Tegnap a belvárosban jártunk, mert szerettünk volna vásárolni egy új telefont és egy laptopot is.

A telefon beszerzését elsősorban az indokolta, hogy Vietnámmal együtt új telefonszám is jár majd. Mivel a kínai számomra is szükség van még egyelőre, hogy valamibe a viet SIM-et bele tudjam applikálni, ahhoz új mobil kell.

Kaptam az alkalmon, s akkor már egy jobb telcsit (a bejegyzést erről írom most, s a guglis magyar billentyűzet a telcsit automatikusan Felcsútra javítja, szép...) néztem ki. A Xiaomi már évek óta nagyon erős készülékeket gyárt, s mindezt igencsak jó áron is műveli. Egy bizonyos ár fölé már nem szívesen megyek, ha telefonvételről van szó, így nem (egy amúgy szintén versenyképes díjazású) csúcsmodellre esett a voks, hanem a Mi Max2-re, 1600 yuanért. Ez egy tavalyi telefon, de egyáltalán nincs okom panaszra, nagyon bejön. Ráadásul péklapát méretű, így még nekem is kényelmes rajta írnom.

A laptop elsősorban azért jött, hogy mindkettőnknek legyen, maradtam a Dellnél, s nem is estem túlzásokba. A vételt még az is indokolta, hogy a műszaki cikkek odaát drágábbak, így egyúttal meg is előzzük a bajt, ha esetleg valami megadná magát a közeljövőben.

Ma postán jártam, megérdeklődtem a nem légi szállítás díját. Nem csalódtam, a 20 kg-s csomagot 150 yuanért odahurcibálják a korábban ismertetett időintervallumon belül.

Most már itt majdnem minden elrendezve. Lesz még egy pénzváltós kör, s ezenkívül már csak cuccolni kell. Ja, meg az új gépet otthonossá alakítani, új windows-zal együtt. Mondjuk így, hogy a régi nem döglött meg és nem sürget semmi, még ez sem különösebben frusztrál.

Különösen, hogy Pamacs asszony kérdezte, így illik válaszolni.

Mivel éves rendszerességgel elhagytuk Kínát, s soha nem ugyanott folytattuk, így igazán rengeteg cuccunk nincs. Sajnos még így is több annál, mint amit akár a Qatar munkatársai megengednének.
A Vietnam Airlines nem prémium szolgáltató, így nem is ad a turistaosztályos jegyhez 30 kg-s keretet, csak huszat és elvileg a kézipoggyász is csak 6 vagy 8 kg.

Óhatatlanul felmerül, hogy mit kezdjünk. Az opciók egyszerűek: vagy viszünk magunkkal mindent és fizetjük ennek az árát, vagy csak ami befér, a többi marad, s majd veszünk újat. Szerencsére a kínai posta ilyen viszonylatban egész kellemes árakat kínál, így minden nincs veszve. Bár egyelőre csak a weboldalukon tájékozódtam, ha az infók igazak, akkor egy cirka 20 kg cuccot velük juttatunk el a célállomásra.
Bízok azért a legacy légitársaságok rugalmasságában, így remélhetően 23 kg-val még feljut az a bőrönd, s mellé még vettem 10 kg kiegészítést is előre a kis gurulósra. Így összesen talán fel tudunk adatni 55 kg cuccot, s a kézikkel még elviszünk egy 15-t, ami együtt már 70.
Ami velünk nem fér el, azt meg szelektáljuk, s egy maximum 20 kg erejéig elcsomagoljuk és rábízzuk a postai kézbesítésre.

Ez utóbbi feltehetően hajót jelent, s úgy legalább 2 hetet, mire odaér a cucc, de ez nem is lesz sürgős. Addigra már remélhetően lesz hova kipakolni a beltartalmat.

Hát, ilyen egy költözés felénk. Szerencsére nem stresszes, mert alig van valamink. Bútor például egy darab sem. De egy "valódi" költözésbe valószínűleg belepusztulnék. Vagy mindenki más körülöttem... 

Egy kicsit eltűntem, de közben intézkedtünk is. Vietnám a bolygó azon kevésbé szerencsés országai közé tartozik, ahová kell vízum, de a csoporton belül a szerencsésebbek egyike, mivel ezt érkezéskor is be lehet szerezni.

