Már lassan másfél órája a katari fővárosban vagyok. Szerencsére sikerült éjjel 3-ra megérkezni (helyi idő szerint), így egészen enyhe, mindössze 37°C-os levegő fogadott a szabadban. Az olaj előtt tényleg nem tudom, mi vett rá bárkit, hogy errefelé bennszülöttködjön...

Szerencsére ez a társadalom sem túlságosan európaias még minden tekintetben, így az itteni reptéren is nyugodtan lehet pöfékelni a kijelölt szobában. Pénzváltót viszont egy darabot nem lelek egyelőre, pedig egy itt kétségtelenül méregdrágán vesztegetett diétás kólát már szívesen lecsúsztatnék a torkomon.

A gép Budapestre két és fél óra múlva indul, úgyhogy addig már kibírom biztosan, idefele is elittam három diet Pepsijüket.
Chongqing és Doha közt elég foghíjasan voltunk, talán ha a fele helyen volt utas, így még az amúgy valóban nagyobb hellyel operáló légitársaság kényelméhez viszonyítva is sikerült fokozni az élményt. Két ülésen elburulva, jóízűen aludtam a két étkezés közt.

A telefonom akksija már sikeresen visszaállt 50%-osra, úgyhogy be is fejezem, s csinálok majd pár képet is reptéren.
Délután majd még egyet írok mindenképp, hogy eljutottam-e hazáig.

Kellemes, szép napot, kedves olvasók!

Lassan közeleg a tanév vége, jövő hónap végén már megyek is haza. Továbbra is jó itt lenni, de azért már várom is, az otthoniak hiányoznak.

Múlt héten üzentem is az asszisztensemnek, hogy lassan intézni kéne a repjegyet, s egyúttal érdeklődtem, hogy miképpen legyen. A szerződésem szerint ők fizetik, nem fix pénzt kapok rá. Ahogy azt sejteni lehetett, nem nagyon akarnak ezzel foglalkozni, úgyhogy nekem kell megvennem, aztán majd kipengetik az árát.

A tartózkodási engedélyem június 30-ig szól, akárcsak a tanév, addig el kell hagyjam az országot. Nézegettem a jegyeket, természetesen most is a katariak viszik a prímet. Viszont értelmes áron, cirka 4100 yuanért csak 27-én van jegy az utolsó héten, vagy még egy héttel korábban. Mindenesetre ezt közöltem, s így azt az instrukciót kaptam, hogy vegyem meg azt.

Ha ezúttal nem szól közbe semmi légibaki, akkor 27-én éjfél után nem sokkal hagyom majd el Chongqing légikikötőjét, s egy rövid dohai átszállást követően ugyanaznap délután fél egy fele érek majd Budapestre. Kicsit bekavar, hogy a bolygó forgásirányával szemben röppenünk, ezért tűnik ilyen rövidnek, amúgy kb. 17 óra az átszállással együtt.
Ha meg mégse menne a gép, akkor kibírom a hotelt ideát is, ha meg bakiznak, majd reklamálok megint.

Kénytelen leszek használni az Alipayt, ami olyasmi, mint a Paypal, csak kínai. A Qatarnál sajnos a netbankos fizetés nem megy, csak dombornyomott kártya vagy ez marad. Biztosan bénázok majd vele egy sort, de azért talán sikerül. Holnap a reggeli egy szem órám után le is megyek majd az ABC-be pakolni be repjegyre való pénzt, hogy aztán valahogy ki is fizethessem majd online. Jó móka lesz, alig várom.

Az egyik elsős csoportom ma nagyon idegesítő volt, az egyik kölyköt majdnem megcsaptam, elég nehezen fogtam vissza magam. Pedig ők rendszerint rendesen szoktak viselkedni, de talán a szünet kissé az agyukra ment. Talán az enyémre is, semmi kedvem nem volt ma hozzájuk.
Mindegy, már csak a holnapi 3 órát kell kibírni, aztán a szerda üres. Nagyon ellustultam, de az itteni munkakörülmények mellett ezért nem vagyok vádolható. Még mindig jó itt azért.

