Az új félévvel járnak változások is. Némelyik apró-cseprő (ezekről már írtam), mások nagyobbak.

Kitalálták, hogy most már én is járjak mások óráira. A kínai kollégáknál ez megszokott, havonta négy alkalommal vizitelniük kell valahol, majd véleményezni az ott látottakat. A kikötés csak annyi, hogy a saját tárgyuknak megfelelő tanórákon kell résztvenniük.

Hozzám eddig nem sokan jöttek, az egész félévben talán ha háromszor volt rá példa, amit annyira nem bánok. Nem mintha titkolnivalóm lenne, vagy épp nem oktatnám a kölyköket rendesen, legjobb tudásom szerint, csupán kissé feszélyezve érzem magam, ha más is ott van. Ugyanakkor a kamera nem zavar.

No, a lényeg, hogy ezentúl én sem maradok ki a jóból. A dolog formai része egy egyenűrlapból áll, amire mehetnek a vélemények illetve a javaslatok. Hogy innentől mi történik, azt nem tudom pontosan, mert hozzám semmiféle észrevétel nem jutott el azt követően, hogy valaki ott járt.

Hétfőn egészen biztosan lesznek vendégeim az elsős órákon, az őket tanító angoltanárok személyében. Ez a fenti dolgoktól független. Valamikor a múlt héten beszélgettünk, hogy jobban össze kellene hangolni az óráinkat, meg egyúttal arra is kíváncsiak, miképp adom át a nyelvtant, mert valamiért az jobban megragadt a picikben, amivel én szembesítettem őket elsőként. Ez amúgy szerintem nem a szakmai kiválóságom gyümölcse, pláne hogy nem vagyok képzett pedagógus. Erősebb a gyanúm, hogy inkább arról lehet szó, hogy rám jobban odafigyelnek. Hát, majd meglátjuk, sikerül-e valamit segíteni a kollegináknak.

Lesz ebben a félévben egy English Festival is, hasonló a tavalyi kulturális és sportfesztiválhoz, annyi különbséggel, hogy itt nem sportol senki, s a színpadi fellépők kivétel nélkül angol tematikájú produkciókkal rukkolnak elő. A szervezőgárda része leszek idén én is, remélhetően veszik majd valami hasznom.