Khm...
Amikor felmerült az ideköltözés gondolata, a legnagyobb ellenérzést a várható klíma váltotta ki belőlem. Lelki szemeim előtt felsejlettek a londoni látogatásaim emlékei, az az undorító, taknyos idő a széllel és az esővel, s ha belegondoltam abba, hogy életvitelszerűen ennek leszek kitéve, hát az a legenyhébb kifejezés, hogy nem voltam boldog.

A fordulat aztán a szigeten ért. Tagadhatatlanul esik. Tagadhatatlan, hogy elég gyenge hőmérsékleti adatok vannak, így nyáron kb. átlag 18 fok. Viszont meglepő módon nincs az a nyomorult szél, s ha süt a nap, a fénye alatt sütkérezve még meleg is tud lenni. Ja, és még fűtenek is napi néhány órát, szóval a lakásban nincs rossz idő, ami kulcsfontosságú.

Néhány hete Galwayben, az ország negyedik legnagyobb, mintegy nyolcvanezer fős településén járva aztán rájöttem, hogy az emlékeim mégsem voltak olyan pontatlanok, mert ebben a tengerparti kikötővárosban ugyanolyan ocsmány idő (borzalmas szél) volt, mint amiket kifogtam annak idején az angoloknál. Szóval kiderült, hogy a relatív komfortomat csak annak köszönhetem, hogy a sziget belsejében vagyunk, s erre tényleg egészen kellemes.

Bár azt hittem, a meleghez szokott szervezetemet megviseli majd, furcsa mód bírom az itteni időjárást. Már feltéve, ha nem a tengerparton élvezhetem, az elég borzalmas. Tekintve, hogy télen meg elviekben enyhébb lesz, mint otthon, valószínűleg azzal sem lesz bajom. Nem hittem volna, de szeretek itt. Hallva a kontinentális hőségriadókról meg még szerencsésnek is éreztem magam.

Amúgy még nincs vége. Mintegy utolsó fellángolásként a héten még ígérnek egy-két meleg, huszonegypár fokos napot is. Ittlétem alatt volt már 25 is egyszer, s állítólag mértek már 30 feletti értéket is. Ezzel együtt is megmosolyogtató kissé ez a cikk, nem?

Nagyon egyelőre azért még nincs ok panaszra, tegnap például 29 fok volt napközben, s még ma is 26-ról szól az előrejelzés. Volt viszont egy hűvösebb hetünk, amikor 21-23 fokok voltak nappal, s 17-19 éjjel. 


A hosszabb távú kilátások azonban nem ennyire biztatóak. Azok alapján még egy kicsit lesz időm akklimatizálódni a kevesebb, mint három héten belül beköszöntő hidegebb viszonyokhoz (bár igaz, hogy a viet kánikula egy hete meg tönkrevágja ezt a szép fokozatosságot, na mindegy).


17-ig elvileg még ez vár rám:

Október közepe borongós időt hozott, már két napja nem használtam légkondit, leszámítva hogy tegnap este a szellőztetés után mégis, csak ezúttal fűtő fokozatra kapcsolva.

Tudom, otthon nagyon beérnétek ennyivel, s én sem akarok panaszkodni, az éjszakától eltekintve nagyon kellemes a hőérzet, s akkor is csak nyitott nyílászárók mellett cidrizik kicsit a trópusi meleghez akklimatizálódott testem. Ezzel együtt sem vágyok vissza Vietnámba.

Ha így haladunk, kénytelen leszek lecserélni a rövidnadrágomat egy hosszúra és teli cipőt húzni. De remélhetően túlélem.

Először is elnézést a ritka bejelentkezésért, igyekszem megjavulni. Mostanában eléggé elfeledkeztem a blogról, de itt a család és lusta is vagyok. De ígérem, hogy törekedni fogok a gyakoribb frissítésre.

A vezeklés után térjünk rá a bejegyzés témájára is. Pár napig ugyanis beköszöntött hozzánk a tél. Azért persze nem az otthoni hidegekre kell gondolni, de a szokásos 26-27-28 fokok helyett maximum 23 volt, s mivel rendesen fújt a szél, a hőérzet olykor alulról súrolta a 20 fokot. Sűrű felhők is voltak, így aztán a nap nem nagyon tudott segíteni a helyzeten.

Szerencsére a helyzet rendeződni látszik, s ez a néhány nap volt az anomália, ma már újra 27°C-t mutat a hőmérő. Bár motorozás közben néha tényleg hűvös volt, azért még bőven komfortosan éreztem magam. Nem úgy a helyi viet arcok. A minimumnak tekinthető pulcsik mellett sokuk kabátot is húzott, s 1-2 alakon még kesztyűt és sálat is lehetett látni. Elképzelni nem tudom, hogy a baráti szocialista rendszerek fennállása idején tömegesen a Szovjetunióba és a kelet-európai testvérországokba küldött ösztöndíjasok miképp élték túl az év kétharmadát.