Mint kedves olvasóim már biztosan tudják, ideát nagyon gyorsan fejlődik az infrastruktúra. Jó, kétségtelenül volt honnan elindulni, de mostanra már egyáltalán nincs ok különösebb panaszra.

Miután kellően metróbuzi vagyok, így ezúttal sem kíméllek benneteket. A legutóbbi ezzel kapcsolatos poszt óta ugyan sokminden nem történt, de az érint engem is valamennyire. Chongqingban adtak át a hármas vonalon 4 új állomást, többek közt a Fengjie felé is tartó távolsági buszok kiindulópontján, Longtousin. Eddig aki metrón közelítette meg a buszpályaudvart, annak a pár száz méterrel arrébb lévő Chongqingbei vasútállomás megállóján kellett leszállnia, s onnan sétálni. Ez a kényelmetlen helyzet most már szerencsére javult.

Ugyancsak metrós hír, hogy a tervek szerint május 3-án Pekingben avatnak egy teljesen vadiúj vonalat, szám szerint a 14-eset, s lesz bővülés még Kunmingban is a közeljövőben. Yunnan tartományi székhelyén is egy új vonal, az 1-es nyílik meg, hogy már kettő legyen belőlük. Az átadás pedig valamikor tavasszal várható.

Megérkezett az új esztendő, az állatjegyek 12 évente ismétlődő ciklusában ezúttal a kígyó kerül sorra.
A hagyományosan 15 napig tartó tavaszünnep (chun jie), melynek első napja az újév, idén február 10-én köszöntött be.
A pontos dátum évről-évre változik, mivel errefelé hagyományosan a hold járása alapján számolták az időt, ami nem igazán követi pontosan a napéveket. Annyi azonban tény, hogy mindig újholdra esik, s valamikor január 21. és február 21. között ünneplik meg.

Ez a legnagyobb ünnep Kínában s az egész Távol-Keleten. Ilyenkor összegyűlik a család, s a világ legnagyobb migrációja is kezdetét veszi, hogy mindenki hazaérjen. Szó szerint százmilliók árasztják el a tömegközlekedési eszközöket, alapos kihívás elé állítva az infrastruktúrát.

Az ünnepet megelőző este és az újév első három napja a leglényegesebb. Ekkor az egész család együtt van, rendszerint a nagyszülői házban vagy olykor naponta cserélgetve a helyszínt a familía tagjainak otthonai közt. A Kígyó Évét is hatalmas tüzijáték és petárdaáradat fogadta, mint az szokás. A nyilvánvalón kívül ennek oka az is, hogy a zaj elűzi a rossz szellemeket a környékről. Étkezések idején bőséges és ki-ki lehetőségeinek megfelelően kiemelten jóféle tápokat szolgálnak fel, s hagyományosan a menü része a húsostáska, a jiaozi is. A tévénézés is fontos családi program, a CCTV ilyenkor színvonalas gálaműsorral szórakoztatja a nagyérdeműt, úgy tudom, idén Pekingben még Celine Dion is énekelt egyet a jeles alkalomra való tekintettel.

A gyerekek számára is ez a legfőbb ünnep. Amellett, hogy egy hónapig nem kell iskolába járniuk, ilyenkor kapják a legnagyobb ajándékot is. Kis vörös (ez az ünnepi szín Kínában, teljesen véletlen, bár a vezetés számára szerencsés egybeesés, hogy szinkronizál a kommunizmus színárnyalatával) borítékokban pénzt ajándékoznak nekik a szülők, a nagyszülők, nagynénik és nagybácsik. Természetesen páros összeget, amelyben nincs benn a négyes szám sem, a páratlan nem lenne szerencsés az új esztendőre nézve. A négyes meg pláne.

Az ünnep alatt erősen takaréklángon pezseg az élet. Az utcánkban a boltok nagy része bezárt, s a kifőzdések is felszívódtak. A bankok teljesen randomnak tűnő módon értelmezik a szabadnapot: a Bank of China és az ABC bezárt, a Chongqing Rural üzemel. A nagyboltok is nyitva vannak szerencsére.

