Újbóli beköltözésünk egyúttal azt is jelenti, hogy újra el kellett menni a rendőrségre, hogy regisztrálják a lakcímünket. Szerencsére közel van és eddig mindig flottul ment. Bár voltak helyi arcok nagy mennyiségben, amint észleltek bennünket, soron kívüli kiszolgálásban volt részünk, amivel órányi várakozást spóroltunk meg vagy még többet.
Ma reggel fél 10-re érkeztünk meg az intézmény kapujába. Bár már 9-kor nyitva kellett volna lennie, egyelőre mindenki kinn állt, ugyanis, mint kiderült, valami látogatás zajlik odabenn, s amíg az illetékesek le nem lépnek, addig zárva tartanak. Hogy ez mikor következik be, arról max. találgatni lehet.
Hát jó, vártunk majdnem tízig, amikor a túloldalról szólt egy hölgy, angolul, hogy ha sietünk, jöjjünk vissza délután. Nem siettünk, s végül elkérte a papírjainkat, majd egy 10 perc után visszahozta a kért dokumentumokat.
Bár a sor állt még mindig, mi már eljöhettünk. Van, amikor előnyös waiguorennek lenni.
