Hála a multimédiás termek adta előnyöknek, ebben a félévben egészen szórakoztató dolgokat sikerül összehozni. Próbálgattam pár lehetőséget, most úgy néz ki, meglett a befutó.

Túlságosan nagy kihívásokkal nem lehet a diákok felé élni, mert azért elég gyengék az angolt tekintve, de az adok-kapokra lehet építeni. Elkezdtünk nézegetni egy sorozatot, meglehetősen bugyutát amúgy, de ők kifejezetten élvezik. Szereztem hozzá angol-kínai vegyes feliratot, így a megértés garantált. 

Miután az első epizód végét csalódott felzúdulás fogadta (mármint a tényt, hogy vége), onnan már sejtettem, hogy működni fog a dolog. Azt találtam ki ugyanis, hogy csak akkor kapnak folytatást, ha kellő aktivitással produkálják magukat az óra hátralévő felében. Amikor is, a már látott epizód néhány (jellemzően értékes és a hétköznapokban is jól használható kifejezésekkel tarkított) jelenetét kell megpróbálniuk rekonstruálni.

Ez eleve ad egy kissé komikus alaphelyzetet, mert a beszéd mellett próbálnak játszani is, így mindenki vidám, miközben - s ez a lényeg! - beszélnek is. Majdhogynem maguktól, szórakozva. 

Eleinte nagyon arra próbáltak meg rámenni, hogy egy az egyben felmondják, ami a film szereplőinek a szájából elhangzott, de mostanra erről sikerült őket leszoktatni. Ez azért sem volt jó, mert többnyire kevés is a saját kútfő ehhez, meg így egyik-másik eléggé rá is görcsölt. Miután a felirat kínai részének köszönhetően tökéletesen megértenek mindent, így tudják, hogy mi hangzik el. Erre építve már eljutottunk odáig, hogy a jelenetek lényegére fókuszáljanak csak, s azt igyekezzenek a saját szavaikkal kifejezni. Hogy ez sikeres, azt főleg ott veszem észre, amikor a kínai szövegből kiindulva sokszor más szinonimákat használnak.

Egyszerű dolognak tűnik ez, de a biflázásra építő oktatási rendszer miatt elég nagy eredmény. Gondolkozni, nem a készet használni, hanem önállóan felépíteni a mondatokat sokkal nehezebben megy nekik, dacára annak, hogy még bátorítom is őket, hogy nyugodtan használják a lehető legegyszerűbb szavakat.

A nyelvtant és a szabályokat megtanulják a többi, helyi tanártól. Beszélni viszont jobbára csak nálam tudnak, ez az óra szól erről. Sokkal többet tudnak annál, mint amit képesek kifejezni. Hiányzik belőlük a bátorság, s eleve nincsenek hozzászokva. Ez a játékos megközelítés a jelek szerint sokat segít, oldottabban olajozottabban megy a beszéd is.

Ha sikerélményem van, tényleg nagyon szeretem ezt csinálni.

A Carrefourba menet a Zhongshan téri metrómegállónál jöttem fel a felszínre. Egyszer már jártam itt, a legutolsó, tavaly májusi bevásárlás idején, de akkor magából a parkból semmit nem láttam, mert épp valami átépítés zajlott.

Egész pofásra sikeredett mostanra, mint az a következő képeken is látható.

Amúgy, hihetetlen módon tegnap láttam bagettet Xianningben! A Zhongbai áruházban. Talán itt is megindul valami fejlődés.

Miután kicsit már kezdtem unni az R-Mart baconjét (micsoda igények, egy pár hónapja, vagy épp tavaly ölni tudtam volna ezért is), így a pénteki kiruccanáson tettem még egy próbát a Carrefourral.

Bár a tavaly májusi látogatásomkor csak pár csoffadt bagettszerűséget találtam ott, ezúttal határozottan jobban jártam. A pékáruk még frissek voltak, ráadásul háromféle kenyér és háromféle bagett is volt.  Be is vásároltam.

A sajtoknál is üdítő kínálatot találtam. A szokásos, nem annyira finom Kínában gyártott cheddar és edami (ezek is csak Wuhanban, Xianningben persze nem, a szokásos alatt az R-Mart értendő) mellett volt igazi import ementáli is.

A legjobb azonban csak ezután jött. A megszokott bacon mellett kétféle olasz szalámi is volt, a milánói verzióból került is a kosaramba.

Nagyvárosban kéne lakni...

Valamikor kérdeztétek, még a Fengjiet bemutató első képes cikkek során, hogy hol laknak a pénzesebb kínaiak. Leszámítva a valóban nagyon tehetős réteget, akik akár villákat is megengedhetnek maguknak, Kínában még mindig a magasházak dominálnak, mivel az a modern.

A wuhani alternatív ovi, ahol pénteken voltam, egy ilyen drágább helyen került kialakításra, nyilván nem is véletlenül. Egy átlagos család nem engedheti meg magának, hogy ilyenbe írassa be a gyerekét, ahol cirka 10 picire három óvónő jut.

Hankou egy eléggé távoli, kiesőbb részére kellett elutazzak. A fallal körbevett, portaszolgálatot fenntartó lakópark valóban jól mutat. Az egész félszigeten (merthogy egy félszigeten volt a hely) hasonló lakóparkok sorakoztak. Az ingatlanok árairól nincs konkrét információm, de az óvoda vezetője szerint nem annyira vészes (kérdés, hogy az íróasztalában nagy köteg százyuaneseket tartó hölgynek mi a drága.

Képek a Hengdachengnek hívott lakókörnyezetről alább. Voltak jobb részek is, szökőkút, játszótér, giccsbe hajló szobrok, de már a kijárat felé, amikor társaságom volt, így nem álltam le fotózkodni.

Ma hirtelen jött megkeresést kaptam, hogy holnap délelőtt 11-től az egykori császárváros Xi'anban lenne egy munka. Ezúttal nem doktorost kellett volna játszani, hanem üzletasszonyt egy üzleti konferencián, kész prezentációt bemutatva.

Egészen fellelkesültem, sosem voltam még arrafelé, s mivel csak kétórás program lett volna, maradt volna idő körbenézni is a városban. Igaz, hogy holnap reggel tanítok, de ennyire rugalmas a suli, hogy egyszer-egyszer át tudjam rakatni az óráimat más időpontra vagy épp szabit vegyek ki (egy évben 10 napot kivehetek).

Sajnos a terv megvalósulása elleni kegyelemdöfést a késői megkeresés döntötte el, egyszerűen nem lehet normálisan odajutni már időben. Wuhan és Xi'an közt a légi közlekedés nem túl fejlett, napi 4-5 járat van csak, s este ebben az irányban egyáltalán nincs. Az utolsó hat körül indul, amit képtelenség lett volna elérni.

Vonat épp van, de az éjszakaiak rendre későn érnek oda, meg már jegy sem nagyon akad rajtuk. Az ügynökség szerint csak ma kapták a megbízást, így sanszos, hogy holnap külföldi vendégszereplő nélkül lesznek kénytelenek lebonyolítani a találkozót.

Kár...