A Szecsuánblog visszatért Hongkongba, s most épp innen jelentkezem nektek. Sajnos egyúttal a világ talán legocsmányabb hoszteléből is, amely legalább annyiba kerül, mint odahaza egy akciós ajánlat egy nívós szállodában. Ha esetleg szokatlanul hosszan nem jelentkezném, akkor valószínűleg tüdőátültetést kapok, ugyanis olyan erős a hipószag az ablaktalan, fürdővel együtt talán 5-6 négyzetméteres szobában, hogy az már egészen biztosan nem egészséges. Az ajtón keresztüli szellőztetés sem segít, annyiban különösen nem, hogy az ajtó egy cirka 75 cm széles folyosóra nyílik (ezen kell 3-4 forduló után megközelíteni a szobát).


Az egész épület hosztelekből áll, s rohadt nagy, legalább 6 lépcsőház, darabonként 16 emelettel. A lényeg, hogy a Chungking Mansion cím alatti szálláshelyeket nagy ívben kerüljétek el!


A közel 400 yuanes szobaár miatt és mert a név sem utalt hostelre, valami minimál, de azért még szállodai színvonalat megütő helyre számítottam, hát ez nem jött be. Mindegy, tanuljatok a hibámból, én meg egy éjszakát kibírok. Az ágy legalább nem kemény.



Holnap du. 4-ig elkészül a vízumom, s aztán utána indulunk vissza Shenzhenbe. Ja, és immár hivatalos, hajnalban lemértem: metróval a hongkongi határ a lakástól 32 perc, egy átszállással. Nem is rossz.

Ma végre lefoglaltam az összes szállást, így a tervezgetés lehetőségei immár erősen beszűkültek, csak azt kell kitalálni, ahol még foghíjas a program, ott mivel töltöm ki az adott helyen eltöltött időt.

Ami azt illeti, nem is ártott sietni, mert egyik-másik hostelben már csak 1-2 darab szoba volt a kívánatos időpontokban.

Az immár végleges verzió szerint ez várható:

január 25.: indulás Wuhanból
január 26-29: Kota Kinabalu, Sabah
január 29.-február 1.: Kudat, Sabah
február 1-2.: Kota Kinabalu, Sabah
február 2-5.: Sandakan, Sabah
február 5-6.: Kota Kinabalu, Sabah
február 6-8.: Bandar Seri Begawan, Brunei
február 8-10.: Miri, Sarawak
február 11-13.: Kuching, Sarawak
február 13-14.: Miri, Sarawak
február 15-18.: Kota Kinabalu, Sabah
február 18.: érkezés Wuhanba

A szállásárak elég kedvezőnek mondhatóak. Rendszerint tökéletesen jól ki vagyok békülve a hosztelekkel, ezúttal sincs ez másképp. A kritikus pont nálam a saját szoba, az ilyen hálótermi elhelyezéseket vadidegenekkel nem nekem találták ki. Kell az a privát szféra.
Ez egyéni utazásoknál többnyire plusz költséget jelent, mivel elvétve fordulnak elő egyszemélyes szobák, idén azonban férjestől megyünk, így a kétágyas szobát végre ki is használjuk.

A maláj részeken az árak barátiak. 1-1 szobát max. 80 ringgitért, vagyis 120 yuanért meg lehet kapni. (Újabb remek hír, hogy hála a yuan erősödésének, meg valszeg egyúttal a ringgit gyengülésének is, a két évvel ezelőtti 1:2 arány jelentősen javult, immár csak 1,5 kínai pénzbe fáj egy maláj valuta.)
Brunei viszont drága. Nem is kicsit. 400 yuan alatti szobát nem is lehetett találni, igaz, hotelben, reggelivel. Tartok tőle, hogy a miniállamban nem nagyon fogunk dorbézolni.

Ez is kész. Szállásunk már biztosan lesz. Sarawak-t viszont még ki kell találni. Igaz, túl sok időt nem szántam rá, úgyhogy maga Kuching megvizslatása is elviszi azt a pár napot.
Várom már. Mehetnékem van erősen!

Általában mindenkit érdekel, csak vagyunk annyira udvariasak, hogy nem kérdezünk, de íme, lássuk a kirándulás költségvonzatát. Nem volt kevés, de lehetett volna sokkal több is, s ahhoz képest, hogy merre jártam, szerintem rendben volt.