Annyi nehezítés persze van a dologban, hogy csak úgy a semmiből felbukkanva ez nem jön össze, először igényelni kell egy approval letter-t, amit aztán kinyomtatva magunkkal kell hurcibálni. Ezzel engednek csak fel a Vietnámba tartó gépekre, s a reptéren ennek birtokában állítják ki a megfelelő vízumot a jelöltek útlevelébe.
Szerencsére ez az igénylés online lezavarható, s jelen szabályozás hatálya alatt a turista mellett üzleti vízumok is beszerezhetőek így, utóbbiak akár egy évre is. Ez az egy éves üzleti vízum ráadásul az érvényességi idején belül folyamatos tartózkodásra jogosít, vagyis akár egy évig nem kell elhagyni az országot, hacsak kedvünk nem tartja.

Az approval letter tehát hamar elkészült, s ennek birtokában ma a repülőjegyeket is megvettem. Az Air Vietnammal utazunk majd, Hongkongból. Lesz egy kétórás szünet Ho Chi Minh-városban, de ezalatt legalább be tudunk csekkolni a belföldi járatra és fel is tudjuk venni a vízumunkat.

Nha Trangba majd október 7-én este nyolc után érkezünk, ami itt már több mint kilenc, mivel a vietek a nem a pekingi időzónát használják.

Két hétre foglaltam több részletben, lemondható módon szállást, az alatt remélhetően találunk házat magunknak.

Jó lesz ez, bárcsak minden ilyen simán menne!

Az előzetes tervekkel ellentétben nem várunk februárig, hanem már 16 nap múlva Vietnám felé vesszük az irányt. A hirtelen döntésnek több oka is van.

Már többször elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne, ha férjemnek nem hosszítanánk vízumot és inkább lelépnénk hamarabb, de ez csak gondolat maradt. Mehetnékem volt ugyan, de azért racionális típus vagyok és sem az én vízumom árát nem szerettem volna elpazarolni (nekem még van cirka fél évem), sem az itteni jövedelemről lemondani addig, míg lehet.

Hogy végül mégis megindulunk, annak leginkább vízumos okai vannak. Az eredetileg betervezett maláj opció most épp felfüggesztés alatt áll, elvileg október 28-ig. A férjemnek 7-én jár le a vízuma, így addig nem tudunk várni. Megoldható lenne ugyan, hogy HK-n keresztül szerzünk egy (szerencsétől függően 1 vagy 2 hónapos) papírt átmenetileg, s október végén megyünk Malajába, de ez ugye még újabb költség, ráadásul egyet éjszakázni kéne Hongkongban hozzá.
További bónusz, hogy amennyiben október 28-tól mehetnénk is az új vízumért KL-be, az új verzió drágább, mint az eddigi, ráadásul mivel fél évre szól, akkor meg azt nem tudnánk végig kihasználni. És ráadásul arra sincs tulajdonképpen semmi garancia, hogy tényleg tudunk akkor szerezni vízumot.

A lényeg, hogy úgy döntöttem, nem variálgatok, akkor inkább induljunk neki Vietnámnak hamarabb. Férjem most kapott extra 2-3 havi fizura ígéretet a cégtől, ez önmagában elég arra, hogy egy akár egy évet is lehúzzunk ott mindenféle helyi jövedelem nélkül, anélkül hogy egyéb meglévő forrásainkhoz hozzányúlnánk.
Merthogy, ha már lúd, legyen kövér alapon arra is jutottam, hogy Nha Trangban (ide megyünk Vietnámon belül) egy évre telepszünk le első körben fél év helyett.

A vietnámi vízumigénylésünk már folyamatban, a napokban intézek majd mindent szép lassan. Október 7-én pedig el is húzunk, előreláthatóan Hongkongon és Saigonon át.

Ennyi egyelőre. Majd szórakoztatlak benneteket a részletekkel.

Majd holnap részletesebben is megírom, most csak a lényeg jön. Már októberben költözünk Vietnámba.

Lassan erre is sor került. Talán még emlékeztek, hogy egyszer már Wuhanban is próbálkoztam ezzel, de akkor még sokkal bonyolultabb volt a regisztráció külföldiként, s rendszeresen visszadobott a rendszer.

Miután tavaly elkezdtem használni a Wechat-es pénztárcát, ez a dolog le is került a napirendről, mivel ez utóbbi is mindenhol használható, mi több, a mindennapi életben még jobban is áll, mint az Alipay.

Egy terület azért még akadt, ahová kellene a Zhifubao (Alipay). A repjegyvásárlós oldalakon, s általában az online áruházakban való fizetésnél az Alipay dominanciája még töretlen, s a Wechat ritkán használható. Mivel hamarosan repjegyet kell vennem Malajába, így újra megkerestem a már jól bejáratott wuhani diákasszisztensemet (aki közben már végzett, s egy gyógyszerészeti cégnél melózik). Mivel csak holnapra fixáljuk le az időpontokat, így gondoltam, meglesem újra a regisztrációt, hátha sikerül magamnak is. Időközben új bankszámlám és telefonszámom van, s el is telt két év, így bíztam benne, hogy talán változott valami.

