28-án rezsifizetés jött. Különösebben nem tartottam tőle, hogy túlságosan egetverő számlánk lesz, de még így is kellemesen csalódtam.

A rendszer itt előre fizetéssel működik. A portán fizetek egy összeget, amiből hónap végén levonják az áram és víz díját, vagy ha esetleg ennél többet fogyasztottunk, akkor ezt szintúgy hónap végén kell korrigálni. Az összeg itt 300 yuanben volt megállapítva, ami elviekben több, mint elegendő kell legyen.

Elég is volt, mindössze 130 yuanbe fájt a számla, annak ellenére, hogy a vízmelegítő és a légkondi egész nap megy, s javarészt mi is egész nap itthon vagyunk. Gáz híján elektromos áramot eszik a tűzhely is, s sűrűn használjuk a szendvicssütőt is. A vízzel sem takarékoskodtunk, s itt kivételesen (a kínai lakásaink között elsőként) magas a víznyomás, s egészen gyorsan nagy mennyiséget lehet kifolyatni.
Bár csak otthon is ennyiből le lehetne tudni.

A november 20-án esedékes hunani orvoskodás miatt előbbre kellett hoznom a hongkongi pecsételést. A hónap elején beszerzett vízumom ugyanis kétszer 30 nap tartózkodást tesz lehetővé, az új, éves vízum beszerzése meg kb. 15 napot igényel, így hamarabb neki kellett kezdeni.

Tegnap hajnalban így aztán átmetróztunk Hongkongba. A szombat hajnali időszak egészen jó megoldásnak tűnik, egyik irányban sem volt 2 percesnél hosszabb sor egyik átkelőnél sem. Így nagyon gyorsan haladtunk volna, ha nem jön egy apró gikszer. 

Ugyanis kifelé menet meg visszafelé jövet is feltartóztattak, s további vizsgálatnak vetettek alá. Ez abból járt, hogy nézegették az útlevelem, telefonálgattak meg fénymásolgattak is. Végül átengedtek azzal, hogy minden rendben.
Ha minden igaz, a zavarodás oka feltehetően a xinjiangi resident permitem, ami a rendszerben még érvényes lehet, az útlevelemben meg már nem. Mindenesetre gáz nincs, de Kína elhagyása esetén érdemes egy negyed óra plusszal számolnom, amíg feldolgozzák a helyzetet, s nem nagyon kicentizni a járatom elérését.
Előbb-utóbb Alma meg remélhetően megbirkózik a kihívással, s talán sikerül érvénytelenítenie az engedélyt. Ha meg nem, jövő nyáron magától lejár...

Ezúttal nagyon gyorsan fordultunk: elhagytuk HK-ban az érkezési oldalt, megkerestük a Kína felé tartó emeletet, majd már jöttünk is vissza. Némi kavarodással járt azért ez is, nem volt teljesen egyértelmű. HK-ba belépve ugyanis a default út az ottani metróba vezet. Végül találtunk egy, a szabadba (buszokhoz, de végre nem zárt) vezető kijáratot is, ahonnan már volt lehetőség visszafordulni is. Nem lettem volna felhőtlenül boldog, ha kénytelen lettem volna egy megállót metrózni, hogy vissza tudjak jönni.

A zöld, folyón inneni világ HK, a túlparti magasházas Shenzhen (fenn),
Hongkongi metró és hegyek (lenn)

A határ, a hídon, dobozba zárva, két szinten hömpölyögnek a népek, fenn HK felé, lenn vissza Kínába. A lenti buszos részen nyílik mód a gyors visszafordulásra.

November végén lesz egy kisebb hakni egy kórházban, Changshaban, Hunan székhelyén. Maga a város nem hiszem, hogy túl izgi lenne, s közel van Wuhanhoz, de a munka kedvemre való. 

Dr. Veve újra akcióban!

Ma délben, az ígéretekhez híven, s az eredeti tervekhez képest két hónappal korábban, átadták a forgalomnak a shenzheni metró két vadiúj vonalát, a 7-es és 9-es metrót. Az eseménnyel 285 km-esre nőtt a város metróhálózata, s így Guangzhout megelőzve a harmadik helyre került Kínában.

A helyi közlekedési vállalat becslései alapján napi 700000 ember fogja használni a két új vonalat, míg a teljes hálózatot így már 4,5 millióan.

A 7-es vonal 30,3 km hosszú, 28 állomása van, ezek közül tíz átszálló állomás a metró valamelyik másik vonalára. A 9-es vonal 25,33 km-es, 22 állomással, amely 10 állomásnál szintén kapcsolódik a hálózat más vonalaihoz.

A mindkét vonal által értintett Chegongmiao állomás a shenzheni metró eddig példa nélküli darabja lett, ugyanis négy vonal is keresztezi itt egymást.

Kattints a képre, ha nagyobban, zoomolható formában szeretnéd látni! 

A shenzheni metró, amely ma már világszinten is a legnagyobb hálózatok egyike (8.), mindössze 2004 végén nyílt meg. Csak idén három új vonallal bővült.

