A napokban tanúsított inaktivitásom nem kizárólag a lustaságomnak tudható be, sajnálatos módon a laptop is erősen gyengélkedik, s egyre nehezebb belé életet lehelni.

Ez nem nagyon róható fel szegény teremtésnek - sajnos hajlamos vagyok mindent megtenni, hogy az élettartamukat drasztikusan lecsökkentsem. Ez a haldokló példány azzal kezdte, hogy Xianningben ledobtam az osztályban, amitől aztán teljesen azóta sem tért magához. Működött, különösen, hogy 1-2 belső részt cseréltek benne garisan, de már nem volt többé az igazi.
A történet itt még nem ért véget. Már otthon sikerült leöntenem valamivel, ami szerencsére nem tette még teljesen tönkre, de a billentyűzet használhatatlanná vált. Sebaj, USB-s asztali billentyűzettel orvosolva lett a probléma. Valamit rontott a hordozhatóságon, de némi plusz kényelmet is adott, mivel ezen pötyögni sokkal kellemesebb.

A következő csapás már itt, Wuhanban jött. Sikerült valahogy a monitort is kicsinálnom. Eleinte csak hol bejött a kép, hol nem, aztán végül már egyáltalán nem akart. Ettől határozottan nem voltam lelkes, különösen, hogy este történt a dolog, amikor már esélyem sem lett volna új gépet venni.
A találékonyság szerencsére még itt is adott kiutat: a nappaliban lévő lapostévé HDMI-n keresztül csatlakoztatható rá, így lett újra kép is. A gép mobilitási képességei egyúttal azonban meg is szűntek, s még arra is érdemes odafigyelni, hogy véletlenül se kapcsoljam ki, max. újraindítsam, különben erős lutri, hogy beindul-e, s kismillió próbálkozás, mire újra használható.

Már egy ideje tervezem a cserét, csak még nem bírtam magam rávenni, hogy bemásszak a Guangbutun melletti számítógéppiacra, ami a hozzánk legközelebbi, kellően felszerelt ilyen jellegű létesítmény.

A napokban azért majd megejtem az utat, s utána remélhetően már egy lényegesen komfortosabb lapim lesz, amit már erősen várok. Malajzia miatt egyébként sem halaszthatom már tovább, a lapostévét nem szeretném magammal vinni.

A beszerzésről természetesen majd itt is beszámolok.