Miután Kína valóban a gasztronómia fellegvára, én pedig imádok enni, így egészen biztosan érzem, hogy a kaja címke az egyik leggyakrabban előforduló lesz a blogon.

No de csapjunk a lecsóba. Szó szerint. A héten ugyanis eddig elkerültem a kantint. Nem mintha nem lenne jó az ellátás (különösen ár-érték arányban nézve), csak valahogy most így jött ki. Hasonlóan az egyetemi éveimhez, az itteni kvázi semmittevés - mert valljuk be, heti 14x40 perc tényleg nem kemény munka - mellett előjött az a rossz szokásom, hogy a lehető leglehetetlenebb időpontokban térek nyugovóra. Ha délelőtti órám van, olyankor néha egyáltalán nem is alszom, hogy aztán már délután 4-5 óra felé elnyomjon az álom. A vacsora a tanári étkezőben fixen fél 6-tól zajlik, így néha eleve ütközött az aktuális korai szunyókálás idejével.
Ugyancsak a kantin ellen szólt, hogy még vasárnap csináltam egy szép adag zöldbabfőzeléket, ami kitartott keddig. Meglepően jól sikerült, s most már azt is tudom, hogy a fehér rizsecet íze tökéletesen megfelel a hazai kémiai ecetének. A zöldbab amúgy nem volt zöld még a boltban, lilás színben pompázott, de mialatt a puhulása zajlott, valahogy a színe is elment.
A szerdai vacsit átaludtam, aztán csütörtökön meg lecsót ettem a paprika és a paradicsom rámrohadását elkerülendő. A paradicsom olyan, mint odahaza, a paprika azonban nem. Alapvetően két félét találni az édes fajtából. Van egy többnyire zöld (néha piros) színű, nagyon kemény húsú termés, amilyennel Magyarországon nem lehet találkozni. Nem puhul meg könnyen, így lecsóba nem túlságosan jó választás. A másik a pritaminpaprikára hajaz, vastag, lédús. Most is ez volt itthon, ehető. Sajnos az otthoni tipikus, citromsárga paprika nincs, kolléganőm a képe alapján azt mondta, nem is látott még olyat.
A lecsó az én értelmezésemben tojásos, így a dolog megkoronázása a kacsatojás volt, amit viszont imádok, s amivel nem tudok betelni. Otthon hivatalosan nem is lehet kapni étkezési célra, mivel olykor szalmonellát terjeszt, de itt rengeteg van belőle. A kacsa egyébként is az egyik nagyon kedvelt baromfi errefelé, ami számomra örömhír, mivel nagyon imádom.

De a tojásra visszatérve, nagyon szeretem, s az itteni tojásárak is rendkívül barátságosak. A tyúktojás súlyra megy, 1 jin (fél kg, hagyományos kínai mértékegység, az üzletekben a tömegük alapján eladott termékek ára ennek megfelelően van kiírva) 5.2-5.7 yuan körül van, átlagos méretű tojásokkal nézve 10 darab kb. 250 forintba kerül.
Kacsatojás a boltokban nincs, de a piacon igen. Sajnos a tyúkénál drágább, darabja kerül 1-1.1 yuanbe, de így sem sok érte, mivel nagyobb is.

Más. Még hétfőn reggel láttam a diákok étkezőjében lepényszerűséget, s ha már láttam, vettem is. Nem édes, s kimondottan jó. Ugyancsak valamelyik reggel, még a szünet hetében, a suli főbejáratával szemben fedeztem fel egy kajáldát, ahol hamburgerszerűséget árulnak. 3 yuan, s egy olajban kisütött, korongalakú, kettévágott tésztába pakolnak ubit, húst meg valami szószt. Finom, azóta még kétszer vettem belőle.
Ma viszont a kantinban fogok vacsizni, s aztán a hétvégén megint sült krumpli jön. Csak hogy fogyjon az a finom ketchup!

