Mostanában nem történik velem semmi rendkívüli. Ez alapból persze nem baj, én kimondottan jól viselem, csak bloggerként nem hagy túl sok lehetőséget a kibontakozásra. Igyekszem majd kissé megerőltetni a szürkeállományom, s ha más nem, általánosabb bejegyzéseket megfogalmazni az átmeneti időre.

Az amcsiról azóta sem hallottam, amivel szintén kiválóan együtt tudok élni, ez így egy nagyon ideális viszony lesz kettőnk közt.
Pénteken sikerült megoldást találni a másodévesek aznapi órájára is. Hétfőn van egy kis rés a tanrendjükben, ami nekem is szabad volt, így aztán közösen arra jutottunk, hogy oda fog vándorolni a közös óránk. Ez mindenkinek jó. Ők egy kicsit tovább alhatnak pénteken, nekem meg már szerda reggel véget ér a hetem. Nem is lehetne ennél ideálisabb.

Azóta sem lett sajnos melegebb, s tartok tőle, hogy már nem is lesz az. Legközelebb Hainanra kéne menni, ott ilyenkor is jó idő van. Vagy északra, mert ott meg fűtenek gőzerővel.
Sajnálom, hogy most többre nem telik tőlem, de néha ilyen napok is vannak. Igyekszem megjavulni. Becsszó.