A trópusi Borneó élővilága egészen páratlan. Bár sajnos mostanra már korántsem érintetlen a szigetet borító esőerdő, még mindig hatalmas területek mentesek az emberi behatástól.

Borneó hatalmas, a bolygó harmadik legnagyobb szigete, így aztán akad bőven látnivaló. Az endemikus fajok száma is hatalmas, s egyik-másikuk egészen meglepő küllemű. Csak itt fordul elő a nagyorrú majom vagy az indiai elefánt rokona, a borneói törpeelefánt is. A szumátrai orrszarvú keleti, borneói alfaja sajnos egész Malajziából kihalt (a tavalyi vizsgálatok ezt erősítették meg), de Borneó déli, indonéz felén a felállított kamerák bizonyítéka alapján még legalább egy példány él a vadonban, remélhetően több is.
Valami minimális remény még akad a sabahi részeken is, ugyanis három borneói orrszarvú még életben van a megmentésükre létrehozott Borneo Rhino Sanctuary területén. Miután alfajuk három utolsó ismert példányairól van szó, a látogatásuk nem lehetséges. Mesterséges megtermékenyítési programmal tervezik a kis csapat létszámbeli felduzzasztását, hogy valamikor a jövőben újra élhessenek a szabadban ezekből a szintén törpe patásokból.

A törpeorrszarvúk utolsó, védelmezett példányai Sabahban

A világ legkisebb orrszarvújából így aztán sajnos nem nyílik mód megtekinteni egyet sem, orángutánok (melyek szintén csak Borneón és Szumátrán élnek) azonban akadnak még aránylag nagy mennyiségben. Elég megerőltető, s biztos sikerrel nem kecsegtető dzsungeltúrákon is nyílhat mód a megfigyelésükre, de a kettes számú, leginkább naturálisnak tekinthető opció is elég vonzó: Sepiloknál működik egy orángután rezervátum, ahol elárvult kölyköket igyekeznek visszaszoktatni a természetbe. A napi kétszeri etetési időben előjönnek a természetes környezetből, ilyenkor elég közelről látni őket.

Esetemben sajnos az utolsó pillanatban módosított program miatt Sepilok kimaradt, így alternatívaként a Lok Kawi Wildlife Parkba látogattunk el tegnap. A park Kota Kinabalu központjától cirka egy fél órára található, Lok Kawi területén. Sajnálatosan normális tömegközlekedés nem visz a parkba, így a turista választhatja a taxit (KK-ból 100-120 ringgit oda-vissza), vagy a helyközi minibuszt 2.40 ringgitért Lok Kawiba, s onnan már csak 5 km a cél. Több busz is jár, a Marina Court melletti végállomást kell megkeresni, itt van a városközpontban. 

Lok Kawiból a taxi 15 ringgit a parkba, de még ez is röhejes ár (Malajziában nagyon nem érdemes taxizni), így ha erőnléti problémák nem állnak fenn, ajánlott lesétálni a hátralévő távot. Trópusi napsütésben mondjuk annyira nem kellemes, de a terep nagyjából sík, a park felé egész enyhén emelkedik csak.
Szerencsére mindkét irányban megállt egy-egy maláj párocska, akik elvittek minket ingyen, s közben még örültek is a külföldieknek. Visszafelé ráadásul ellenkező irányban jöttek megmentőink, dudáltak is, bár ezt nem vettük fel, miután egy fehér, helyi viszonyokhoz mérten ledéren öltözködő fehérnép aránylag sűrűn vált ki efféle reakciót. Ők viszont nem adták fel, mert valamikor meg is fordultak, s leálltak mellénk. Elvittek volna Lok Kawiba is (noha ez pont az úti céljukkal ellentétes irányban lett volna), de amikor megtudták, hogy KK-ba igyekszünk vissza, végül Penampangban raktak ki minket, ahonnan szintúgy volt busz, 2 ringgitért.
Valószínűleg működhet a stoppolás is, bár ez esetben érdemes egy kisebb hozzájárulással készülni, de 5 ringgit is bőven jobban megéri, mint a mérőórát soha nem használó taxik.