A legtöbb dolgozó durván egy hetet tölt otthon, aztán megy minden a régi kerékvágásban. (Idén épp) Február 25-én, az újév 15. napján a lampionünneppel zárul az egész móka, aztán remélhetően addigra a tavasz is megjön. Most hétvégére már 16 fokokat jósolnak.

Az ünnepre való tekintettel a fákat feldíszítették égőkkel, Chongqing belvárosa így fest.

A bájos kis szőrmókok persze leginkább csak zabáltak. Ilyen diétás menü mellett ez nem róható fel nekik, szinte az összes éber pillanatukban esznek. Azt viszont roppant ügyesen.

A hüvelykujjuk egészen majomszerű, befelé fordítható, így könnyedén lefejtik a bambuszleveleket. Mikor már elég van a markukban, egy kicsit megsodorják őket, majd a komótos rágcsálás jön. Így energiatakarékos.

---

Chongqing állatkertje mindenképp megér egy vizitet. Csak emiatt senki ne keresse fel a várost, de ha már a környéken jár, érdemes beugrani.
A felnőtt belépő szezonon kívül 20 yuant kóstál, szezonban (pl. február 1-től, vagy az októberi nemzeti ünnep alatt és nyáron) ez megemelkedik 30 yuanra.

A helyszín könnyen megközelíthető, a kettes metróvonal Dongwuyuan (állatkert) megállója pont a főbejárattal szemben tesz ki.

Maga az hely roppant szellős és szépen konstruált. Rengeteg a park és rendben is van tartva. A kifutók elsöprő többsége is át van építve, s így modern, tágas helyen élnek a bennlakók. Egy-két helyen fellelhető még a régi rácsos, apró ketreces megoldás is, de ezek felszámolása is csak idő kérdésének tűnik.

A kert fő attrakciói a pandák. Egy egész külön részlegen, közel 10 kifutóban csak pandák vannak, egyik-másikuk egészen megdöbbentően közel, majdnem karnyújtásnyira az emberektől. Mindössze egy árok tartja odabenn őket, így a nézelődést nem gátolja semmilyen tereptárgy.

A pandákon túl felettébb látványosak az elefántok is: jártam már pár állatkertben az évek során, de nem rémlik, hogy ekkora agyaras hímet valahol is tartottak volna. 
Rengeteg a majom is, szerintem messze ez a csoport volt jelen a legnagyobb fajgazdagsággal. Az emberszabásúak mellett számtalan makákó, mandrill, selyemmajom, bőgőmajmok, Madagaszkár makijairól nem is beszélve.

Hogy a másutt ritkán kiállított fajokról szóljak még: az állatkert büszkesége többek közt a dél-kínai tigris is, amely a vadonban már majdnem biztosan kihalt, legfeljebb fél tucatnyi fordulhat elő.
Látványos a madárház is, s a tavacskák is felettébb hangulatosak.

További pozitívumok: az összes tábla kétnyelvű, a mellékhelyiségek gyakran és megfelelő állapotban vannak jelen, az állatkert tiszta.

S akkor, ami nem tetszett. Kicsit túlzásokba estek a parkosítással. Persze megértem, hogy Chongqingban minden zöld jól jön, de ennek az is a következménye, hogy az állatkert bejárása egy emberes túra. Sok a holttér, ahol nincs semmi (szép növényzet padokkal igen, de állatok nem), s az irányjelző táblák sem mindig egyértelműek. Ha azt az elvet követed, hogy mindent bejársz, nehogy kimaradjon valami, akkor rendesen el fogsz  fáradni. Javítana a dolgon sokat, ha nyilvánvalóan jeleznék, merre nincs már több kiállítás, s illetve ha van, mi az, érdemes-e miatta egy fél kilométert lenyomni.

Összességében így is nagyon pozitív élmény volt, ha erre jártok, nézzetek be.

