Kezdjük a dolog kellemesebbik felével. Mai bevásárlókörutamon a pékségben nagyon hívogató sütiket láttam. Normális, finomnak látszó sütiket.
A legtöbb helyi sütemény száraz. Csak tészta, de semmi vagy szinte semmi krém. Elég tré. De ezek... ezek nagyon ízléses, fogamra való cuccok, még ha helyi szinten méregdrágák is. A kis szeletemet 6 yuanért vesztegették (kb. 200 Ft, vagyis azért otthoni pénztárcával nézve nem egy rablás, sőt!), de nem sajnáltam érte a pénzt.

Ebbe a mutatós dobozba csomagolták szakszerűen, így aztán nem is kellett azon aggódnom, hogy szétnyomódik hazafele.

És ilyen maga a termék, jól is néz ki, s az ízére sem volt panasz.

A csirkeláb is roppant népszerű cucc, mint snack is előfordul.Ez itt egy négy darabos csomag, többnyire azonban 1-1 lábat tartalmazó verziókat látni. Európai szemmel nézve talán kissé bizarr, de az íze jó.

És hogy a cím második felét is kifejtsem, így közvetlenül a finom falatok után: csőtörés zajlik épp a bejárati lépcsők mellett az utcán. Irtózatos szarszag van arrafelé, s telepakolták az utat homokzsákokkal a szivárgást meggátolandó. Remélhetően holnapra, mire kikerülök, már megcsinálják rendesen.

UPDATE! Már nincs dugulás, mi több, a bejáratnál semmi nem emlékeztet rá. Járólapszerűség van ott az úton, de sikerült nekik nyom nélkül visszarakni, nincs  ronda új aszfaltcsík.

Sajnálatosan, ahogy közeledünk a decemberhez, az időjárás is kezd egyre cudarabb lenni. Ennek jeleként az üzletekben megjelentek a hősugárzó cuccok is - úgy látszik, azért van aki hajlamos fűteni.

Az itteniek amúgy már nagyon fáznak, mialatt én még egy pulcsival beérem, a népek nagy részén már kabát van.
Péntekre megjött a hideg, kevesebb mint 10 fok volt napközben meg némi eső. Ugyanakkor ami jó: ennél lényegesen hidegebb nem is várható a tél során.

Nézegettem időjárási archívumokat, ezek alapján az elmúlt 5 év alatt nem mértek mínuszt a járás területén, igaz, hogy a 0.3 fok nem sokkal marad el tőle. A suli hideget nehezebben viselő fáinak törzsét elkezdték körbebugyolálni, s a környék narancstermelői is ugyanezt teszik a kertben. A narancs amúgy nagyon kedvező áron fut, pár napja vettem belőle. 1 kiló mintegy 70 forintba kerül, s még finom is.

Azért állítólag néha előfordul időlegesen nulla fok alatti hőmérséklet is, minthogy 6-7 évente egyszer látni havazást is. De azért hóemberre nem futja belőle, alig pár pihe szállingózik, s gyorsan el is olvad.

A leghidegebb hónapok a december és a január, bár olyankor is legalább a napok felében 10 fok feletti értékekre lehet számítani, majd aztán februárban már jönnek a 20 fokok. A fokozatos melegedés csúcspontjaként aztán a nyár viszont elég gyilkosra sikerül. Július második és augusztus első fele masszív 40 fok feletti kánikulával jár, de ezt szerencsére én már nem fogom megtapasztalni. Függetlenül attól, hogy maradok-e egy extra évet, a nyarat mindenképp odahaza töltöm majd, bár az időjárás tekintetében nem biztos hogy jobban járok vele, mert itt legalább van légkondi.:)

A légkondi amúgy egyáltalán nem luxuscikk ideát. Többnyire még a leglerobbantabb házakon is fellelhető, s 2000 yuannél többe beszereléssel (a cső valamilyen nyílászárón keresztüli kivezetésével) együtt sem kerül. S míg a telet kibírják, a hőségtől nagyon szenvednek, úgyhogy ez elsőrendű prioritás még a nincstelen rétegek körében is.

A lakásom belseje most kellemesen fűtött, fázni nem kell. Remélhetően azért az extremitások is elkerülik majd az idei telet, s hógolyózni sem fogok tudni a gyerkőcökkel. A február meg már nincs olyan messze.