KÖZLEKEDÉS

A legégetőbb tétel a repülőjegy. Ezzel nagyon nagy szerencsém volt, mert sikerült időben foglalni, s így kimondottan kedvező árakat kifogni. Hongkongból a Jetstarral repültem Szingapúrba, ez az út mindennel együtt kb. 700 yuanbe került (kézipoggyásszal, ételt nem kérve, tehát a legfapadosabb módon).

A visszaút az Air Asiaval zajlott. Bangkok és Wuhan közt mindössze 500 yuan volt az ár.

Ezek mind akciós repjegyek voltak, a normál árak ezen a viszonylaton kb. 2000 yuan körül vannak egy irányban.

Az alvós vonat Xianning és Shenzhen közt 220 yuan volt, Krabiból Bangkokig pedig 650 baht, vagyis kb. 130 yuan volt a busz.

A közlekedési kiadások alá sorolandó még a többi buszozás, taxizás, helyi közlekedés (a Krabi környéki hajózást nem számolom ide, az inkább szórakozás), ezek összesen mintegy további 400 yuannyi pénzbe kerültek. Ez összeadva majdnem 2000 yuan.

SZÁLLÁS

Szingapúrban két éjszakát szálltam meg, összesen 160 yuanért, Melakkában ugyanennyi volt. George Townban közel 180 yuant fizettem egy éjszakáért, majd Krabiban, Thaiföldön, összesen 11 napnyi vendégéjszaka került 750-be. Összesítve: 1250 kínai pénz.

EGYÉB KIADÁSOK, KÖLTENIVALÓ

Hongkong drágább mint Kína, de ki lehet fogni olcsóbb helyeket, ahol ahol 30 yuanből jól lehet lakni. Hosszabb távú tartózkodás esetén fogalmam sincs, mi mennyibe kerül. Vettem még itt egy átalakítót is, 10 hongkongi dollárért, bár nem a megfelelő kimenete volt, mint kiderült. Okosan költekezve valószínűleg elviselhető anyagilag is a hely.

Szingapúrban ki lehet fogni olcsón is szállást, s a tömegközlekedés használatával sokat lehet spórolni. A szolgáltatások drágák, enni leginkább olcsó helyeken érdemes, mint például Chinatownban az utcán, vagy bármelyik Mekiben. Ez utóbbi nem drágább, mint otthon, ellenben érezhetően finomabb.
100 szingapúri dollárom volt, 30 körül maradt is, úgy, hogy a reptéri tranzit 9 dollár volt, s Szingapúrban pótoltam a repülőgépre fel nem vihető aerosolokat is.

Malajziában az étkezés nagyon olcsó, ellenben finom. Az indiai kínálat mindenképp. A nagyáruházakban mindenféle nyugati cuccot is kapni: sajtok, normális kenyerek, margarin, tejtermékek nagy mennyiségben. A kínainál jóval olcsóbban. Melakkában vettem egy usb-s wifikütyüt is, mert a laptopé nagyon megadta magát. Kiválóan működik, erősebben veszi a jeleket, mint a telefon, s mindössze kb. 1200 forintnyi ringgitbe fájt.
Ami kimondottan drága, az a taxi, érdemes elkerülni, ha lehet.

Ezer yuant váltottam át ringgitre, 200 feletti összeg maradt belőle. Malajziában 4 napot voltam, a melakkai szállást már előre kifizettem, a közlekedés és a penangi szállás meg a határra való eljutás ebből zajlott.

Thaiföldön töltöttem a legtöbb időt, s itt volt a legtöbb kiadásom is. Napra vetítve persze kevesebb, mint másutt, mert itt már nem utazgattam, egy helyben voltam. A szállással együtt napi ezer bahtból (200 yuan) nagyon kényelmesen ki lehetett jönni: 1-1 étkezés 100 baht vagy az alatt zajlott, nagy ritkán volt 150. Voltam thai masszázson is, ott egy kétórás programért fizettem 400 bahtot. Az ezer baht átlagnak bőven jó napokra bontva, úgy is áll, hogy belefér az elefántos túra 700-ért, vagy a szigetes kirándulás 400-ért, vagy épp a bangkoki busz 650-ért. 

Összesen a teljes nyaralás - mindennel együtt - kevesebb mint 5000 yuanből kijött, s párosan még olcsóbb lehetett volna, mert mindenütt kétágyas szobám volt (egyágyasokat nem szeretnek tartani), ezáltal a szállásköltség simán felezhető lett volna. Majdnem 3 hét trópusi melegért nekem megérte.

