Miután hamarosan vonatra szállok, gondoltam ejtek pár szót a kínai vasút sajátosságairól.
A szerelvények eltérő szintjéről már írtam, ezek betűjelzésekkel vannak megkülönböztetve, s az újabbakkal való utazás jellemzően többe is kerül.
A vonatokon négy különböző osztály van. A legolcsóbb, főleg rövidebb távokra igénybe vett verzió a "hard seat", magyarul kemény üléses. Ennél egy fokkal jobb a "soft seat", puha üléses. A nevükkel ellentétben mindegyik puha, ezek rendelhetőek leginkább párba a nyugati első és másodosztályos kocsikkal.
A hatalmas távolságok miatt Kínában is vannak alvókocsik. "Hard sleeper" és "soft sleeper". A soft a drágább, ez esetben fülkék vannak, ahol négy ágy található, 2-2 mindkét oldalon. Ha valaki utazott exszovjet térségekben, ez kb. a "kupe"-vel ekvivalens. Az orosz-ukrán "plackartni" megfelelője a hard sleeper, itt nincs a kocsikban belső elválasztás, nincsenek fülkék, s a folyosó felőli oldalon a menetiránnyal párhuzamosan is vannak fekvőhelyek.
Mindegyik esetben a személyzet biztosít ágyneműt, huzatot.
Néhány frekventáltabb vonalon előfordulnak luxus kocsik is, ha már az oroszokat hoztam fel példának, ez a "ljuksz" kategória. Itt csak két ágy van a fülkékben. Az új nagysebességű vonatokon pedig vannak első és másodosztályú ülések, ezek mind "soft seat" kategóriások. Ugyancsak előfordulhat ezeken a szupervonatokon business hely is, ez értelemszerűen a legdrágább.
Jómagam rövid távon tökéletesen elvagyok a kemény üléses vonatokkal (bár ha csurig van, az nem kellemes), s ha hosszan megyek, akkor az ömlesztett alvóhelyessel. Az árak nagyon barátiak, hogy érzékeltetni tudjam: pl. Chongqing és Kunming közt hard sleeperrel kb. 160 yuan az út. A Wanzhou és Chongqing közti cirka 200 kilométer pedig kemény ülésen 28 yuan.
