A Szecsuánblog a mai nappal befejezi itteni működését. 

Remélhetőleg egy héten belül elindul a folytatás a szecsuan.hu címen.

Köszönöm kitartó figyelmeteket, s remélem, velem tartotok!

Yuqiuval és Tinával szombaton búcsúvacsiztunk, nagyon finom étkeket fogyasztva. Elvileg a suli kontójára. Eredetileg is tervben volt egy ilyen esemény, s miután a főnökség tudtára jutott, vállalták a cechet.

Pénteken eltelt az utolsó ovis munkanapom, szombaton pedig lezajlott a befejező másfél órám is a nyelviskolában. Este még volt a két kollégával közösen egy vacsi, majd semmi más dolgom nem volt, mint kihúzni hétfő reggelig és nekivágni az útnak.

Mindhárom csoport készült valami kis meglepetéssel, a kicsiknek szerintem semmi köze nem volt hozzá, a nagyobbaknál valamennyi közreműködést ők is tettek bele. Illetve kedvenc babám, Jack anyukája is megvárt tegnap este, s tőle is kaptam valamit. Mindezek a galériában tekinthetőek meg.

Két év után ismét Magyarországon vagyok, s egy időre ez a helyzet nem is várható, hogy megváltozzon. Egy Kínában élésről szóló blog esetén elég egyértelműen adja magát, hogy mikor kell befejezni. Ezt sikeresen nyújtottam még pár héttel, de most már felesleges is lenne tovább erőltetni.

A blog így elköszön, s véget is ér. Köszönöm a kitartó figyelmet, a kommenteket, a törzsgárdát, a számtalan olvasót!

A búcsú egyúttal újrakezdés is. Az új projekt, a már itthonról írt Zhongguo|Kína a Szecsuánblog kimúlásával párhuzamosan kezdi meg működését. Bár nem személyes blog lesz, ha kíváncsiak vagytok, tartsatok velem:

zhongguo.blog.hu 

A küldés gomb megnyomása után elpakolom a gépet is, s elindulok kis hazám felé. Egyelőre még csak Chongqingba, s majd éjfél után kevéssel Doha, s ott egy kicsinyke átszállás után Budapest felé.
A két repülőút összesen 13.5 órát jelent, plusz Dohában majdnem 4 óra várakozást. 

Szépen megpúposodott a bőröndöm, sok egyebet már nem nagyon lehetne belepasszírozni, az eddig csak vígjátékokban látott erősen röhejes ráülős módszert kellett csaknem reprodukálnom, leszámítva hogy nem voltam meggyőződve róla, hogy a beltartalomnak jót tennék egy ilyen kísérlettel, így inkább csak enyhén tehénkedtem rá felsőtesttel.

A reggeli órák előtt még itt volt Mingchun, aranyos kis kölyök, nagyon megszerettem. Tegnap is átjött, miután a megmaradt élelmiszereket rásóztam. Haza is vitte a vacsiszünetben őket, de nem irigyeltem érte, rendesen fel lett málházva szegény.
Most viszont én érezhetem majd magam teherhordó öszvérnek, de szerencsére csak az utcáig kell leszenvednem a cuccot (a sok lépcsőn), majd aztán onnan visz a taxi.

Hát, ahogy a QQ oldalamon is kiraktam, viszlát Fengjie! Szép volt itt.