Változott is! Most már percek alatt lezavarható a folyamat, nem kell hozzá utalgatni, utalás összegét visszaigazolni, s a többi hülyeség, csupán megadni az adatokat, s a banki rendszer érvényesít is. Szóval, lényeg a lényeg, holnap már önállóan veszem meg a jegyeinket KL-be.

Tegnap összefutottunk Isoval és Fly-jal, s ennek örömére vacsiztunk is egy kicsit. Én elég ímmel-ámmal fogyasztottam csak (tudjátok, fogyóban vagyok s emiatt nem akarok nagyon vétkezni), de elég finom falatokat kaptunk. 

Kommunikáltunk a vízumos csókával is, a terveknek megfelelően megyünk Malajziába jövő hónapban. Valamelyik nap majd meglesem a jegyárakat, ha úgy van, lehet, hogy a nemzeti ünnepes hetet is kinn töltjük, de ez még változhat.
További jó hír, hogy a vízum kapcsán beszéltem férjem cégével is, nehogy esetleg ütközés legyen a következő jelenése és az ügyintézés időpontja kapcsán. Szerencsére nem lesz, s jelen állás szerint a remélhetően Indonéziában megrendezendő meló majd csak decemberben vagy januárban kerül lebonyolításra. Ha így lesz, az még extra 2-3 havi fizetés. Még ilyen híreket, sokat! 

Férjem már másfél hete tanít a már említett, egész közeli oviban. Túl sok dolga nincs, átlag napi 20 percnyi órát tart, de néha az is elmarad, ha elcsúsznak. A tulaj meglehetősen szerencsétlen, nem ért semmihez, így a szervezetlenség gyakori, de ez legyen az ő gondjuk.

Dél körül ebédelnek. Ilyenkor minden baba kap a táljába rizst, majd saját maguk szedegetnek az átlag három fajta étel közül. Emellett olykor még leves is van. A kaja állítólag egész finom. A lenti képek az eddig felkínált képekből adnak ízelítőt.

A helyi, shenzheni újdonságokról és tervekről többször is megemlékeztem, de általános kínai körkép tavaly októberben volt utoljára, így ideje körbenézni, hogy azóta mi történt.

Bár a tavalyi három vonalas bővítés óta Shenzhenben új szakaszt még nem adtak át, az egészen meghökkentő tervek (erről itt írtam) még mindig nem a végét jelentik a történteknek, ugyanis most már 35-ös és 36-os vonalakról is szó van. A legnépesebb shenzheni kerület ugyanis ezek építésének a megsürgetéséért lobbizik ezerrel. Nem tudom, hány vonalnál fognak megállni majd.

No, de nézzük az országos viszonyokat. A tavalyi év vége a szokásos módon alakult, rengeteg vonalat adtak át, bár az előző cikkben sugalltakkal ellentétben akadtak csúszások is. Egy kivételével csak néhány hónapról volt szó, de a nyugat-kínai Lanzhou metrójának első szakasza még mindig nincs kész. Nagyon nehéz talajviszonyok között, negyven méter mélységben (s a Sárga-folyó alatt is) fut a kérdéses vonalszakasz, így akadtak előre nem látható problémák. Egészen új, az országban még nem használt megoldásokat is bevetettek, s mostanra már a próbajáratok járják a vájatot, így az idén év végéig még akár meg is nyílhat. Vagy jövő év elején, majd kiderül.

A lanzhoui alagút Sárga-folyó alatti szakasza. Ez az első alagút a folyó mentén. Zhengzhou központi részét nem keresztezi a vízfolyás, a jinani metró pedig még nem készült el.

Lássuk tehát, idén eddig mely vonalakkal bővült a kínai metrórendszer.

1. Január 6-án Fujian tartomány székhelyén, Fuzhouban adták át a csak tavaly debütált első metróvonal egy új, 15,1 km-es szakaszát.

2. Január 12-én a henani székhely, Zhengzhou avatott fel egy 15,7 km-es szakaszt az 1-es vonalon, s átadott egy 42 km-es, a reptérre vezető vonalat is.

3. 18-án a nanjingi 4-es metró jött, 33,8 km-es hosszú új vonal formájában.

4. 26-án a harbini metró kapott új vonalat, a 3-as számra hallgatót, egyelőre csak 4 km-en.

