Régi, kitartó olvasóim talán még emlékeznek az első, fengjiei évadra. A világvégi, elzárt kisváros egészen unikális volt a maga nemében, nagyon élveztem az ottlétet. Az ottani munkát már lényegesen kevésbé, de ez másik kérdés.


Fengjie volt az egyetlen eddigi kínai lakóhelyem, ahol a boltokban teljesen természetes módon mindenütt lehetett kacsatojást kapni. Mármint a friss verziót, a sózott, főtt, még héjas kacsatojást mindenütt árulják. Ez utóbbiból bajosan lehet rántottát készíteni, s az ízlésem egy kicsit a sósságot is sokallja benne, így aztán elvétve fordult elő, hogy vásároltam belőle.

Fengjieben tehát magától értetődő volt, hogy kacsatojást is kapni. Fajlagos árban egyébként hozzávetőlegesen megegyezett a tyúktojással. Kínában a kacsa teljesen általános, gyakori lábasjószág, így aztán a tojást sem probléma beszerezni. Hogy az arányokat szemléltessük: több mint négymilliárd csirke mellett majdnem egymilliárd kacsa is él az országban - ezekkel a számokkal magasan listavezetőek.

A friss kacsatojás ennek ellenére a jelek szerint Kínában sem mindenhol hozzáférhető. Hogy ebben mennyire játszhat szerepet, hogy a szalmonella-fertőzés kockázata magasabb, mint a tyúktojás esetében (ezért nem kerülhet pl. otthon étkezési céllal forgalomba), azt nem tudom. Tegnap ellenben a helyi nagyobb bevásárlóközpontban azt vettem észre, hogy rengeteg kacsatojást kapni. A mai, rendesen átsütött rántotta így mi másból is készülhetett volna el. Még mindig nagyon szeretem.

Volt már szó erről a rendkívül ízletes lábasjószágról, akkor is egy szupermarketes portéka került terítékre, ez most sincs másképp.

A valódi, nem ennyibe kerülő példányok természetesen egy magasabb gasztronómiai színvonalat képviselnek, de a nagyboltos verziók is felettébb finomak, úgyhogy nem érdemes emiatt fintorogni. 
No, meg az sem teljesen lényegtelen, hogy így kb. 60 yuanért meg lehet kapni egy egész állatkát.

A bőre kevésbé hasonlatos a valódihoz, de még így is egészen kiváló, a húsról már nem is beszélve, ami a magyar kacsasültekkel ellentétben tele van finom szafttal. Imádom.

A napokban ezt a szépséget sikerült megfigyelnem bevásárlás közepette. Megkóstolni nem volt szerencsém, így erről nem nyilatkozhatok (majd talán Virág), de ránézésre kifejezetten mókás darab.

Tegnap jártam a nagy bevásárlóközpontban, ahol a hasonló magyar üzletekkel megegyezően kapni lehet frissensült készételeket. A kacsa pekingi verziója Kínában is híres, nem csak a külhonban, így aztán ezt is árulják mindenfelé.

Minthogy szupermarketről beszélünk, így azért a minőség nem vetekszik az erre specializált kacsaéttermekével - s akkor még szofisztikáltan fejeztem ki magam. Ez persze nem baj, az ár sem megegyező.

A termék amúgy finom, még így is, hiszen a kacsa nagyon ízletes állat. Kedvcsinálónak íme három kép.

A kész, omlós szárnyasok (fenn), a rutinos személyzet igény szerint profin fel is szeleteli a kiválasztott példányt (lenn)

S végül a termék már bedobozolva, fogyasztásra készen.