Már írtam, mekkora osztálylétszámokkal dolgozunk itt. Ehhez társulnak a 40 perces órák, ráadásul havonta 1-2 nap rendszerint el is marad, mert épp valami más dolog zajlik. Múlt hét pénteken például azért nem tartottam órákat, mert yuekao, havi vizsga volt.
Itt lényegében ezzel zajlik az osztályzás. Időnként írnak egyet majdnem minden tárgyból, aztán ezeknek az eredménye az, ami alapján a jegyeket kapják. Feleltetés, otthon megszokott röpdolgozatok nincsenek, kizárólag ez.
Hogy nagyobb legyen a stressz, az alsósoknak (chuzhong/middle school/a középfokú oktatás első három éve) a harmadik év során kapott osztályzataiktól függ, hogy hova mehetnek tovább. Vagyis, a mi felsőseink (gaozhong/high school/a középfokú oktatás második három éve) nem feltétlenül ide jártak alsóba, illetve az alsósok sem biztos, hogy itt folytatják tovább. Ez két különböző iskolarendszer, nem is mindenhol van egy intézmény keretein belül. A tanáraink is többnyire csak egy évfolyamot (s csak egy tárgyat) tanítanak, de mindenképp vagy az egyik, vagy a másik iskolatípus keretein belül maradnak.

Én ebben is kakukktojás vagyok, mert tanítok négy különböző évfolyamon is. Osztályoznom is kell, viszont mivel angol beszédet tanítok, így elég nehezen megoldható az itt bevett módszereket használnom. Az órák elején többnyire feleltetek, de mivel - s ezzel vissza is kanyarodok az első bekezdés fonalához - rengeteg a diák, s rövidek az órák, rá kellett jönnöm, hogy valahogy növelnem kell a hatékonyságot.
Végül a beszédértéses feladatok mellett döntöttem. A módszer biztosan ismerős: adott idegen nyelvű szöveget hallgattatok velük, s aztán megadott kérdésekre kell válaszolniuk az elhangzottakkal kapcsolatban. A válaszadás írásban megoldható, így ezzel egyúttal az osztályozás problémája is kipipálva.

Két hete nyitottam a felsős másodévesekkel, elég jól ment nekik. Egyelőre csak gyakorlás szintjén csináltuk, holnap lesz még egy ilyen felkészítő óra, s aztán jövő héten írják majd élesben.
Ma a felsős elsőéveseknél debütál majd a dolog, remélem itt sem lesz fennakadás. Azért kicsit izgulok, bár ők jobban. De kell egy kis vizsgadrukk is.:)

A kellően élénk fantáziájú olvasók legnagyobb sajnálatára a mai poszt kizárólag a Kínai Népköztársaság területén fellelhető csatlakozó aljzatokról és a beléjük illő dugaszokról szól.

Az ország háztartásaiba az otthon is megszokott feszültséggel terítik az áramot, így a Magyarországon használt berendezések gond nélkül csatlakoztathatóak. Amennyiben az aljzat is kompatibilis. Utóbbiakból ugyanis van három különböző típus.

A hozzám hasonlóan idegenbe szakadt európai szerencsére nem veszik el, hiszen az egyik kialakítás pont megfelelő.

De nézzük, mi is a választék.

Ez a pofás háromágú dugó az egyik helyi förtelem. A hozzá tartozó aljzat formája könnyedén kitalálható.

Ez a némiképp egyszerűbb, csupán kétágú dugasz a másik megoldás. Az aljzata ennek is elképzelhető.

Létezik azonban még egy, a magyarországi szabványnak megfelelő dugó is. Legalábbis elég erős ennek a gyanúja annak ellenére is, hogy ilyet a saját cuccaimat leszámítva még nem láttam. De ha hozzá való bemenet van, akkor lennie kell.

S végül a csodaszer, a mindháromhoz kompatibilis "csodaaljzat". Szinte az összes konnektorom ilyen, nem beszélve a hosszabbítókról. A képen megfigyelhető, hogy a kétvillás bemenet helye egyúttal az otthon megszokott dugókat is kiszolgálja.

Egészen szofisztikált verziója is van, míg a fentibe 2 dugasz is mehet egyszerre, a következőben egy helyre suvasztották be mindhárom lehetőséget.

S végül egy, az otthonival nem összeegyeztethető bemenet, talán rájöttök, hogy melyik megoldást szolgálja ki.

Mint a képek is jelzik, mindenféle átalakító nélkül használhatóak ideát az európai elektromos ketyerék, de sajnos fordítva ez az állítás nem áll. Nem tudom, az itt beszerzett, kétágas végű hajszárítómat hazavigyem-e majd.

Update: 

A képek marha életlenek lettek,  így inkább le is kicsinyítettem őket. Valamivel élvezhetőbb így.