5. Április 15-én Suzhou folytatta a sort, ott a 4-es számú, új vonal jött 42 km-en egy 10,8 km-es szárnyvonallal kiegészítve.

6. Június 2-án a chengdui 4-es vonal hosszabbodott meg újabb 21 km-rel.

7. Június 7-én Dalianben avattak fel három vonalhosszabbítást, összesen mintegy 15 km-en.

8. Június 27-én Hebei tartomány székhelye, Shijiazhuang is metrós várossá vált. Rögtön két vonallal nyitottak, a hosszabb 1-es és az egyelőre elég rövid 3-as együttesen valamivel több mint 30 km.

9. 30-án a changchuni 1-es vonal bővült további 16,3 km-rel.

10. Július 3-án Hangzhouban adták át a 2-es metró egy kb. 10 km-es toldását.

11. Augusztus 18-án a tavaly metróssá vált Nanchang is új vonalat avathatott. A 2-es számú új vonal csaknem 20 km-es.

12. 29-én végül némi csúszással megnyílt Kunming 3-as metrója is. Bár eredetileg tavaly év végére ígérték, a 25 km-es vonal nem készült el időben. A belőle kiágazó 6-os, a reptérre közlekedő metró működése is csak így vált teljessé, lévén a vonal eddig a pontig nem állt összeköttetésben a város metrórendszerével.

13. A legfrissebb metróavatás három napja zajlott. A mostanában nagyon felpörgő Chengdu, Szecsuán tartomány központja is reptérre vezető metrót adott át. A vonal a 10-es számra hallgat és cirka 10 km-es.

A képen látható chengdui hálózat is csak az utóbbi 7 év eredménye. Az első vonal 2010-ben lett kész, most már ötnél tartanak, s még másik 4 épül. 

A fejlődés impozáns, de azért még messze nincs vége az évnek. Mint mindig, idén is december utolsó napjain várható a szokásos nagy boom. A már meglévő hálózatok bővítése mellett idén debütál a metrós városok közé Xiamen, Xuzhou, Guiyang és Wenzhou, s talán a bejegyzés elején már említett Lanzhou is.
A szokásos térképen is egyre több a pötty. 

Ja, és még egy bónusz adalék. Bár még csak ötletelnek vele, de Tibet székhelyén, Lhászában is felmerült a metróépítés gondolata. Ha valóban elkészülnek a tervek, s azokra a kormányzat is rábólint, ez lesz a legkisebb város Kínában, ahol metró jár majd. Bár Lhásza fejlődik, népessége éppen csak nagyobb Debrecenénél.
Minden bizonnyal a világ legmagasabban épült metrójának címét is elviszi majd a város. Ha valóban lesz belőle valami a távolabbi jövőben.

Utólag is bocs, amiért nem jelentkeztem napok óta az ígéretem ellenére, de amióta nem melózom, majdnem egész nap alszom.
A lustaságomba belejátszhat az is, hogy kénytelen-kelletlen nekiálltam egy picit fogyni is, mert a házasélet alatt újra felszaladt egy kellemetlenebb felesleg. Bár férjemet állítólag nem zavarja, engem annál inkább. Már korábban is próbáltam leküzdeni a helyzetet, de mindkét alkalommal elbukott a dolog azon, hogy ő a határozott kérésem ellenére is itt tömte magába a kaját mellettem (neki könnyű, semmit nem hízik).

Mostanra azonban megmakacsoltam magam, s egyértelműen kitiltottam a lakásból mindenféle élelmiszert. Ismeri a járást, kismillió helyen vásárolhat magának harapnivalót, csak haza nem hoz belőle semmit. A helyzetnek eredménye is lett. Bár az út eltart még egy darabig, de megindultak a folyamatok. Szigorúan a saját, erre preferált ételeimet eszem, s mostanra alig valamit. Tudom, koplalni nem egészséges, de ismerem magam, a sportra lehetetlenség rávenni, úgyhogy csak ez marad. Nekem beválik, nem szenvedem meg, önuralmam is van hozzá, s egy idő után (1-2 nap) már nem is zavar. Csak a belekezdés nehéz, ha kísértések garmadája vesz körbe. De ez kiiktatva.

A testsúlycsökkentés mellékhatása azonban a már emlegetett lustaság. Energiabevitel híján a szervezetem ott spórol, ahol tud, így aztán nincs sok kedvem megerőltetni magam (szellemileg sem), s csak vegetálok. Nem panaszképp, csak magyarázatként írom.

Mivel a héten még nem dolgozom, azért majd most már tényleg igyekszem erőt venni magamon, s belekezdeni az elmaradások pótlásába. Reméljük, sikerül.