A park tulajdonképpen a helyi állatkert, de az állatkertek többségénél sokkal természetesebb és tágasabb élőhelyeken élnek az élőlények. A borneói törpeorrszarvú a fenti okok miatt sajnos csak egy csontváz képviseletében szerepel a palettán, de a többi lény miatt is bőven megéri idelátogatni.

Sabah többi turisztikailag értékes helyszínéhez hasonlóan a park is kétféle, maláj illetve külföldi díjszabást alkalmaz, a külföldiek rovására. Rendszerint legalább duplaannyit kell mindenhová fizetni, az állatkerbe pont a dupláját, vagyis külföldi felnőttként 20 ringgitet.

A parkban javarészt a borneói fauna egyedei vannak kiállítva, de akad maláj tigris (ez Borneón sosem élt, csak a félszigeten), emu és valami afrikai marhaféle is. De nézzük az érdekesebb dolgokat. Nem sokkal a park bejáratán túl máris ott vannak kedvenceim, az elefántok.

Borneón, több szigethez hasonlóan a helyi állatvilág több egyedén jól megfigyelhető a szigeti törpeség jelensége. Az evolúció során, nem teljesen tisztázott okok miatt egyre kisebbé váltak ezek a lények, így egy kifejlett borneói elefánt épp picivel nagyobb, mint a fele egy afrikainak.

Fejük is sokkal kölyökképűbb, a természetük szelídebb, agyaruk egyenesebb, füleik és farkuk arányaiban nagyobbak. Vadon már csak sajnos alig néhány száz példány él belőlük. Eredetük sokáig vita tárgyát képezte. A hosszú időn át domináns teória szerint Jáváról származnak, s a már évszázadok óta kipusztult jávai törpeelefántok utódai, ugyanis egy ízben Sulu szultánjának szánt ajándékként kerültek a szigetre, s ott lassan elszaporodtak. A modern genetikai vizsgálatok eredménye szerint viszont a szárazföldről valóak, s fejlődésük már cirka 300000 éve elszakadt ázsiai rokonaiktól.

Borneó ugyancsak otthona a maláj medvének is, bár ezek a vidám, nem annyira rémisztő küllemű jószágok egész Délkelet-Ázsiában előfordulnak. Ahogy említettem, orángutánok is laknak Lok Kawi-ban, ők a park kiemelt sztárjainak számítanak. Gibbonok és helyi vidrák is laknak itt, e két faj egy közös helyen, egymást láthatóan nem zavarva. Én ugyan eddig meg voltam róla győződve, hogy ezek az emberszabásúak vegetáriánusok, s csak hébe-hóba fogyasztanak rovarokat, de a szemem láttára kapott fel egyikük egy, a vidráknak szánt halat, s óvatosan, a szálkákra ügyelve el is majszolgatta a nagy részét a fa tetején. Hiába, úgy látszik, a protein vonzó számukra is.

Maláj medve és orángutánok (fenn), gibbonok (lenn)

Az egyik legröhejesebb kinézetű állat, a nagyorrú majom is borneói bennszülött, így a parkban méltán szerepel. Sajnos szökősek lehetnek, így sűrűn szőtt rácsok közötti életterük van, ami nem annyira esztétikus. Ennek ellenére is üdítő látványt nyújtanak. Azt hiszem, akkor sem sikerülhettek volna hülyébb megjelenésűre, ha direkt ezzel a céllal kerültek volna megtervezésre. Viccesek, na. Ez a fej, a hatalmas orr, az óriási pocak... Mint egy karikatúra.

Most őszintén... khm... ez mi?

Lok Kawi jó választás volt. Sepilok vagy a dzsungeltúrák biztosan más élményt nyújtanak, de ennyi elefántot és ilyen közelről, megérinthető távolságból egészen nagy szerencsével láthattam volna csak. Ajánlani tudom mindenkinek, különösen, ha nincs idő az autentikusabb programokon részt venni.