Felületesen tájékozott embertársaink körében máig makacsul tartja magát az állítás, miszerint a kínaiak ész nélkül szaporodnak, s népességük növekedése megállíthatatlan. Szerencsére ma már egyre több forrásból hallani a valós tényeket, így a fenti vélemény képviselőinek száma, ha lassan is, de egyre inkább apad.

Kínában ugyanis, mint azt egyre többen tudják, most már lassacskán négy évtizede igen szigorú családpolitikát vezettek be, s ennek hatására egyre kevesebb a gyerek. Erről több bejegyzésben megemlékeztem már én is, például itt is, de röviden összefoglalva büntették az extra gyerekeket vállaló családokat, így anyagilag érdekeltté tették a lakosságot a kvóták betartására.
Ennek eredményeként a lakosság növekedése drámaian lelassult, s az elöregedés valós veszélyforrássá vált. A megszületett gyermekek száma már jó ideje nem éri el a reprodukcióhoz szükséges szintet, már a munkaképes korú lakosság száma is csökkenésnek indult, s az, hogy az országban élők száma abszolút értelemben még növekszik, csupán annak köszönhető, hogy a népesebb generációk még nem haltak ki, különös tekintettel a jelentősen megnövekedett élettartamokra.
A helyzet most már annyira aggasztja a vezetést, hogy engedélyezték a második gyermek vállalását is - kérdés, mennyien élnek majd vele, közben sokat változtak az emberek.

Az 1982-es népszámlálás már néhány millióval több, mint egymilliárd embert talált az ország területén. 1990-re ez a szám 1130, 2000-re 1242, 2010-re pedig 1339 millió főre nőtt, a 2015 év eleji becslés pedig 1368 millió lakosról szól. A számokból jól látható, hogy egységnyi idő alatt a növekedés még abszolút értelemben is egyre csökken, arányaiban nézve meg főleg.

Az egykepolitika fennállása alatt a városokban volt a legszigorúbb. Tehát ha pusztán a születésszámokat vesszük alapul, mostanra a vidéki és elsősorban a kevésbé urbanizált, belső és nyugati, részben nemzetiségi területeken kellene a legnagyobb népességnövekedést tapasztalni. A helyzet azonban egészen más. Ennek két oka is van: az azóta is gőzerővel zajló városiasodás és ezzel részben átfedésben a belső területek lakosságának óriási számban való keletre költözése. Ezek miatt a kínai lakosság országon belüli eloszlása az eltelt több mint 30 év alatt drámai mértékben megváltozott.

Nézzük csak meg először a tartományok népességnövekedését. A modern kori Kínában példa nélküli módon először fordult elő, hogy egyes vidékek lakosságszáma békeidőben, természeti katasztrófák vagy éhínség nélkül csökkent.

Segítségként egy térkép a tartományok elhelyezkedésével és nevével.

Megjegyzés: Hainan tartomány 1982-ben még Guangdong része volt, ahogy Chongqing pedig Szecsuáné. 

____________

Számos mezőgazdasági, nem túl fejlett tartományban ha volt is növekmény, jól látható, hogy ez messze elmarad az országos átlagtól. Hogy ezek az emberek nem tűntek el, azt jelzi, hogy a tengerparti tartományok lélekszáma, különös tekintettel Guangdongra bődületes módon megnőtt.

A legalább tízmilliós kínai tartományi szintű közigazgatási egységek népessége 1982-ben (fenn) és 2015-ben (lenn). A színek magyarázata a legsötétebbtől világosodó sorrendben: 100 millió fő felett (csak az alsó térképen), 75-100 millió fő, 60-75 millió fő, 50-60 millió fő, 40-50 millió fő, 30-40 millió fő, 20-30 millió fő, 10-20 millió fő. A világosszürke tartományok lélekszáma nem éri el a tízmilliót.

A migráció által érintett lakosság létszáma százmilliókra tehető, jelentős részük még ma sem látszik a statisztikákban, s helyzetük gyakran a szürke zónában mozog. Építkezéseken, gyárakban robotolnak, miközben még ideiglenes papírjaik sincsenek, bár a helyzet jelentősen javult ezen a téren.

A belső vándorlástól nem elválasztható urbanizáció nagyságrendje is elképesztő. 1980-ban még a kínai lakosság 79%-a falun élt, ma a városokban már több mint 56%-uk található. Ez kevés kivételtől eltekintve a már eredetileg is meglévő városok lélekszámán is emelt, de a problémásabb, pangó gazdaságú térségekben ez a növekmény nem volt számottevő.
Ezzel szemben hatalmas, mára többmilliós városok is kinőttek a semmiből. A Jangce és a Gyöngy-folyók deltájának vidékén valamint a Bohai-öböl mentén a már meglévő és gombamód szaporodó új nagyvárosok növekedése óriási volt, s a mai napig tart.

Nézzük meg, melyek voltak Kína legnagyobb városai 1982-ben, s melyek azok ma.

Ugyancsak sokatmondó rápillantani a milliós városok elhelyezkedésére 1982-ben és 28 évvel később.