Ma sikeresen átcuccoltam az előre foglalt szálláshelyemre, úgyhogy nyugodt vagyok. A kálváriának vége, most már csak a pihenés vár rám. Bárcsak ezt mondhattam volna a penangi és az első krabii éjszakámról is.

Melakkából gond nélkül eljutottam Kuala Lumpurba, ahol nem időztem túl sokáig, hanem vettem egy buszjegyet Penang szigetére. George Town kiemelt turisztikai célpont, így aztán belátom, lehettem volna kissé előrelátóbb is. A melakkai helyzetből indultam ki, ahol akadt üres szálláshely épp elég - bár a sajátomat ott elintéztem még Kínából.

Penangba valamikor éjjel 1 felé érkeztem meg, s hogy jobb legyen a kedvem, a buszállomás 15 km-re van George Town-tól. Ennyit felmálházva semmi kedvem nem volt megtenni, meg álmos is voltam, így kénytelen voltam taxizni. Malajziában nem olcsó a taxi. Melakkában a szállás és az állomás közötti táv 20 ringgit, mialatt Kuala Lumpur és Melakka közt a távolsági buszra mindössze 12-t kell fizetni. Az arány KL és Penang illetve a penangi busz és George Town közt is áll: KL-ben 38 ringgitbe fájt a busz, míg az éjszakai tarifás taxi 35 volt. Nem volt mit tenni, fizettem.

George Townba érve aztán sikerült rájönnöm, hogy én itt egyhamar nem jutok szobához, de még megosztott hálótermi ágyhoz sem. Végigcaplattam a központon, legalább 30 helyen megfordulva, de 250 ringgit alatt - amely egy normális hotel családi szobáját jelentette volna - nem találtam semmit.

Már elkönyveltem magamban, hogy csövezek az utcán, aztán hajnalban lelépek valamerre, amikor egyszer csak elémállt egy kocsi, benne egy helyi kínai arc segítőkész fejjel. Miután tisztáztuk, hogy szobát keresek, képes volt elfurikázni legalább 15 helyre, ami az eszébe jutott. Én a harmadiknál már szóltam, hogy csak rakjon ki a főutcán, mert nem akartam pofátlan lenni, de ragaszkodott hozzá, hogy segít. Végül már a telefonján böngészett szálláshelyek után, s az utolsó próba be is jött. A Little India Heritage Village nevű helyen még kaptam szobát, igaz, 90 ringgitért, ami kb. a duplája volt a melakkainak. Így sem panaszkodom, mert nagyon is jól jött az az alvás.

Másnap szombat volt, vagyis hétvége, így esély nem volt találni másik helyet (az indiaiaknál nem volt), ezért is jöttem egy nappal korábban Thaiföldre.

Krabiba a skót sráccal, Martinnal érkeztem, akivel Penangból idáig közösen utaztunk, s így ismerkedtünk össze. Nos, nem cséplem feleslegesen a szót: Krabiban is minden fullon volt. Kivétel nélkül. 
Jobb lehetőség híján kerestünk egy padot, aztán ott cigiztünk meg dumáltunk, míg nekem eszembe nem jutott, hogy megkérdezzem az egyik hotelt, hogy másnapra van-e helyük. Ha van, akkor azért mégis csak nyugodtabb vagyok, tudván, hogy fél nap múlva ágyba kerülhetek.

A recepción így három óra táján nem volt senki, gondolom aludtak valahol. Ha már ott voltam, körülnéztem az emeleteken, valami fotelben bízva. A negyedikről már majdnem visszafordultam, de még egy próbát tettem, s ezt jól is tettem. Az ötödiken ugyanis volt két hívogató kanapé.

Gyorsan visszamentem szólni Martinnak, majd szép csendben felosontunk a fekhelyekhez.

Kb. 7 óra volt, mikor ránktaláltak. Ki is dobtak persze... Szerencsére innentől már heppiend, mivel a hotelt elhagyva találtam egy helyet, ahova azonnal be is lehetett cuccolni. Minden jó, ha vége jó.

Tanulság: holdújév idején foglalás nélkül sehova nem menni. Legalábbis, ha el akarjuk kerülni az illegális szállodafoglalói státuszt. Vagy a csövezést. Kinek mi esik jobban.