A menetrend nem igazán volt pontosnak mondható. A kilenc óra helyett 12 és fél kellett, hogy megérkezzünk Fengjiebe, igaz, négyszer megálltunk útközben, s egy ízben vagy háromnegyed órás volt a pihenő.

Ennek ellenére ez egyáltalán nem volt baj. Egyrészt, sikerült elkerülni, hogy az éjszaka közepén érjek a városba, másrészt alvósbuszt kaptunk, így aztán egyáltalán nem is volt kényelmetlen.

Kétségtelen, hogy ezeken a járműveken nincsenek nagy helyek. Nem európai piacra készültek, így aztán a helyiek testmagassága van bekalkulálva, de a középső sori felső fekhely nekem is elég hosszú volt. Szélesnek nem nevezhető ugyanakkor. Ez nem is azért baj, mert lefolyok róla, inkább hosszában mint széltében nőttem, hanem mert a zötykölődés közben könnyen le lehet róla pottyanni. Mármint felülről, merthogy két szinten húzódnak az ágyikók.

A helyiek valószínűleg tartanak is ettől, így aztán aki csak teheti, lenn foglal helyet, s ha fentre is kényszerül, akkor sem a középső sort választja, hiszen onnan mindkét irányban lehet gurulni.

A helyzetet kezelendő van azért némi apró korlát, na meg biztonsági öv, amivel deréktájékon oda lehet kötöznie magát az embernek az ágyhoz.

Az alvósbuszok előfordulása elég kiszámíthatatlan, a nagy távolság sem garancia. A pihenőhelyen belefutottunk egy Zhumadian-Chengdu járatba, ami a hagyományos (az otthoninál azért kényelmesebb) távolsági busz volt, de nem irigyeltem őket.

Végül képek. Katt a galéria megnyitásához!