A tofu nagyon jó dolog, a kantinos étkezéseknél is gyakran előfordul, s egész olcsón hozzáférhető az üzletekben is. A natúr, keménysajtra hasonlító, kimérve árult darabjai mellett az előrecsomagolt, különböző fűszerezésű verziók is elérhetőek. Ezek nasiként szolgálnak, s többnyire finomak is.

Ma ilyen kiszerelésben vettem belőle (és aztán rövid úton el is fogyasztottam):

A piciket leszámítva, akikkel a könyvük szerint haladok, a héten zenehallgatással múlatjuk a tanóra idejét.

Azért persze nem teljesen önfeledt kikapcsolódásról van szó, a kivetítőn ott a dalszöveg, s egy-két szó vagy kifejezés hiányzik. A feladat gondolom kitalálható: néhány hallgatás alatt meg kell próbálniuk kiegészíteni azt.

Alanis Morissette elég régi, Ironic című dalával zajlik a program, ami elég jó választásnak bizonyult. Az ízlésvilágomba belefér, a szövegben jó kifejezések vannak, s mindamellett aránylag szép érthetően, tisztán énekel.

A kifejezések egyik másika elég izgi, próbáljátok meg elmagyarázni a "death row pardon"-t nem angoloknak úgy, hogy a magyarázathoz használt kifejezéseket (criminal, death penalty, sentence, courthouse, judge, prison, execution, evidence, stb.) sem értik. De azért úgy 5 perc alatt megvan.

A teljes dallal eddig egyik osztállyal sem végeztünk, úgyhogy a maradék átnyúlik a jövő hétre. Amúgy látszólag tetszik nekik, s az új kifejezéseket is szorgosan jegyzeteli a zömük.

A héttől kezdődően amúgy az alsós másodikasokkal is áttértünk a tankönyvre, mert máskülönben nagyon nyögvenyelősen haladunk. Ez bejött, le vannak kötve, s tanulunk is. Az anyaghoz hozzá tudok fűzni érdekesebb dolgokat, szavak másodlagos jelentéseit, s egyúttal bátrabban is szólnak hozzá. Így talán őket is megkedvelem.

Kínában nincs kolbászból a kerítés - pláne hogy legnagyobb bánatomra normális kolbászuk sincs. Ugyanakkor számtalan téren olyat nyújt, amiről otthon csak álmodni tudunk. Mára nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a bankolás egyike ezeknek. Bár az asszisztensem mondott dolgokat, de őszintén szólva nem hittem el. Meg voltam győződve róla, hogy valamit félreért, de nem.

No, de kezdjük az elejéről. Már írtam, hogy nyitottam bankszámlát a Chongqing Rural Commercial Bank-nél. A számlanyitáskor érdeklődni próbáltam a költségekről, de az ügyintéző nem igazán értette, hogy miről beszélek. Kommunikációs problémára gyanakodtam, úgyhogy annyiban hagytam. 
Még ott, a szerződéskötés idején kaptam bankkártyát, amit azóta egyszer már használtam is. Még itt Fengjieben is ért az összes ATM angolul is.

Ma azért mentem be, asszisztensemmel felvértezve, hogy lekössek fél évre egy nagyobb összeget. Egyúttal, ha már ott voltam, ellenőriztem a számlaegyenlegemet is, s kihasználva az alkalmat, hogy van velem angolul valamennyire beszélő ember is, tételesen végigkérdeztem mindent.
Nos, az eredmény az otthoni állapotokra nézve szégyenteljes. Előjáróban megjegyzem, a számlám teljesen mezei, nem vagyok kiemelt ügyfél, még a fizumat is kézbe kapom.

Hihetetlen, de ez az igazság:

1. Nincs bankszámlavezetési díj. Azt se tudják, mi az.
2. Tartományokon belül (ez adott esetben jelenthet 100 millió embert és 2 millió km2-t is, de jellemzően minimum Magyarország méretű közigazgatási egységekről beszélünk) az utalás ingyenes. Mindenféle bankba.
3. A bankkártya ingyenes. Se egyszeri, se éves díja nincs.
4. A netes fizetésre használható, belföldi, kínai oldalakon elfogadható bankkártya ingyenes. Se egyszeri, se éves díja nincs.
5. A nemzetközi matricát is tartalmazó, internetes fizetésre alkalmas Visa díja egyszeri 60 yuan. Nincs éves díj.
6. A netbank díja egyszeri 10 yuan, onnantól kezdve nem számláznak érte semmit.
7. Az ATM-használat bankon belül korlátlanul ingyenes. Bankon kívül is legfeljebb pár yuanes tétel.
8. A banki ügyintézőn keresztül intézett bármiféle utalás, pénzfelvétel, pénzbefizetés, akármi ingyenes.
9. Nincs semmiféle bújtatott tétel, nincs kamatadó (bár ez utóbbiról otthon sem a bankok tehetnek).