Miközben ezek a sorok megjelennek, én épp Chongqing felé járok valahol. Hajnalban, 6:50-kor indultam el Fengjieből busszal Wanzhouig. Itt elkeveredtem valahogy a vasútig, majd onnan irány Chongqing.

A buszon és vonaton sajnos nincs wifi, de gondoltam rátok, úgyhogy egészen szerdáig konzervanyagokat kaptok. Ezt most példa okán épp 23-án pötyögöm be.

Chongqingban a tervek szerint útbaejtem az állatkertet is, ahol rengeteg pandás fotót készítek majd. Ugyancsak a nagyvárosban megpróbálok beszerezni egy fürdőruhát és egy rövidnacit, mert ilyeneket sajnos nem hoztam magammal otthonról.

A jegyeket még interneten megvettem. Ez úgy néz ki, hogy miután lefoglalod a helyet, a rendszer fenntartja számodra azt háromnegyed órán át. Ennyi időd van valamilyen úton-módon neten kifizetni.
Ha ezzel is rendben vagy, sms-ben kapsz egy azonosítószámot, s annak ismeretében, valamint a személyazonosító okmányod birtokában (utóbbi adatait be kell írni a vásárlás során) a kiindulási állomáson átveheted a jegyedet fizikális formában.
Mivel a biléta névre szól, így elveszteni sem lehet. Vagyis ha el is veszted, nem gond, mert szívesen nyomnak helyette másikat - az elkallódott jegyet is csak te tudnád használni, így nincs mitől tartaniuk.

Korábban, a jegyek nevesítése előtt kiváló jövedelemforrás volt az ünnepek előtt a jegyek nagy tömegű felvásárlása, majd borsos áron történő továbbpasszolása. Ez a jelenség annyira nyilvánvalóan irritálóan volt jelen, hogy a kormányzatnak muszáj volt lépni az üzérkedés ellen.
Nem vacakoltak, léptek.

Holnap folytatom!

Legutóbbi chongqingi látogatásom óta átadtak másfél metróvonalat, így már négy van. Az egyiket még szeptember végén (ez egy vadiúj vonal), a legújabbat pedig tegnap (tekintélyes hosszítás).

December utolsó hete hagyományosan a hivatalos nyitások ideje már hosszú évek óta. Avatnak vonalakat máskor is (például novemberben Hangzhou is debütált a metrós nagyvárosok színpadán, s ugyancsak szeptemberben lettek kész egy szakasszal Chengduban is), de ennyire koncentráltan sosem.

Na de lássuk az impozáns listát a tegnapi napról:

- Chongqing, Line 3, mindkét irányban bővítettek, összesen 21.6 km hosszan,
- Wuhan, Line 2, vadiúj vonal,
- Peking, Line 6, új tagja a hálózatnak, 31 km,
- Peking, Line 8, 3.3 km-es hosszítás,
- Peking, Line 9, toldás 5.7 km-en, és
- Peking, Line 10, kétirányú gyarapodás, 30.1 km.

Valahogy általában sikerül nekik lényegesen alacsonyabb fajlagos költségekkel dolgozni, mint odahaza, holott azt hallani, ezt az országot is súlyosan érinti a korrupció. Meg persze a munkaerő bére is alacsonyabb, de mindezekkel együtt is eszméletlen különbségek jönnek ki.
Nem Magyarország javára...

Ma kaptam meg az ötcsillagos légitársaság 4910 yuanre átkonvertált kárpótlási díját.
Volt némi értetlenkedés, meg félretájékoztatás, például hogy csak Dohában lehet felvenni, stb., de végül tisztázódott minden, s a chongqingi kollégák el is utalták a kínai számlámra. A repjegyem ára amúgy körülbelül 4100 yuan volt, vagyis ez így tiszta haszon.

Az áraik nagyon is versenyképesek, a székeik is kényelmesek, a kajájuk sem rossz, s mint a példám is mutatja, az utaselégedettséget sem veszik semmibe. Ajánlom bátran mindenkinek.

