28-án éjjeli fél egy körül érkeztem meg Szingapúrba. Az interneten sok infó kering a városról, különösen a berendezkedés szigorúságáról. Szingapúr ugyanis kicsit kakukktojás ország, demokrácia, de jelentős helyi sajátosságokkal. A drogcsempészetet határozottan érdemes elkerülni, mert egészen minimális mennyiség után is sanszos a halálbüntetés, nációra való tekintet nélkül. A helyieknek a népszavazásokon való részvétel kötelező, ugyanakkor a vélemény-nyilvánítás szabadsága korlátozott.
Mivel három etnikum zavartalan együttéléséről kell gondoskodni, így a vezetés nagyon is komolyan veszi a béke kikényszerítését. Tüntetni nem javallott, s a "rivális" nemzetiségek irányában mutatott legkisebb intolerancia is bajba sodorhatja a lakókat.
Ugyancsak tilos például rágózni, feltételezem, hogy ennek oka a kiköpdösött végtermék. Rágót így aztán nem is próbáltam meg Szingapúrba csempészni, de nem ajánlott cigarettát sem. Amíg általában majdnem mindenhová bevihető vámmentesen egy karton, a városállamba hivatalosan egy szál sem. Olvasni sztorikat büntetésekről, melyet olyan külföldiek szenvedtek el, akiknél véletlenül maradt néhány szál.
Miután helyben igen drágán mérik a füstönivalót, így azt terveztem, hogy ha kell, vámoltatok pár dobozzal, mert még úgy is jobban kijövök. Kínában fillérekért adják.
A reptéren az első gyanús jel az volt, hogy megérkezvén, a kijárat felé haladván feltűnt egy dohányzó szoba, ahol külföldiek pöfékeltek szorgalmasan. Továbbvonulva a belépés felé még egy plusz pont: a vámáruval nem rendelkezők során személyzet sehol, a kijárat meg fél méterre. Így lettem - szerencsére sikeres - cigarettacsempész Szingapúrban.
A reptérről lehetőség van 9 dollárért (helyi, a továbbiakban is csak dollárként hivatkozok majd rá) bármelyik szálláshelyre eljutni, legyen szó ötcsillagos szállodáról vagy épp youth hostelről. Természetesen éltem a lehetőséggel, mert éjjel tömegközlekedés a reptérről nincs, s ez az ár összevetve bármelyik reptér áraival nevetségesen alacsony.
Az alvóhely egy olcsó hotelben volt, Geylangban, a piros lámpás negyedben. Feltűnt, hogy lányok állnak az út mentén, de akkor még semmi gyanúsat nem észleltem. Közelebbről megfigyelve őket, illetve a recepciós egy épp ott lévő férfivendéggel folytatott beszélgetését elcsípve viszont egyértelmű volt, hogy ladyboy mind. Üdv Délkelet-Ázsiában!
Mint a fentiekből kideríthető, Geylang nem éppen a legjobb hely, ennek ellenére még itt is kiváló körülmények uralkodtak. Leszámítva, hogy az utak jó részén építkeztek valamit, a helyzet kifogástalannak mondható. Az erre járó zöld metróvonalat meg épp felújítják, anélkül, hogy ebből bárki érezne valamit, mert megoldják éjjel, az üzemszünet alatt...
Másnap a vízköpő oroszlánt, a belvárost, Chinatownt és Little Indiát barangoltam be. A galéria lentebb. A párocska indonéz, én segítettem nekik a metróval, utána együtt mászkáltunk pár órát. Helyesek. Még a Meki is finom, s kb. a magyar árakon operál. A csirkés szendvics mellfilé, nem bőr, s mindenféle szendvicsből van dupla.