Összefoglalva: ha az ember Kínában fizetést kap, azt bankon belül szedegeti ki, a számláit bankon keresztül befizetgeti, esetleg kínai weboldalakon még vásárol ezt-azt, leélheti az életét úgy, hogy a bankja számára egy fillért sem számolt fel soha.

Adott a kérdés, hogy miből él a bank. Nekem legalábbis ez volt az első gondolatom. Hát, egész egyszerűen hihetetlenül magas a megtakarítási ráta, amit be tudnak fektetni, ki tudnak helyezni. Feltehetően nem is olyan rosszul, most a fél éves lekötésemre 3.08% kamatot fizetnek 0.9% infláció mellett.

Annyi biztos, hogy ha hazamegyek, ezt mindenképp hiányolni fogom. És bár tényleg nem vagyok vevő a demagógiára, de most tényleg kedvem lenne az otthoni karvalytőkét elküldeni melegebb éghajlatra. Mint a példa mutatja, lehetne így is.

Még néhány kép, többnyire kommentár nélkül.

Ujgur népviselet és tánc


Gangnam Stlye

Mások képeiből szemezgettem párat, a hangulatot bemutatandó.

Ilyen konferansziék vezették az esti műsorokat. Harmadéves felsős diákok.

Egyike a fellépő csapatoknak. Sokan táncoltak, a kisebbségi népviseletekbe öltözött és azok táncát bemutató előadások különösen népszerűek voltak.

Készültek különféle, rendkívül profi rajzok, festmények, kalligráfiák is az eseményre. A rajzok nagyon élethűre, szépre sikerültek. Le a kalappal az elkövetők előtt.

Futkározásról is egy kép. Ez épp a tanári csapatok 100 méteres váltóján készült. Engem is be akartak szervezni, de erre nem tudtak rávenni. Szerintem 50 méter után összeesnék.:)

Mint már említettem korábban is, hétfőnként, ha nincs eső, reggel fél 8-kor a sportpályán van gyülekező. Eddig - részben rajtam kívül álló okok miatt, részben mert nem bírtam felkelni - még egyszer sem vettem részt rajta. Mostanáig.

Egyszer mindent ki kell próbálni alapon ma ott voltam. Négy körül már felébredtem, s az időjárás is kegyes volt, úgyhogy nem állhatott semmi a megvalósítás útjába.
Na nem mintha annyira izgi lett volna. A három sorba felsorakozott tanárok és az osztályonként felálló diákok előtt egyszer csak megkezdődött a dolog, s hét, ünnepi, leginkább katonaihoz hasonlító, de fehér egyenruhában feszítő, díszlépésekkel bevonuló fiatal a zászlórúdhoz ment, majd a nemzeti lobogót kibontva a himnusz zenéje alatt szépen felhúzta azt. Aztán ahogy jöttek, el is mentek.

Ezt leszámítva nem volt semmi érdekes, egy harmadéves csajszi beszélt valamit a sportnapokról, majd egy tanár tette ugyanezt, végül az igazgató szólt pár szót. De alapvetően dögunalom volt az egész, mintegy fél órán át.

A program végeztével átvonultam a kantinba reggelizni, s ezúttal le is fotóztam a menüt. Most is ugyanaz volt, a tésztaleves ízesítésében volt némi eltérés, ezúttal volt benne kongcai is, aminek nem tudom se a magyar, se az angol nevét, mivel szerintem máshol nem eszik. Egy ilyen üreges szárú zöldség, sok íze nincs, de nem rossz.

Elég kiadós cucc, két és fél pénzért nem is rossz.

Az egyik tanárcsajszitól, aki mellesleg itt lakik mellettem, a szomszéd szobában, érdeklődtem a felvételekkel kapcsolatban, ha minden jól alakul, intézkedik a beszerzésüket illetően.
Ja, és szombaton Evans anyja dolgozott (varrónőként melózik, s amikor szükség van rá, akkor menni kell, bármikor), úgyhogy a háztűznéző megismétlése egyelőre elmaradt.