A nagy szél a máskor nyugodt Dél-kínai-tengert is felkorbácsolta. Erről az alábbi videón emlékeztem meg. Sajnos nem teljesen adja vissza az élményt, de valamit talán ér.

Vasárnap reggel megjött a tájfun, de ez most még csak figyelemreméltóbb széllel sem járt együtt. Az eső is elhanyagolható mértékű volt.

Ez nem egy utolsó helyzet, mert nem szerettem volna se áram nélkül maradni, se költözni. Ugyanakkor azt azért el bírtam volna viselni, ha az előre belengetett két napos tanszünet második napja sem marad el, az a kis pihi nem esett volna rosszul.

Így végül csak a mai napom lett szabad, de holnap már gályázhatok. De ez legalább bevételt is jelent. Ha a helyettesítés elfogy, úgysem lesz ennyi órám.

Hogy miért ez a neve, azt nem tudom, talán ha rászolgál, kap majd embernek való keresztnevet is. Remélem, nem...

Holnap reggel 10 körül ér ide a kis drágaság, s ezúttal előre paráznak, hétfőre és keddre tanítási szünetet hirdettek és még a hatóságok is küldtek figyelmeztető sms-t.

Valószínűleg ezt most túlparázzák, de jobb az óvatosság. Holnap, ha más nem, mobilnetről jelentkezem, hogy mi van. Jól kifogjuk, az biztos, elvileg szinte sosincs erre ciklon, most még sorban érkeznek. Ahogy egy ismerős fogalmazott, valószínűleg én hoztam őket a zsebemben Kínából.

Előzmény: A Damrey-tájfun után

Mivel áramunk továbbra sincs, s víz is csak jó eséllyel a tartály erejéig, így ma bejelentkeztünk egy olcsó hotelbe (kevesebb, mint 3000 forint éjszakánként). A belváros egy részén már van áram, de Nha Trang nagy részén továbbra sincs semmi.

Aránylag ügyesen haladnak a helyreállítással, de a szigeteken értelemszerűen még nem csináltak semmit. Ma idefelé lőttünk pár képet. Beljebb érve már egyre nehezebb volt lencsevégre kapni látványosabb dolgokat, a főút mára már csaknem makulátlan.

Képek lejjebb.

Az éjjel és hajnalban csúnya vihar volt itt. Bár Nha Trangot rendszerint elkerülik a tájfunok, ez most elég rendesen telibe kapta a várost. Volt már részem kisebb tájfunokhoz Shenzhenben, de azok nem különösebben hagytak nyomot, csak egy kisebb esővel jártak együtt.

A Damrey bennünk szerencsére nem tett kárt és a házunk is tökéletesen helyt állt. Reggelre ugyan volt pár felmosóvödörnyi víz a szobákban, de ennek oka nem a beázás, hanem az ajtók alatti rések, ahol a 160 km/h-s szél befújta a csapadékot. Kaptunk pár pálmaágat is az erkélyekre, udvarokba, s az egyik kisebb fánkat is betolta a szél az ablak feletti tető alá.

Más, kevésbé masszív házak jártak rosszabbul is. A szomszéd kerítésének egy része kidőlt és a hullámpala tetejű gazdasági melléképületét is kissé szétszedte a vihar. A szigeteken is kidőlt néhány fa és egy-két bádogviskó oldala/teteje is hiányzik, de itt a legnagyobb kár az első és a második sziget közti hidat érte, kidőltek a vezetékeket tartó oszlopok. Ebből az is kitalálható, hogy nincs áram.

De ez nem csak itt nincs, egyelőre egész Nha Trang el van sötétülve, leszámítva a főút generátorokkal ellátott luxusszállodáit. A városban mindenütt kicsavart fák, leszakadt cégtáblák jelzik a történteket.

Óriási, 10 méteres törzsek vannak gyökerestől kifordulva, vezetékekre zuhanva. Egyik-másik irodaépület ablakai is kitörtek, s hasonló híreket kapni a nha trangi egyetemről is.

Áram híján gyakorlatilag majdnem minden zárva, egyik bevásárlóközpont sem üzemel. Mobilnetem van ugyan, s egyelőre még 81%-osan feltöltött akkumulátorom is, de ez nem fog örökké tartani. Elnézve a belvárosi helyzetet, szerintem még ott is két-három nap az elektromosság visszaállítása, nálunk még minimum egy hét. De ne legyen igazam.

Öröm az ürömben, hogy ez az utóbbi cirka 30 év legnagyobb vihara a környéken, így jó eséllyel soha nem látunk több hasonlót, vagy legalábbis nem sűrűn. Emellett a szél rengeteg kókuszdiót is lesodort, így a helyiekhez hasonlóan férjem is kiment gyűjteni közel egy tucatnyit.

Sajnos képeket most nem tudok adni, mert nem is fotóztam az akksi beosztására való tekintettel, de ha már lesz áram, adok közre válogatást.

Ha úgy egy hétig nem jelentkezem, az teljesen normális.

