére vettem jegyet Enshiig, ami már majdnem Wanzhou mellett van. Sok kedvem nem volt keringeni a két táskával, így az első szimpatikusabbnak tűnő hotelbe be is néztem. Szerencsére elég jó hely, adminisztratív akadálya nem volt az ittlétemnek, azonban a szobaárak elég húzósnak tűntek. Ez azonban ne vegye el senki kedvét elsőre. A kiírt árakat Kínában szinte senki nem fizeti meg, csak aki hülye és nem kérdez.
A legolcsóbb szobát 260 yuanért tüntették fel, a recepciós kishölgy pedig 430-ért akart rámtukmálni valamit. Noha angolul aránylag jól nyomta, a keresztkérdésekre a 260-as szobáról már nem igazán tudott reagálni, így gyorsan váltottam mandarinra. Végül lett szoba 140-ért. A 19. emeleti ablakból készültek ezek a képek.

Este tehát indulok majd tovább Enshi, onnan Wanzhou, majd onnan Fengjie felé. Holnap max. kora délután már otthon leszek. És még egy teljes hét semmittevés is vár.

Egy korábbi bejegyzésben már pedzegettem, hogy megyek, akkor néhány diákkal együtt került volna rá sor, de az végülis elmaradt. Már magam sem tudom, miért.

Mingchun viszont kitartó, úgyhogy vasárnap vele együtt végülis ott jártunk valahára. A hegy amúgy itt van a sulinkhoz egész közel, ez a szomszédos hegycsúcs. Szépen kialakított, parkosított feljáró vezet a tetőre, a hegylábnál egy szép teaházzal.

Én bevallom, egészen a végéig nem jutottam el, mert már meleg is van meg ennyire azért nem szeretek lépcsőzni, de Mingchun volt olyan rendes, hogy onnan egymaga mászott fel, s csinált még szép képeket mindannyiunk (remélem) örömére.

A Fenghuangshan (Főnix-hegy) és főleg az onnan látható városkép képes dokumentációja alant.

Közben kidolgoztam a B-terv alapjait. E szerint 28-án reggel indulok Wanzhouba, ahonnan vonattal Chongqingba.
Ott lesz idő megnézni az állatkertet, amit amúgy nemcsak a pandák miatt érdemes, elég szépnek és fajgazdagnak mondják.

Chongqingból fél 11 felé indulok majd, s csekély 35 órás zakatolással jutok el Haikouba, Hainan székhelyére. Ez egy közvetlen járat, ami mindenképp dícséretes.
Az útidő épp megfelel az Ukrajnában megszokott Munkács-Szimferopol menetidejének, szóval simán túlélem.

30-án reggel érünk a tervek szerint Haikouba. Noha Hainan egy sziget, de ez nem zavarja a vasúti közlekedést, a tengert itt komppal szeli át a szerelvény. Pár órás pihenő után indulok el Sanyaba, ez már egy gyors szakasz, menetidőben és sebességben is, ugyanis a szigeten modern vonal köti össze a két nagyvárost.

Amennyiben valóban itt kötök ki, úgy 9 éjszakát töltök majd el a parton, aztán ugyanez visszafelé, s még épp beérek az újévre Fengjiebe.