Bár ez a mai poszt elég gyengén kapcsolódik a blog témájához, azért valami köze van hozzá. Legutóbbi Chongqingi látogatásom alkalmával volt szerencsém használni a metropolisz egyik vonalát, ami - mivel kissé metróbuzi vagyok - mindenképp nagy élmény volt számomra. Különösen, hogy most először utaztam olyan vonalon, amely magasított pályán is halad.

Chongqingban a metróépítés valamikor a 2000-es években kezdődött el, az első vonalat 2011-ben adták át, mára a hálózat harmadik darabjánál tartanak, s a tervek ambíciózusak.

A város azonban korántsem számít úttörőnek, az első földalatti Pekingben épült, 1979-ben, még kellően hidegháborús hangulatban, fúrófej használata nélkül. Az új évezred hajnalán nagyon belehúztak itt is, s 2015-re már 16 vonal szeli át a fővárost.

A Peking melletti Tianjin (Tiencsin) városában avattak másodikként metrót, 1980-ban, az 1976-os katasztrofális tangshani földrendés miatt sokat csúszott, s minőségi problémák is felléptek, így 2001-ben bezárták. Felújítás és hosszítás után 2006-ban adták át újra, ma már három vonal van.

Shanghai (Sanghaj) volt a harmadik a sorban, csupán 1995-ben nyitották meg itt az első metrót, de azóta már 420 km-nél tartanak, amivel a világ leghosszabb hálózatának címét is elnyerték. Lett 12 vonal, s a fene se tudja, hol a vége.

A Gyöngy-folyó deltája Kína mára legsűrűbben lakott vidéke, s egyben ipari fellegvára lett. Guangzhou (Kuangcsou, Kanton) területén is épülnek szakadatlanul, a tervekben 255 kilométer szerepel, nem beszélve az egész deltát átszövő regionális vonalakról, melyeket egészen Zhuhaiig terveznek épülni (Aomen {Makaó} szárazföldi szomszédja). 2004-ben nyitott meg a környék egy új metróhálózata, amely már 5 vonallal bír: Shenzhen. Oda is épülnek összvissz 11-et 2018-ra. A vonalak egy része összeköttetésben van Hongkonggal is.

Az egykori déli főváros, Nanjing 2005-ben kapott metrót, jelenleg 2 vonal, 2030-ra 17 vonalas hálózat van a tervekben. A Fengjietől kínai viszonylatban nem annyira távoli Wuhanban (Fengjietől keletre a következő járás már a Hubei tartomány beli Yichang, ahol egyúttal az óriásgát is található)  is van pár vonal, s a Chongqingtól nyugatra kb. 300 km-re fekvő szecsuáni tartományszékhelyen, Chengduban (Csengtu) is nyitottak egyet 2010-ben. Meg lesz még másik 6 is a közeljövőben.

Van még metró északkeleten is, Shenyangban, Changchunban és Dalianben is (utóbbi kettőben egyelőre csak light-rail, de épül a rendes is), s tavaly az egykori császárváros Xi'anban is átadtak egy vonalat. Utóbbi nem kicsi mérnöki munkával járt, Xi'anban rengeteg a régi épület, történelmi emlék, így aztán ritka mélyen és gondosan kellett a furópajzsot vezetni.

Idén avattak metrót Hangzhouban és Kunmingban is, s jelenleg is épülik további 14 városban illetve természetesen a jelenlegieket is hosszítgatják, új vonalakkal bővítgetik igény szerint.

S a kissé száraz szöveg után íme pár kép, amit Chongqingban csináltam a múltkor.

Guanyingqiao metróállomás bejárata Chongqing szívében

A peronon a sínektől üvegajtók tartják távol az utasokat, amíg a szerelvény meg nem érkezik.

Apróbb tervek a jövőre 

Egy másik állomás, immár a magasban. A jegyár erre a távra 4 yuan, a teljes vonalhosszra, ami elég tekintélyes táv, 6 yuan

Sínek a magasban

A kocsi utastere. A szerelvény teljes hosszában átjárható, a hangosbemondó és az információs monitor egyaránt  ért angolul is