Fenn a milliós városok 1982-ben, alant a 2010-es helyzet

A világszinten is zajló trend eredménye jól kivehető. A kínai falvak gyakorlatilag kiürülnek, a fiatalok elvétve maradnak vidéken. A folyamat annak ellenére zajlott le ennyire drámaian, hogy adminisztratív módon is igyekeztek akadályozni a belső elvándorlást, s ha ma már akadnak is ezen a téren jelentős könnyítések, a születési helytől távoli vidékeken még ma is költséges a letelepedés, az egészségügy valamint az alap- és középszintű oktatás pedig igencsak sokba fáj.

A fentiek ismeretében jól érthető és indokolható folyamat, hogy a kínai kormányzat már hosszú ideje irdatlan forrásokat fordít a belső és nyugati országrészek felzárkóztatására.

Utoljára februárban írtam az aktuális metróügyi helyzetről, s mivel Kínában a fejlődés ezen a téren egyértelműen nem áll le, lássuk, miképpen alakult az idei év, s mi várható még 2017 beköszöntéig.

Január:
- 28-án átadtak egy új állomást a chongqingi metró 6-os vonalán;
- 29-én a daliani metró 1-es vonalának déli bővítéséből adtak át egy egy megállónyi szakaszt.

Februárban nem történt újdonság.

Március:
- 19-én a Zhejiang tartományban lévő Ningbo egyes vonalát bővítették mintegy 25 km hosszan.

Április:
- 26-án adtak át egy megállónyi hosszítást a shanghaii 11-es vonal keleti végén;
- 28-án pedig a közeli Hangzhou kettes vonala bővült egy új állomással.

Május:
- 6-án a hunani tartományszékhelyen, Changshaban adtak át egy közel 20 km-es maglev vonalat, erről meg is emlékeztem itt;
- 18-án debültált Fujian tartomány székhelye, Fuzhou a metrós városok listáján, miután az egyes vonalat birtokba vehette az utazóközönség;
- 27-én a Shenzhen melletti Dongguan is rákerült a listára, mivel ott meg a kettes számú vonal képviseletében jelent meg a metró.

Június:
- 28-án az új shenzheni vonal, a repteret is érintő 11-es nyílt meg;
- 28-án nemcsak Shenzhenben avattak metrót, hanem Guangxi tartomány székhelyén, Nanningban is, ahol az egyes számú vonal egyúttal a metró premierjét is jelentette.

Július:
- 31-én a szecsuáni székhely, Chengdu jött, a vadiúj hármas metróvonal átadásával.

Augusztus:
- 19-én kétvonalasra bővült a henani székhely, Zhengzhou hálózata, miután a kettes vonal is megnyílt.

Szeptemberben is pihenés volt.

Október:
- 15-én a terrakotta hadseregéről híres Xi'an avatta fel a harmadik, hármas számú vonalát közel 40 km hosszan;
- 23-án 3 km-rel bővítették a hongkongi Kwun Tong vonalat;
- 28-án, vagyis négy nap múlva nyílik meg Shenzhenben a 7-es és a 9-es metróvonal.

És lássuk, mi várható még idén. A dömping, mint minden évben, decemberben lesz:

- az év végi hajrában várható az anhuii tartományszékhely, Hefei első metróvonalának átadása, a vonal nagyjából már kész, így a határidő tarthatónak tűnik;
- a nanjingi metró 4-es vonala is év végére készül el;
- Hongkongban a Hongkong-szigeti déli vonal első részét is év végén tervezik megnyitni;
- decemberben debütál a nyugati Gansu tartomány székhelyének, Lanzhounak az első vonala, Kína eddigi magterülettől legtávolabbi metrója;
- december végén nyit meg Wuhanban a vadiúj 6-os metró (közel 40 km), s a kettes metró reptérre vezető bővítése is (erről a költözés miatt sajnos lemaradtunk);

A wuhani is egész pofás rendszerré kezd válni, pont mire leléptünk onnan

- a Jiangsu tartományban fekvő Xuzhou egyes vonalát is decemberben avatják fel, a város is ekkor kerül fel a metróval rendelkezők listájára;
- Jiangxi tartomány székhelyének, Nanchangnak is két vonala lesz decemberben, ekkor akarják átadni a második metrót;
- a nyáron debütált Nanning egyetlen vonalának nyugati bővítése, 15 állomással való megtoldása is decemberre várható;
- a legészakabbi kínai metrós város, Ha'erbin is második vonalat avat decemberben, a meglévő 1-es mellé a 3-as metró első szakaszát adják át;
- Guangzhouban és Foshanban is seregnyi bővítés és új vonalnyitás van napirenden, kérdés, ebből mennyinél tudják tartani a határidőt;
- a fővárosban, Pekingben is cirka 50 km-rel bővül a rendszer.


Ezek után már csak egy kép a metrós városok aktuális helyzetéről Kínában. Ha valaki visszanézi a kép korábbi verzióit a hasonló bejegyzéseimnél, jól látható, hogy egyre több a zöld színnel jelölt város.

Sajnos a térképet még nem frissítették aktuálisra, az itt még piros Dongguan és Nanning metrója is már üzemel.

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!