Mostanában elég vacak időnk volt, ami sajnos az esős évszakra való tekintettel még egy darabig feltehetően fenn is marad. Jött egy kisebb ciklon, amitől két napig folyamatosan ömlött a csapadék (a hőmérséklet nem alacsony így sem, a leghidegebb hajnalon volt 23 fok), s holnapra jön egy még nagyobb.

Ez utóbbi hatására 100 km/h-s szelekkel kell számolni, s közel 200 mm esőre. A hajók már mind bemenekültek a tengerről. Reméljük, azért túléljük, s viharmentes időben azért nincs olyan rossz idő sem, tegnap konkrétan majdnem megsültünk, olyan szinten sütött a nap.

Európából egzotikusnak tűnik, Délkelet-Ázsia egyes részein viszont elég megszokott, rendszeresen előforduló jelenség. Bár sokan különböző dolgoknak gondolják, valójában a tájfun, a hurrikán és a trópusi ciklon egy és ugyanaz, csak épp a glóbusz más-más részein különféleképp hívják ezeket a légörvényeket.

Szerencsére a tájfunok ritkán okoznak túl nagy károkat, mivel csak töredékük éri a partokat, jellemzően még a tenger felett kimúlnak. Ázsia keleti felén elég széles határok között megjelenhetnek, beleértve Japánt és Dél-Koreát is, de leginkább a Fülöp-szigeteken kell velük számolni.

Kína délkeleti, keleti partjain fel-felbukkannak, erre leginkább Hainan szigete és Guangdong tartomány a legveszélyeztetettebb. Bár igen komoly erőt képesek kifejteni, Kínában nagyon ritkán követel emberéleteket. Az előrejelzés megfelelően működik, az épületek pedig szilárd elemekből készülnek.
Az eddigi legpusztítóbb tájfun 2013. novemberében kelt életre az óceániai miniállam, Mikronézia körzetében. A Haiyang vagy filippínó keresztségben Yolanda tájfun ezután végigsöpört a Fülöp-szigeteken, majd a vietnámi és dél-kínai partok felé vette az irányt.
A rekordgyors, 314 km/h-s sebességet elérő ciklon az útja során több mint hatezer emberrel végzett (zömmel a Fülöp-szigeteken), s csak Kínában majdnem egymilliárd dollárnyi kár keletkezett. Szerencsére csak 11 ember halálát okozta az országban - további 9 eltűnt -, ők jellemzően a tájfun keltette áradások során vesztették az életüket.
Az áldozatok alacsony száma annak is köszönhető, hogy több tízezer embert kitelepítettek az érintett körzetekből.

De hogy is jönnek létre a tájfunok? A Wikipedia eképpen ír erről:

A trópusi ciklonok keletkezéséhez két tényező: 1.) nagy páratartalmú, meleg levegő és 2.) meleg (26-27 °C) vízfelület szükséges. A felszálló, nagy páratartalmú meleg levegő a Coriolis-erő hatására forgásba kezd. A feláramlásban a vízgőz egy része kicsapódik, először kialakulnak a térségre jellemző tornyos gomolyfelhők, majd a forgás hatására a jellegzetes felhőkarok. Mivel az Egyenlítő közvetlen közelében a Coriolis-erő nagyon gyenge (az Egyenlítőn nulla), itt nem is indulhat meg a ciklonáris mozgás. Ennek következménye, hogy trópusi ciklonok csak az említett magasabb szélességeken (a 10. és 20. fok között) keletkeznek, illetve nem keresztezik az Egyenlítőt.

A meleg óceán a képződmény életének további szakaszában is kiemelt szerepet játszik. Ha a feláramló légtömegbe további meleg és nedves levegő kerül, a rendszer belső energiája nő. A felhőképződés során felszabaduló energia tovább gyorsítja a folyamatokat, a megnövekvő hőmérséklet miatt megnő a feláramlás sebessége, emiatt megnő a nyomáskülönbség, erősebb lesz a kondenzáció és még több energia szabadul fel. A pozitív visszacsatolás révén a rendszer egy idő után önfenntartóvá, egyfajta óriási függőleges hőmotorrá válik, és megkezdi önálló életét.

A tájfunok előfordulása évszakokhoz is köthető. Bár hébe-hóba bármikor keletkezhetnek, a tájfunszezon jellemzően az esős évszakban, júliustól októberig fordul elő.
Az elmúlt röpke másfél hétben három tájfun is jött egymás után. Szerencsére egyik sem volt túl veszélyes, de azért kaptunk róla figyelmeztetést sms formájában a helyi hatóságoktól. Ilyenkor azért ajánlott inkább zárt térben tartózkodni és jobb nem a tengerparton lébecolni.
Bár itt tényleg csak az erősebb szelet és elállni nem akaró esőt érzékeltük, azért a második tájfun után maradt egy kis pusztítás is a környéken. Néhány apróbb fácskának nem esett jól a vihar.